2020-ban az Apple bejelentette, hogy saját Apple Silicon chipekre tér át az Apple számítógépek tápellátására és az Intel processzorainak lecserélésére. Még ebben az évben is láthattunk egy hármast az eredeti M1-es lapkával rendelkező Mac gépekből, amitől az Apple szó szerint elállt a lélegzetünk. Viszonylag alapvető teljesítménynövekedést és lassan elképzelhetetlen gazdaságosságot láthattunk. Az óriás ezután teljesen új szintre emelte a fejlettebb M1 Pro, Max és Ultra chipekkel, amelyek alacsony fogyasztás mellett is lélegzetelállító teljesítményt tudnak nyújtani a készüléknek.
Az Apple Silicon szó szerint új életet lehelt a Mac-ekbe, és új korszakot kezdett. Legnagyobb gondjaikat a sokszor elégtelen teljesítménnyel és az állandó túlmelegedéssel oldotta meg, amit a korábbi generációk nem megfelelő vagy túl vékony kialakítása okozott az ilyen körülmények között túlmelegedni szeretett Intel processzorokkal kombinálva. Az Apple Siliconra váltás első pillantásra zseniális megoldásnak tűnik az Apple számítógépek számára. Sajnos nem hiába mondják, hogy nem arany minden, ami csillog. Az átállás számos hátránnyal is járt, és paradox módon lényeges előnyöktől is megfosztotta a Macyt.
Az Apple Silicon számos hátránnyal jár
Természetesen mióta megérkeztek az első chipek az Apple-től, szó esik az eltérő architektúra használatának hátrányairól. Mivel az új chipek ARM-re épülnek, magának a szoftvernek is alkalmazkodnia kell. Ha nincs új hardverre optimalizálva, akkor az úgynevezett Rosetta 2-n fut át, amit egy speciális rétegként képzelhetünk el az alkalmazás lefordításához, hogy az újabb modellek is kezelni tudják. Ugyanezen okból veszítettük el a népszerű Bootcamp-et, amely lehetővé tette az Apple-felhasználók számára, hogy a macOS mellé telepítsék a Windows-t, és könnyedén válthassanak közöttük igényeik szerint.
A (in)modularitást azonban alapvető hátránynak tartjuk. Az asztali számítógépek világában a modularitás teljesen normális, lehetővé téve a felhasználók számára, hogy szabadon cseréljék az alkatrészeket vagy frissítsék azokat idővel. A laptopokkal sokkal rosszabb a helyzet, de itt is találnánk némi modularitást. Sajnos mindez az Apple Silicon érkezésével esik. Minden alkatrész, beleértve a chipet és az egyesített memóriát is, az alaplapra van forrasztva, ami biztosítja azok villámgyors kommunikációját, és ezáltal gyorsabb rendszerműködést, ugyanakkor elveszítjük a lehetőséget, hogy beavatkozzunk a készülékbe, esetleg megváltoztassunk néhányat őket. A Mac konfigurációjának beállítására csak akkor van lehetőség, amikor megvásároljuk. Ezt követően egyszerűen nem csinálunk semmit a belsővel.
Mac Pro probléma
Ez egy nagyon alapvető problémát vet fel a Mac Pro ügyében. Az Apple évek óta úgy mutatja be ezt a számítógépet, mint valóban moduláris, mivel felhasználói saját igényeik szerint változtathatják például a processzort, a grafikus kártyát, adhatnak hozzá további kártyákat, például az Afterburnert, és általában kiválóan irányíthatják az egyes komponenseket. Az Apple Silicon készülékekkel ilyesmi egyszerűen nem lehetséges. Kérdés tehát, hogy milyen jövő vár az említett Mac Pro-ra, és hogyan alakulnak a dolgok valójában ezzel a számítógéppel. Bár az új chipek nagyszerű teljesítményt és számos egyéb előnyt hoznak nekünk, ami különösen az alapmodelleknél zseniális, profik számára nem biztos, hogy megfelelő megoldás.
Sajnos egyetértek.
A nem modularitás és az alkalmazások korlátozott felhasználási lehetőségei, amikor már nem mindegyik támogatott M1/2-vel (sajnos még Rosetta sem) volt az oka annak, hogy a Windowst választottam.
Még egy hátrányt említenék, ez pedig a támogatás. Az Intellel szerelt Maceknél az univerzális x86-os utasításkészlet miatt a hivatalos támogatás megszűnése után lehetett újabb operációs rendszert telepíteni, és a dolgok 95%-a gond nélkül működött, beleértve az alkalmazásokat is. A felhasználó így akár egy 15 éves MacBookra is telepítheti a legújabb MacOS-t. Ugyanez vonatkozik a régi Windows számítógépekre is, amikor a Windows 11 még 20 éves hardveren is problémamentesen működik. Az Apple Siliconnál viszont az operációs rendszer indítása az UEFI helyett az iBoot kezében van, így az operációs rendszer indítása olyan, mint az iPhone-okon és iPadeken. Az Apple támogatásának megszűnése után nincs mód nem támogatott operációs rendszer betöltésére, így az eszközök fokozatosan elvesztik az alkalmazás-kompatibilitást, és megszűnnek.
Ez igaz. Amúgy szerintem elég bölcs ember gondolkodott már ezen, és a jövőben ez a probléma megoldódik. még nem tudjuk hogyan. de mivel ez a probléma felmerült, ideje lesz megoldani.
Én személy szerint nem veszek részt az M1atd-ben, igen, tesztek blablabla.. de a valós munkában nincs különbség - legalábbis az általam látottak alapján. Főleg Motion-ban és FCPx-ben dolgozom, és amikor mindig HD in Motion-ban vannak promóim, az M1 szinte ugyanúgy viselkedik, mint az Intel és a macmini18, így ugyanannyi időbe telik az előnézet megjelenítése, és egyáltalán nem beszélek az effektekről. , ott ugyanolyan kétségbeesett, mint az UHD Graphics 630-nál, ami nagyon klassz. A YouTube-on a demonstráció, hogy harmadidő alatt kész az export stb., az nem kell, mert az export már kész, és addig pihenhetek :) A modularitás pedig tényleg nagy gond, Hiszem, hogy nem lenne probléma úgy megtenni, hogy a lapokat egyszerűen az Apple-től cserélnék ki - mint a kártyákat az alaplapban, de ez nem tetszik az Apple-nek, mert azt akarják, hogy minden új gépet vegyünk. az idő :)
Az "igazi munkában" nincs különbség. 🤣🤣🤣 Egy lapáttal tényleg nem fog többet segíteni, mint egy elavult modell intellel. Ha azonban számítógéppel dolgozik, az óriási különbséget jelent. Az intel pro 2020-ról átmentem az m1 13 pro-ra, most pedig a 14pro-ra, és ezek generációs különbségek. A teljesítményt nem is kell említenem, de az akkumulátor élettartama és teljesítménye önmagában elég indok a frissítésre.
Megegyezés. Az Intellel szerelt MacBook Pro 16 körülbelül 2 órát bírt az akkumulátorral, az M1-gyel 10 órát, ez az egyik alapvető különbség.
Megértem az egészet, és a valós munka szempontjából úgy értem, hogy egyszerűen összeszerelés, tesztelés és alkotás közben bármit meg kell csinálni az AppleMotionban, így az M1 nem fogja megmutatni. Ezt fontosabbnak tartom, mint az exportot, a macminiban nincs zseblámpa. Kb. 7-8 almás gépen dolgoztunk és egyetlenegyszer éreztem jelentős hasadást összeszerelés közben és ez a szemét mc pro volt :)
Szóval megteszem a bátorságot, hogy ezzel is nem értek egyet:
– Még mindig van 2 MacBookom
— i9 16“ teljes tűzben
— M1 16” mérsékelt tűzben
Azon az Intelen az FCPX a kezdetektől fogva teljesen használhatatlan. A rajongók az asztal fölé emelik a gépet, a felhasználói felület pedig brutálisan lemarad. Nem használható! Ha valamire kattintanak, akkor görgetniük kell, várniuk kell egy másodpercet, amíg a felhasználói felület stabilizálódni kezd, majd kattintson – különben elkattintok!
Az M1-esre váltás valami csoda volt számomra. Minden tökéletesen sima és teljesen csendes…
Személyes tapasztalataim szerint az M1 architektúrával az Apple ismét a világ elé ugrott - jó, mert az Intelnek el kell kezdenie próbálkozni (ezeket a túlmelegedési problémákat és az azt követő teljesítménycsökkenést a hasonlóan felfújt vállalati DELL-ek is tapasztalják, W10).
Kíváncsi vagyok, mikor voltak utoljára modulárisak az MBP-k. A memória legalább 9 éve probléma, mióta dolgozom rajtuk.
Most M1 Max van és nem panaszkodhatok :-)
2008-ban kezdődik a MacBookok új korszaka – ekkor érkezett meg az első Unibody MacBook Pro, amiben még a felhasználó által cserélhető akkumulátor volt, a két foglalatban lévő 2,5" formátumú lemez és RAM memória pedig gond nélkül cserélhető volt. A meghajtó SATA buszt használt, és egy második 2,5 hüvelykes meghajtóra cserélhető. Így még a 4 GB RAM-mal rendelkező alapmodell is bővíthető 16 GB RAM + 2 TB/4 TB SSD-re. 2009-ben az akkumulátor még cserélhető volt, de az alsó fedelet le kellett venni. Aztán 2012-ben megérkeztek a Retina modellek, amelyekre már fel volt ragasztva az akkumulátor, nem volt csavarozva, így könnyen cserélhető, csak a teljes csuklótámasz és a billentyűzet, és a RAM is benne volt. A meghajtó gyors NVMe volt a foglalatban, és lehetett vásárolni egy adaptert, amivel klasszikus M.2 NVMe meghajtót csatlakoztathatok, így az SSD továbbra is bővíthető volt. 2016 óta tárhely is található az alaplapon, és a MacBook így először válik korlátozott élettartamú fogyasztói termékké - minden más alkatrésztől eltérően az SSD használat közben elhasználódik, és előre meghatározott élettartammal rendelkezik - klasszikusan 200-300 TB Writ körül. (A RAM, a CPU és az alaplap teljes többi része gyakorlatilag korlátlan élettartammal rendelkezik, ha nem tartalmaz szerkezeti hibákat és megfelelő környezetben működik). Úgy tűnik, az Apple végre rájött a problémára a Mac Studio-val, ahol az SSD modulok már a foglalatban vannak, így a birkák egészek és a farkas tele lehet - a tábla hosszú élettartamú és a memória nem bővíthető (rakták az SSD-t vezérlőt az alaplapra, hogy senki ne tudjon frissíteni), de az alaplap nem halhat meg 3-5 év SSD modulokkal együtt történő használat után.
Véleményem szerint könnyen skálázható - egyszerűen meg lehet majd venni/cserélni a CPU vagy a grafika magjainak számát, és esetleg lesz hely a harmadik féltől származó kártyák számára.
Nos, nem tudom, egy újabb cikk a semmiről... a Windows telepítésének lehetetlensége és a szoftverek hiánya semmi az Apple processzorok által kínált összes előnyhöz képest - brutális teljesítmény, szuper alacsony fogyasztás (tehát nagy akkumulátor-élettartam is) , nem melegszik fel, Apple alkalmazások futtatásának lehetősége Mac-en, szoftver + hardver remek optimalizálása annak köszönhetően, hogy mindkettőt az Apple adja ki.. nekem egyértelműen szilikon processzorokat nyerek az Apple-től teljesen
Szóval furcsa lenne, ha az apple alkalmazásokat nem lehetne futtatni mac-en :-D Valószínűleg mobil alkalmazásokra gondoltál...
A Windows a Parallels segítségével indítható, és tökéletesen fut, még a játékok is (a támogatottak). Számomra például a World of Tanks gyorsabban fut Mac Book Pro M1-en a Parallels-on keresztül, mint a Mac Book Pro 16-on a natív Windows rendszerben, és a rajongóknak nem kell futniuk, hogy úgy érezd, mintha egy repülő mellett lennél. ki :-).