Amaya Toman 10. január 2006-én Steve Jobs a MacWorld konferencián bemutatta az új, tizenöt hüvelykes MacBook Pro-t. Abban az időben ez volt a valaha volt legvékonyabb, legkönnyebb és mindenekelőtt a leggyorsabb Apple laptop. Míg a MacBook Pro-t két évvel később a MacBook Air legyőzte méretében és könnyedségében, a teljesítmény és a sebesség – fő megkülönböztető jegyei – megmaradt.
Néhány hónappal az első, tizenöt hüvelykes változat után egy tizenhét hüvelykes modellt is bejelentettek. A számítógép az elődje, a PowerBook G4 tagadhatatlan tulajdonságait viselte, de a PowerPC G4 chip helyett Intel Core processzorral működött. Súlyát tekintve az első MacBook Pro megegyezett a PowerBookéval, de vékonyabb volt. Újdonság volt a beépített iSight kamera és a MagSafe csatlakozó a biztonságosabb tápellátás érdekében. A különbség az optikai meghajtó működésében is volt, amely a vékonyítás részeként jóval lassabban futott, mint a PowerBook G4 meghajtója, és nem volt képes kétrétegű DVD-re írni.
A MacBook Pro egyik legtöbbet vitatott újítása akkoriban az Intel processzorokra való váltás formája volt. Ez nagyon fontos lépés volt az Apple számára, amit a cég több mint egyértelművé tett azzal, hogy az 1991 óta használt PowerBook-ról MacBookra változtatta a nevet. Ennek a változásnak azonban számos ellenzője volt – Jobst hibáztatták Cupertino történelmének tiszteletének hiányáért. De az Apple gondoskodott arról, hogy a MacBook senkinek se okozzon csalódást. Az eladásra került gépek még gyorsabb processzorral is rendelkeztek (az alapmodell 1,83 GHz helyett 1,67 GHz, a csúcsmodell 2 GHz helyett 1,83 GHz), az eredeti ár megtartása mellett. Az új MacBook teljesítménye akár ötször nagyobb volt, mint elődje.
Photo Gallery
A cikk elején említettük a MagSafe csatlakozót is. Bár vannak ellenzői, sokak szerint az egyik legjobb dolog, amit az Apple valaha kitalált. Az egyik legnagyobb előnye a számítógépnek nyújtott biztonság volt: ha valaki elrontotta a csatlakoztatott kábelt, könnyen levált a csatlakozó, így a laptop nem dőlt a földhöz.
Az Apple azonban nem nyugodott bele, és fokozatosan fejlesztette MacBookjait. Második generációjukban egy unibody konstrukciót mutatott be – vagyis egyetlen alumíniumdarabból. Ebben a formában először 2008 októberében jelent meg egy tizenhárom és egy tizenöt hüvelykes változat, 2009 elején pedig egy tizenhét hüvelykes unibody MacBoook-ot is kaptak a vásárlók. Az Apple 2012-ben búcsúzott a MacBook legnagyobb verziójától, amikor egy új, tizenöt hüvelykes MacBook Pro-t is piacra dobott – vékonyabb házzal és Retina kijelzővel. A tizenhárom hüvelykes változat 2012 októberében látott napvilágot.
Tiéd volt a MacBook Pro valamelyik korábbi verziója? Mennyire voltál elégedett vele? És mi a véleményed a jelenlegi vonalról?
Forrás: Mac-kultusz
Szerintem a mai Macbookok nem olyanok, mint régen. Az SD kártyanyílás, a HDMI és az USB-A eltávolításával a "Pro" megjelölés elveszti számomra értelmét. Attól tartok, hogy amikor a 2015-ös modellem elmegy, kénytelen leszek másik márkára váltani fotósként és alkalmi videósként. Nem akarok egy csomó szűkítőt cipelni, ha a vonaton vagy fotós rendezvényeken szeretnék fotókat feltölteni. Sajnálom, amit azzal a laptoppal csináltak.
A mai MacBookok sokkal kevésbé praktikusak, mint a korábbi modellek. Nincs hátsó bővítőhely, kicsi HDD és túlárazott. Cook pedig nem lepődik meg azon, hogy a Mac-eladások visszaesnek.
Mindkét verziót birtokom 2015-re és 2016-ra elég hamar megszoktam a portok hiányát, nem hiányzik a macsafe, ellenkezőleg, mindkét oldalról nagyra értékelem a hatalom lehetőségét. Ami nekem nem jön be, hogy a régi billentyűzet volt a tetején, a trackpad pedig nem biztos, hogy az új modellben, így az óriási szakasz becsületsértően megmozgat valamit a tenyerével. És a legnagyobb baromság, amit az Apple-s urak kitaláltak, az a jobb oldali fejhallgató kimenet, bár én leggyakrabban a Beats pro-t használom, amiben van lehetőség a kábel jobb oldali csatlakoztatására, így balra van bedugva, mert megdöntöm a jobb oldali fejhallgatót, hogy hallgasson. Minden professzionális eszköznek van kimenete a bal oldalon, a fejhallgatók túlnyomó többségében pedig bal oldalon van a kábel, ha az nem vezet mindkettőhöz. Éppen ellenkezőleg, a legjobb dolog, amit az új Mac rendelkezik, az a Touch ID. Az időnkénti jelszóval való bejelentkezés halálos volt. És a Toch Bar, tudok játszani a billentyűzetszart dj-allikációkban, és még dj-vezérlőm sincs.
A jelenlegi Macbook Pro egy tragédia. A legenda 2011-ben ért véget, amikor leállították a 17″MBP-t, aztán minden lejtmenetbe került. Az első Retinas Mid 2012 még mindig ért valamit az Ivy Bridge korai bevezetésének és így a megfelelő ár/teljesítmény aránynak köszönhetően.
De a mostani 2019-es egy ócska – az i9-nél hőfojtás van, így terhelés alatt 2,9 GHz-ről 2,2 GHz-re kell alulhúzni... akkor mi a fenének való a processzor? +10 ezer az i7-hez képest, körülbelül 3 másodpercig, ami után lehűl, de a Turbo Boost 4,8-ra soha – szóval kifizetődik. +12k 32GB RAM esetén. Manapság a 32 GB az abszolút szabvány egy 100 2015 számítógéphez. Főleg azért, mert olyan hülyeségeket találnak ki, mint a TouchWhateverBars, (mert ugye a programozók egyáltalán nem használnak funkcióbillentyűket), meg egyéb színsávokat és hasonló hülyeségeket. Ma az utolsó MBP, ami bármit is ér, a Retina 9. Kár, hogy R370 M960X GPU-t kapott és nem GTX XNUMXM-et.