Petr Šourek Életem során folyamatosan lenyűgözött az ókori Japán. Egy idő, amikor becsület és szabályok voltak. Az az idő, amikor a csatákat az döntötte el, hogy az ember hogyan uralja a fegyverét, és nem az, hogy meg tudott-e nyomni egy csapot vagy egy gombot. Álomidő, még ha kissé romantikusan is nézem, és bizony nem volt könnyű benne élni. A Samurai II visszahoz minket ebbe az időbe, legalábbis egy időre.
Amikor tavaly karácsony előtt megtaláltam a Samurai: Way of the warrior akciót, és feltelepítettem, úgy néztem ki, mint egy megunt egér. Nem értettem, hogyan vásárolhat valaki ennyire „borzalmasat”, amit lassan sem lehet irányítani. De mivel kitartó vagyok, és nem csak grafikailag tetszett a játék, hanem a kezdősztori is, adtam neki még egy esélyt. Később az egyik kedvenc iDevice játékom lett. Amit nem értettem a kezelőszervekben, és valami unergonómikusnak és kezelhetetlennek tartottam, az valami teljesen zseniális lett számomra. Ezután gesztusokkal irányították a játékot. A képernyő megérintésével Daisuke odament, ahova mondtad neki, és a csatákban olyan gesztusokat rajzoltál a képernyőre, amelyeket Daisuke a tapintható kombók végrehajtására használ. A történet egyszerű volt, de arra késztetett, hogy végigjátsszuk a játékot. Csak egy játék az én ízlésemnek. Az egyetlen dolog, ami miatt panaszkodnék, hogy amikor igazán belevágtam a játékba, az véget ért.
Amikor meghallottam, hogy a Madfinger játékok második részt készítenek, a szívem kihagyott. Alig vártam ennek az akciójátéknak a folytatását, és számítottam a megjelenési dátumára. A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, és Daisuke bosszút áll. Ismét ellenségek hordái ellen harcol, egy zsarnoki uralkodó ellen, aki sok ártatlan embert elnyom.
A telepítés után azonban hidegzuhanyban részesültem, megváltozott vezérlés formájában. Nincs több gesztus, hanem egy virtuális joystick és 3 gomb. Csalódottan kezdtem el játszani a játékkal, és eltartott egy ideig, míg megszoktam az új vezérlőket. Az előző csalódás ellenére azonban elnézést kell kérnem a Madfinger játékoktól. A kezelőszervek pontosak és intuitívak, akárcsak az előző részben. A bal oldalon egy virtuális joystick, a jobb oldalon pedig 3 gomb található (X, O, "kitérő manőver"). Míg az X és O gombok a tapintható kombinációk létrehozását segítik, az "elkerülő manőver" segít elkerülni az ellenséges támadásokat.
A tapintható kombinációk létrehozásának rendszere teljesen egyszerű. Csak nyomja meg az X és O gomb kombinációját egy bizonyos sorrendben, és Daisuke maga gondoskodik róla. Ha azonban nem éri el az ellenség, akkor újra össze kell szorítani a kombinációt. Szerintem remek munkát végeztek a készítők abban, hogy nem kell eszeveszetten pépesíteni a gombokat, hogy a kombó elmenjen, hanem viszonylag nyugodtan nyomkodni a kombót és Daisuke megcsinálja. Röviden: a vezérlés az érintőképernyőhöz van igazítva, és az első benyomás ellenére azt kell mondanom, hogy a hangolásába rengeteg munkát fektettek a szerzők. Ha nagy ujjaid vannak, akkor nem okoz gondot tetszés szerint húzni a vezérlőket a képernyőn.
A grafika szinte ugyanaz maradt. A 3GS-emről nem tudok ítélkezni, de simábbnak tűnik, mint az előd, ami valószínűleg a retina kijelzőnek köszönhető (kb. egy hét múlva tudok ítélkezni). A játék ismét manga grafikával készült, amely teljesen lenyűgöző. A tárgyak, házak és karakterek a legapróbb részletekben jelennek meg. A harcok során az egyéni akciók is precízen animáltak, és ez csak akkor van így, ha sikerül az úgynevezett „befejező”, amikor kettévágod az ellenséget, levágod a fejét stb. Még ha egy íjjal kettévágsz egy ellenséget, és előtte van egy íj, az az íj is meg van vágva. Részletekről van szó, de biztosan tetszeni fog. A 3GS-en csak annyit tudok kifogásolni, hogy néha lelassul a játék egy időre, de velem kb 7-3 alkalommal fordult elő a teljes 4 fejezetben. (Okozhatta az Achievements Game Centerbe való feltöltését, amit az Apple javít az iOS 4.2-ben.)
A hangsáv is jó. Keleti zene szól a háttérben, ami nem tolakodó és teljessé teszi a játék teljes atmoszféráját (szamurájfilmek ihlették). Nem tudom, meghallgatnám-e, ha a saját hangsávján jönne ki, de a játék összességében mindenesetre csodálatos. Azt is javaslom, hogy kapcsold be a hangokat, mert ezeknek köszönhetően tudni fogod, hogy íjakkal támadnak-e ellened (miután megjelennek, egyfajta húrcsattogást fogsz hallani), mert ha nem ölnek meg időben, sok komplikációt okozhat.
A játékmenet is kifejezetten jó. Fent említettem a vezérlőket, de meg kell említenem a játékmenet egészét. A játék egyenes vonalat követ az elejétől a végéig, így nem áll fenn a nagyobb elakadás veszélye. Az iTunes-on azt írja, hogy a játék "környezetvédelmi" rejtvényeket használ. Leginkább egy kar átkapcsolásáról vagy egy kocka leejtéséről van szó, ami aztán kivált egy kaput, hidat stb. Nagyon sok csapda is található a játékban, legyen szó a földben lévő tüskés karókról vagy különféle pengékről, amelyek megsérülhetnek vagy megölhetnek, és vigyázni kell rájuk.
A játékban RPG elemek is találhatók, amelyek javítják a játék általános benyomását. Az ellenségek megölésével karmát szerezhetsz, amelyet aztán jobb érintéskombinációk és extra energia vásárlására használsz fel.
Sajnos megint nagyon rövid a játék, kb 4-5 óra alatt (7 fejezet) lehet vele végezni, de ez annál nagyobb motivációt jelent az újrajátszásra. Számomra ez a játék garantált vásárlás, mert 2,39 euróért szinte ingyenes. Bár rövid, de jobban szórakoztam vele, mint némelyik hosszabb címmel, és már tudom, hogy nehezebben fogom újra játszani, vagy csak akkor, amikor pihenni szeretnék.
[xrr rating=5/5 label="Saját értékelésem"]
App Store link: itt
Nem tudom miért, de nekem úgy tűnik, ezekből a játékokból van elég az app store-ban egyforma vezérlőkkel, csak más grafikával és más névvel... és néha ingyenesek is..
Igen, nagyon sok ilyen játék van az AppStore-on, mindenesetre ez az első résztől kezdve érdekelt. Ez csak valami más, mint amivel korábban játszottam. És ez azért van, mert olyan "blockbustereket" nézek, amik 1 vagy kevesebb koronáért mennek ;) De ő ezekből született, 20 és 2 szinten is élveztem ezt a játékot ;) Könnyű volt irányítani (pl tegnap játszottam az IronMan II-vel , remek grafika, minden, de a főszereplő néha egészen mást csinált, mint amit akar, ez itt nem velem történt).
És tény, hogy nem említettem sehol, a brünni alkotótól van ;)
Hmm, megint befejeztem az 1-et, és újra fogok játszani 2-vel, igen, valószínűleg nagyon megőrültem, de jobban élvezem, mint a többi játékot, amit egyszer befejezek, és ez elég (a kivételek logikusak olyanok, mint a Mahjong Artefacts vagy a dig)
Érdemes megemlíteni, hogy a Szamuráj I. számos rangos díjat nyert, és joggal került be a 10-es 2009 legjobb játék közé. Az is érdekes lehet, hogy a játékot kiadó cég Csehországból származik. :)