Daniel Hruska Mic Wright újságíró azon töpreng, miért nem vizsgálják alaposabban a Samsungot, tekintettel a családi kézben lévő dél-koreai cég kockás múltjára.
Miután 2007-ben visszatértem egy dél-koreai üzleti útról, kezembe kerültek az ezzel az utazással kapcsolatos dokumentumok. Nyilvánvalóan a PR-ért felelős személy "rossz gombot nyomott meg". Abban az időben, amikor dolgoztam Dolog és Koreába repült egy csoport brit újságíróval és több más újságíróval. Érdekes utazás volt. Láttam néhány nagyon fura, dél-koreai piacra tervezett készüléket, belekóstoltam kimcsi és sok gyárat meglátogatott.
Technikai látogatásaim mellett a Samsung a legújabb telefonja – az F700 – sajtótájékoztatójára készült. Igen, ez egy olyan modell, amely kulcsszerepet játszik pereskedés az Apple-lel. Az iPhone-t ekkor már bemutatták a nagyközönségnek, de még nem került forgalomba. A Samsung nagyon szerette volna megmutatni, hogy az okostelefonok jövője a kezében van.
A koreaiak rendkívül udvarias emberek, de több mint biztos volt, hogy nem voltak elragadtatva kérdéseinktől. Miért nem állt el a lélegzetünk az F700-tól? (Természetesen nem mondtuk: "Mert olyan volt a reakciója, mint egy felhorkantott résztvevő egy negyvenórás Resident Evil filmmaratonon.")
Miután hazatértem Koreából, olvastam egy közönségkapcsolati jelentést, és rájöttem, hogy a Samsung az F700-ast "hatalmas sikernek" tartja, amelyet csak "egy brit csoport negatív hozzáállása rontott el, akit csak azért érdekelt, hogy visszatérjen szállodai bárjába, amelyet látogatása során gyarmatosított. ." Ezt, kedves dél-koreai barátaim, kulturális különbségeknek nevezzük.
Egy fakó érintőképernyős készülék, amely meglehetősen kiábrándító volt, az F700 a mai napig fennmaradt a Samsung szimbólumaként, hogy itt volt az iPhone előtt, az Apple számára pedig annak bizonyítéka, hogy a dél-koreai dizájn jelentősen megváltozott a Cupertino iOS készülék bemutatása óta.
2010-ben a Samsung bemutatta Galaxy S-ét, amely egy teljesen más eszköz, mint az F700. Egyáltalán nem úgy néz ki, mintha ugyanabból a modellsorozatból lennének. Az Apple ezért kijelentette, hogy a Galaxy S elemeinek elrendezése erősen hasonlít az iPhone-éhoz. Néhányuknak nagyon hasonló a kialakítása. Az Apple tovább ment, és azzal vádolta a Samsungot, hogy lemásolja a dobozok és tartozékok dizájnját.
A Samsung mobil részlegének vezetőjének, JK Shinnek a nyilatkozatát bizonyítékként fogadták el a bíróságon, így az Apple állításai még nagyobb súlyt kaptak. Jelentésében Shin aggodalmát fejezi ki a rossz versenytársak elleni küzdelem miatt:
„A cégen kívüli befolyásos emberek kapcsolatba léptek az iPhone-nal, és rámutattak arra a tényre, hogy „a Samsung elalszik”. Végig szemmel tartottuk a Nokiát, és erőfeszítéseinket a klasszikus dizájnra, a kagylókra és a csúszkákra összpontosítottuk."
„Ha azonban a felhasználói élményt az Apple iPhone-jával hasonlítjuk össze, az valóban a világ különbségei. Válság van a tervezésben.”
A jelentés utal arra is, hogy a Samsung arra törekszik, hogy a Galaxy vonalnak organikus hangulatot adjon ahelyett, hogy egyszerűen utánozná az iPhone-t. "Olyan dolgokat hallok, mint: Csináljunk valami olyasmit, mint az iPhone... amikor mindenki (a felhasználók és az iparban dolgozók) az UX-ről beszél, összehasonlítják az iPhone-nal, amely szabvány lett."
A tervezés azonban messze nem a Samsung egyetlen problémája. A nyári kiadásban Nemzetközi folyóirat szervezet Foglalkozás- és környezetegészségügy A Samsungot a félvezetőipar legtöbb egészségügyi problémájának okozójaként azonosították.
Studie Leukémia és non-Hodgkin limfóma félvezető munkásoknál Koreában azt írja: "A Samsung, a világ legnagyobb információs technológiai és elektronikai cége (a profitban mérve) megtagadta az elektronikai dolgozókat érintő gyártási folyamatokkal kapcsolatos adatok kiadását, és késleltette a független kutatók próbálkozásait a szükséges információk megszerzésére."
Egy másik forrás ugyanazon megjegyzése a Samsung szakszervezetekkel és a vállalat feletti általános ellenőrzéssel szembeni álláspontjára utal:
„A Samsung régóta fennálló politikája, miszerint betiltotta a szakszervezetek szervezését, felkeltette a kritikusok figyelmét. A Samsung általános vállalati struktúrájában koncentrálódik a leányvállalatok túlnyomó többségének tevékenységét irányító politika.
"A döntéshozatalnak ez a központosítása erős kritikát kapott a Samsung-csoport általános hatékonysága miatt aggódó befektetők részéről."
A Samsung egy úgynevezett chaebol – a dél-koreai társadalmat uraló családi konglomerátumok egyike. A maffiához hasonlóan a Samsung is megszállottan őrzi titkait. Ráadásul a chaebolok csápjait az ország szinte minden piacára és iparágára kifeszítik, óriási politikai befolyásra tesznek szert.
Egyáltalán nem volt nehéz a csaláshoz folyamodniuk pozíciójuk megőrzése érdekében. 1997-ben a dél-koreai újságíró, Sang-ho Lee titkos hangfelvételeket kapott a Samsung csoport alelnöke, Haksoo Lee, Seokhyun Hong koreai nagykövet és egy kiadó közötti beszélgetésekről. Joongang Daily, a Samsunghoz köthető koreai egyik legjelentősebb újság.
A felvételeket a koreai titkosszolgálat készítette NIS, amely maga is többszörösen érintett volt vesztegetésben, korrupcióban és pénzmosásban. A hangfelvételekből azonban kiderült, hogy Lee és Hong közel hárommilliárd wont, nagyjából 54 milliárd cseh koronát akart eljuttatni az elnökjelöltekhez. Sang-ho Lee esete a név alatt vált híressé Koreában Az X-akták és jelentős hatással volt a további eseményekre.
Hong lemondott nagyköveti posztjáról, miután hivatalos vizsgálat indult a Samsung politikai pártoknak nyújtott illegális támogatásai miatt. BAN BEN beszélgetés (angolul) a Cardiff School of Journalism and Cultural Studies munkatársaival Lee beszél a következményeiről:
„Az emberek a beszédem után rájöttek a tőke erejére. A Samsung a Joongang Daily tulajdonosa, ami példátlan hatalmat ad neki, mert gazdasága elég erős a nagyszabású reklámozáshoz.”
Lee ekkor nagy nyomás alatt volt. „A Samsung jogi módszereket alkalmazott, hogy megállítson, így nem tudtam semmit sem felhozni ellenük, sem olyat tenni, amivel egy kicsit is ideges lettem volna. Időpocsékolás volt. Zavarkeverőnek bélyegeztek. Mert az emberek azt hiszik, hogy a jogi esetek tönkretették a cégem hírnevét." magyarázza Lee.
A Samsungnak mégis sikerült Lee nélkül belemerülnie a problémáiba. 2008-ban a cég akkori elnökének, Lee Kun-hee-nek otthonában és irodájában házkutatást tartott a rendőrség. Azonnal lemondott. Egy későbbi vizsgálat megállapította, hogy a Samsung egyfajta slusszalapot tartott fenn az igazságszolgáltatás és a politikusok megvesztegetésére.
Ezt követően a Szöuli Központi Kerületi Bíróság 16. július 2008-án Lee Kun-hee-t bűnösnek találta sikkasztásban és adócsalásban. Az ügyészek hét év börtönbüntetést és 347 millió dollár pénzbüntetést kértek, de végül a vádlott három év próbaidővel és 106 millió dollár pénzbírsággal megúszta.
A dél-koreai kormány 2009-ben megkegyelmezett neki, hogy anyagilag segíthesse a 2018-as téli olimpia megszervezését, most a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, és 2010 májusában visszatért a Samsung élére.
Gyermekei kulcsfontosságú pozíciókat töltenek be a társadalomban. A fia, Lee Jae-yong a Samsung Electronics elnök-vezérigazgatójaként dolgozik. A legidősebb lánya, Lee Boo-jin a Hotel Shilla luxusszállodalánc elnök-vezérigazgatója, valamint a Samsung Everland vidámpark elnöke, amely az egész konszern tulajdonképpeni holdingja.
Családjának más ágai elválaszthatatlanul részt vesznek az üzletben. Testvérei és gyermekeik vezető koreai cégek és egyesületek vezetéséhez tartoznak. Az egyik unokaöccse a CJ Group, egy élelmiszer- és szórakoztatóiparban érdekelt holdingtársaság elnöki posztját tölti be.
Egy másik családtag a Saehan Media-t, az egyik legnagyobb üres adathordozó-gyártót vezeti, míg nővére a Hansol Group tulajdonosa, az ország legnagyobb papírgyártója, elektronikai és kommunikációs érdekeltségei. Egy másik nővére feleségül vette az LG egykori elnökét, a legfiatalabb pedig a Shinsegae Group, a legnagyobb koreai bevásárlóközpont-lánc élére készül.
Azonban még a Lee-dinasztiában is vannak "fekete bárányok". Idősebb testvérei, Lee Maeng-hee és Lee Sook-hee ez év februárjában indítottak eljárást testvérük ellen. Állítólag több százmillió dollár értékű Samsung-részvény illeti meg őket, amelyet apjuk hagyott rájuk.
Így most már világos, hogy a Samsung problémái sokkal mélyebbek, mint az Apple-lel folytatott jogi vita. Míg az Apple gyakran nyilvános bírálták a körülmények miatt partnerek kínai gyáraiban a Samsunggal már nem foglalkozik annyira a nyugati sajtó.
Mivel az Apple egyetlen jelentős versenytársa a táblagépek piacán (a Google Nexus 7-ét leszámítva), és mint az egyetlen olyan cég, amely ténylegesen pénzt keres Androidon, a Samsungot alaposabban kell vizsgálni. A fényes, futurisztikus és demokratikus Dél-Korea gondolata talán a szomszédos kommunista Észak-Korea miatt fújódik fel.
Természetesen a Dél jobban hangzik a szórakoztatóelektronikai és félvezetőiparban elért sikereinek köszönhetően, de a chaebolok markolata olyan, mint egy rosszindulatú daganat. A korrupció és a hazugság a koreai társadalom átható része. Szeretem az Androidot, utálom az Apple-t. Csak ne tévesszen meg, ha azt gondolja, hogy a Samsung jó.
jó cikk :)
Az utolsó két mondat csodálatos.
Érdekes cikk... Ez csak a mai társadalom, nos, nincs idő semmire és csak töredékes információk kellenek, ami szerint az ember azonnal azonosulni tud az egyik vagy a másik oldallal.
Lát okoz Megaupload. A cseh és külföldi bulvármédia számára az volt a legfontosabb, hogy a szóban forgó személyt "Az az undorító kövér disznó, aki támogatja a kalózkodást!" Mindenekelőtt mutassák meg, hány autója van és mennyi készpénzben! És a hatalmas ház! Obszcenitás!!!" És egy tisztességes ember csak ritkán tudta elolvasni, milyen nevetséges és kiagyalt volt az egész...
Ugyanez az Apple vs. Samsung. Az emberek leköpdösik az Apple-t, amiért „kínos, és nem tehetnek mást, mint ítélkeznek, ó! És az az iPhone-juk, ó, soha nem veszem fel!"
Az egészben az a legrosszabb, hogy a média nagyon rosszul és felületesen számolt be az egész eseményről, és az embereknek (vagy a tömegnek) az a benyomása támadt, hogy az Apple gonosz, a koreaiak pedig istenek, ami az eladásokban is megmutatkozott. Persze még az Apple-nek is megvannak a maga jelentős hibái, de elvileg nagyon tisztességtelen üzlet volt a Samsung részéről, és sajnos a megbeszélések harcosai végképp fogalmuk sincs, milyen rosszat tesznek ezzel a céggel.
Lehetőségem volt több dél-koreaival csevegni, és ahogy a szerző itt írja, hogy ott nem olyan rózsás a helyzet, mint ahogy azt itt gondoljuk, az hazugság. Ott valóban magas szinten élnek, és sokkal jobban, mint nálunk vagy akár az Egyesült Államokban, ahol óriási különbségek vannak.
Különben a Samsungnak. A szerző túlságosan elfogult vele szemben, és cikke is csak az egyik oldal ellen irányul. Nem igazán érdekel, hogy ki nyer egy Samsung vs. Az Apple, szerintem a samsung biztosan lemásolta az első iphone-t, mivel az nagyon lemaradt. A samsung és csapata azonban mindig megelőzheti az Apple-t a saját termékeiben. Ők maguk nem rendelkeznek az olyan csúcsinnovatív ötletekkel, mint a Jobs és az Apple (majd meglátjuk, hogy bírja az Apple Jobs nélkül :) ), de ebből az ötletből a legtöbbet kihozhatják! Természetesen nem vagyok híve a másolásnak, de ha az Apple eladna egy "licencet" vagy valami mást, amiben a két cég megállapodott, az biztosan a legjobb lenne a végfelhasználóknak. Különben a Google ezeket a cégeket egyszerre a zsebükbe teszi :D.
A Samsung Managementhez. Az, hogy az egész család összefonódik a cégben, nem szokatlan. Példa erre számos cég Európában és az USA-ban. Az is teljesen normális, hogy az ipar több szektorába beavatkoznak, és inkább minden sikeres cégnek így kell ezt tennie. Zlín szülötteként mindenképpen megemlítem, hogy Baťa nemcsak lábbelivel foglalkozott ;-), hanem gyakorlatilag mindent gyártott.
Ezért sok sikert kívánok az elektronika területén a Samsungnak és az Apple-nek egyaránt ;-)
Ezzel a bejegyzéssel csak egy brit szerző nagyon heves cikkét akartam szembehelyezni.
Nem sértődj meg, de tudsz példát mondani, ahol a Samsung messzebbre ment, mint az Apple? És mikor tudta megelőzni az Apple-t termékeiben? Végezetül szeretném leszögezni, hogy egy hétköznapi dél-koreai életszínvonalának egyetlen megkérdőjelezését sem találtam a cikkben, így nem értem a szerző hazugsággal kapcsolatos vádját.
Egy olyan cégnél dolgozom, amelyet egy multinacionális dél-koreai konszern vásárolt meg, és elmondhatom, hogy elképesztő a minket tisztelő mentalitásuk. Örülök, hogy megvettek minket. De megvannak a belső oldalaik is, ahova nem engednek be senkit és teljesen más felfogásuk a családról és az üzletről. Az, ahogy a család kötődik a céghez, nem hasonlítható össze a nyugati cégekkel. PS: engem személy szerint nem zavar, feljebb emelték a cégünket. :-)
Nos, az egykori cégem, amelyet japánok vezettek, a Blazinca felé vezető úton a lehető legtöbb embert felnevelte.
ezt hívom PR Apple-nek, vagy totál agymosottnak :-D
„…a brit csoportok csak abban érdekeltek, hogy visszatérjenek a hotel bárjába, amelyet a látogatása során gyarmatosított. – Már néhány pénteken élek Írországban, és megerősíthetem, hogy a koreaiaknak teljesen igazuk volt. Sajnos ezek a kulturális különbségek. (Ez a cikk, ha nem is Amerika tükrének ironikus díszlete a kezdetektől, még az Apple-rajongói oldalon is tendenciózusan hangzik, és ez mond valamit.)
:D A szerzők (a cikk britek és a cikk) felfedezték Amerikát. Minden nagyobb cég maffia, erős lobbival nemcsak a politikában, de ez alól az Apple sem kivétel. Ha le kellene írni, hogyan működik mindez az USA-ban, ami jól játszik, és egyben ők a legnagyobb barom, az is jó olvasmány lenne. Csak hogy néhány példát említsünk: a FED, az amerikai dollár, Irak, Líbia stb. Miért nem támadja meg soha az emberi jogokat védelmező Egyesült Államok Szomáliát vagy Zimbabwét? És miért Líbia és Irak? Mi a helyzet az amerikai olajtársaságokkal? Ti is szentek vagytok? Szerintem a cikk alulmúlik.
Végül a cikk egy másik perspektívát mutat be a versenyről. A cikkben sehol nem szerepel, hogy az USA "szent" vagy "isteni". Valójában egyáltalán nem hasonlítható az USA-hoz. Hozzászólása csak az Egyesült Államokkal kapcsolatos személyes csalódottságát fejezi ki. Próbáld meg optimistább szemszögből nézni a világot. :-)
kár, hogy kint vagy. A komment elején egyértelműen leírom, hogy minden nagy cég maffia, nem csak az amerikaiak. Amerikát csak azért említettem, mert az Apple amerikai cég, és itt Csehországban megszokott, hogy ami amerikai az jó, ami keleti, az rossz ;)
Nagyon érdekes cikk. Szerintem a szerző nem volt túlságosan elfogult, talán kicsit, de azért nem árt minden tényt tárgyilagosan elfogadni. Engem személy szerint például eléggé zavart, amikor az Apple a médiában szippantott a kínai beszállítói gyáraiban uralkodó körülmények miatt. Előre megmondom, hogy határozottan nem értek egyet az alkalmazottakra vonatkozó megalázó feltételekkel, de miért gyalázták ezért az Apple-t? Pusztán elvből, ha van beszállítóm a cégemnek, valószínűleg nem igazán fog érdekelni, ha az alkalmazottai három étkezés közül választhatnak ebédre. Ismét ellenzem a tisztességtelen feltételeket, de miért vésték az Apple hírnevébe ezt az esetet? Ma már senki sem emlékszik annak a kínai cégnek a nevére, de szinte mindenki (főleg az Apple ellenzői) az Apple-re asszociál. Ugyanakkor az Apple a világ egyik legjobb vállalata a vállalati kultúra terén. De elkanyarodok egy kicsit...
Kétségtelen, hogy Dél-Korea fejlett ország, erős gazdasággal és mindenesetre magas életszínvonallal. Ebben talán csak azok az általános iskolások kételkedhetnek, akiknek problémájuk van a földrajzzal. De persze ahol erős gazdaság, hatalom és pénz van, ott van korrupció, vesztegetés, cselszövés, hazugság és maffia is. Nem lep meg, és valahogy nem számítottam arra, hogy a Samsung üzleti óriáscég szent lesz.
A Samsung uralni akarja az okostelefonok piacát, miközben lemásolja az Apple-t. Egy másolat soha, SOHA nem fogja legyőzni az eredetit.
Valójában elég gyakran. Ez az úgynevezett kihívó stratégia (mások vezető, követő és fókusz - ezek a marketing alapjai...) Vegyük például a Coca-Colát és a Pepsit. Vagy a követő néha felülmúlhatja a vezetőt, ahogy itt Kofola tette.
Android támogatóként látom a Samsung gonoszságát. Tele vannak undorító grafikus indítókkal a telefonjaik, lefagynak, lemaradnak stb. Nekem van Galaxy Note-om, mert ez az egyetlen Samsung, ami komolyan közel áll a tökéleteshez, de minden alkalommal lehetőségem volt kipróbálni egy tisztavérű Google-t Nexus, ez valami egészen más volt. Egyik frissítés a másik után, tiszta Android ballaszt nélkül, csak egy mese. Ebben az Apple van fölényben, együtt készíti a HW-t és az SW-t. Ha csak a Google csinálná az Androidot, nem lenne Samsung, LG, Sony, HTC stb., mese lenne, és az Android hamarosan az iOS sarkára lélegzik. Egyébként szép, olvasmányos a cikk, és bár nem vagyok Apple-rajongó, mi több, már-már ellenfél, szívesen olvasok véleményeket a másik oldalról :-)
teljesen idióta cikk.
Nagyon szörnyű fordítás