Hirdetés bezárása

Három hosszú éve várnak a szakemberek a Mac Pro új generációjára, mert az előző kezdett jócskán lemaradni az Apple portfóliójában szereplő többi Mac mögött. USB 3.0, Thunderbolt, egyiket sem tudták sokáig használni a "profi" felhasználók. A cég már a tavalyi WWDC-n végre felfedte új vízióját a nem mindennapi megjelenésű, remek paraméterekkel rendelkező munkaállomások terén, igaz, a hengeres gép csak az elmúlt hetekben jutott el a vásárlókhoz. Mivel a Mac Pro kizárólag profiknak készült, egy barátságos brit fejlesztőtől véleményt kértünk, aki két hét használat után a rendelkezésünkre bocsátotta.


A Mac Pro felhasználók nagy része kreatív ember, aki napi szinten szerkeszt videókat, készít animációkat vagy végez különféle grafikai munkákat. Nem vagyok tipikus képviselője ennek a szakembercsoportnak. Ehelyett a munkám leginkább a kódfordítás, a felhasználói élmény kialakítása, az elemzés stb. körül forog. Őszintén szólva, egy tisztességes iMac sok ember számára elvégezné a feladatot, de az új Mac Pro-val sokkal gyorsabban elérhetem azt, amire szükségem van.

Akkor miért a Mac Pro? Számomra mindig is a sebesség volt az első számú követelmény, de a perifériák bővítése is nagy szerepet játszott. A korábbi Mac Pro-ban (2010 eleji modell) volt valószínűleg a legtöbb bővítőport és a legtöbb lehetőség külső eszközök csatlakoztatására, amikor megjelent. Jóval azelőtt, hogy a felhőalapú tárolás népszerű lett volna, az évek során gyűjtött gyors külső merevlemezekre hagyatkoztam, beleértve az újabb SSD-ket is, és mindegyiket tudtam használni a Mac Pro-val. A RAID-meghajtók létrehozása egyszerű volt a régi Mac Pro-n, köszönhetően a rugalmasságnak és a belső merevlemez-nyílások használatának, a külső eszközök gyors FireWire-en keresztüli támogatása pedig áldás volt. Ez semmilyen más Mac-en nem volt lehetséges.

Tervezés és hardver

Az előző modellhez hasonlóan az új Mac pro is a legszélesebb konfigurációs lehetőségeket kínálja az összes Apple számítógép közül. A 75 ezer koronába kerülő alapmodell négymagos, 000 GHz-es Intel Xeon E5 processzort, két darab AMD FirePro D3,7 grafikus kártyát 300 GB memóriával és egy gyors, 2 GB-os SSD lemezt kínál majd. A Mac Pro egyszeri befektetés egy profi számára, nem fogja olyan gyakran cserélni, mint egy mobiltelefont, és a saját szükségleteim miatt nem tudtam megelégedni az alap felépítéssel. A jelen áttekintésben szereplő konfiguráció gyakorlatilag az Apple-től megvásárolható legmagasabb teljesítményt nyújtja – 256 magos Intel Xeon E12-5 v2697 2 MHz, 2700 GB 32 MHz DDR1866 RAM, 3 TB-os SSD PCIe busszal és kettős AMD FirePro D1 grafikus kártya 700 GB VRAM-mal. A szándék az volt, hogy a jövőben három 6K-s monitort is meg kell táplálni, a további grafikus teljesítmény pedig nyilvánvaló frissítés volt, akárcsak a CPU maximális számítási magjai a gyors fordításhoz és szimulációhoz.

A fenti konfiguráció összesen 225 000 koronába fog kerülni, ami még a tapasztalt szakemberek számára sem éppen kis befektetés. Ha azonban csak magát a hardvert vesszük figyelembe, a Mac Pro nem igazán drága. Csakúgy, mint a hardver esetében az egész jobb, mint a részek összege, ugyanez elmondható az árról is. A processzor önmagában 64 000 CZK-ba kerül, a megfelelő FirePro W9000 grafikus kártya (a D700 csak egy módosított változat) 90 000 darabonként, az Apple pedig kettőt használ. A processzor és a grafikus kártya ára önmagában meghaladja egy komplett számítógép árát. Egyéb alkatrészekkel (SSD lemez - kb. 20 000 CZK, RAM - 8000 8000 CZK, alaplap - 300 000 CZK,...) könnyedén elérhetnénk a XNUMX XNUMX CZK fölé. Még mindig drága a Mac Pro?

A Mac Pro másfél hónappal a decemberi megrendelés után érkezett meg. Az első benyomás már a kicsomagolás során kialakult, amiről az Apple hírhedt. Míg a legtöbb termék nem érződik túlzottan, ha kicsomagolja őket, és hányszor szakítja el vagy tönkreteszi a dobozt, hogy a tartalmához is hozzájusson, a Mac Pro esetében ennek ellenkezője volt. Úgy tűnik, hogy valójában egyedül akar kilépni a dobozból, anélkül, hogy túl keményen kellene próbálkoznod.

Maga a számítógép a hardvermérnökség csúcsa, legalábbis ami az asztali "dobozos" számítógépeket illeti. Az Apple-nek sikerült egy 16,7 cm átmérőjű és 25 cm magas kompakt oválisba illesztenie legerősebb számítógépét. Az új Mac Pro négyszer akkora hely lenne, mint a régi dobozos verzió.

Felülete fekete eloxált alumíniumból készült, mely hihetetlenül fényes mindenhol. A külső burkolat levehető, és könnyű hozzáférést biztosít a számítógép belsejéhez. A kicsit szemetesnek tűnő felső részben tulajdonképpen egy szellőző található a meleg levegő kivezetésére, az alsó részen lévő résekből szívják be a hideg levegőt a környékről. Valójában egy zseniális hűtőrendszerről van szó, amelyre később térünk ki. A számítógép elejét és hátulját könnyen megkülönböztetheti a csatlakozókról. A Mac Pro az alapján forog, és ha 180 fokkal elfordítja, a portok körüli terület világít. Valószínűleg nem fogod ezt gyakran megtenni, különösen sötétben, de ez még mindig jó kis trükk.

A csatlakozók között találhat négy USB 3.0 portot, hat Thunderbolt 2 portot (az előző generációhoz képest kétszeres áteresztőképességgel), két Ethernet portot (a Mac Pro szabványos), egy közös kimenetet az 5.1 audio támogatással rendelkező hangszórókhoz és egy bemenetet mikrofonhoz, fejhallgató kimenethez és HDMI-hez. A Mac Pro-hoz egy speciális hálózati kábel is jár, ami beleolvad a számítógép hátuljába, de nem kizárt a szabványos kábel használata sem.

Míg a régebbi Mac Pro nagyrészt PCI bővítőhelyekkel és lemezhelyekkel bővíthető volt, az új modell nem kínál ilyen bővítést. Ez lényegesen kisebb méretek ára, de nem mintha az Apple teljesen figyelmen kívül hagyta volna a bővíthetőséget. Ehelyett igyekszik rábírni más gyártókat, hogy váltsanak Thunderboltra, ezért is van hat portja. A Mac Pro célja, hogy egyfajta csomópont legyen az összes bővítményhez és külső perifériához, nem pedig egy doboz, amely azokat belül tartja.

A külső burkolat eltávolítása után, ami a burkolatot kioldó élen lévő gomb megnyomásával lehetséges, meglehetősen könnyen bejuthatunk a számítógép belsejébe. A legtöbb cserélhető, akárcsak az Apple professzionálisabb gépei. A processzor szabványos foglalatba van ágyazva, a RAM könnyen eltávolítható és a grafikus kártyák is cserélhetők. Ha azonban a jövőben ehhez hasonló módon kívánja frissíteni a Mac Pro-t, ne feledje, hogy a legtöbb perifériát egyedileg gyártják. A grafikus kártyák például a W sorozatú FirePro módosított változatai, míg a RAM-ban speciális hőmérséklet-érzékelő található, amely nélkül a hűtés továbbra is teljes kapacitással működne. Így csak olyan perifériákkal frissíthet, amelyek kizárólag a Mac Pro-val kompatibilisek.

Az egyértelműség kedvéért, a felhasználó által valóban csak a RAM cserélhető, a többi alkatrész – SSD, processzor, grafikus kártyák – csillagfejű csavarokkal van felcsavarozva, és fejlettebb összeszerelést igényel. A flash SSD továbbra is könnyen hozzáférhető, csak egy csavarral van felcsavarva a tábla külső oldalán, de szabadalmaztatott csatlakozóval. A 2014-es CES-en azonban az OWC bejelentette az ezzel a csatlakozóval rendelkező SSD-k gyártását a Mac-ekhez. A processzor cseréje több munka lenne, mégpedig egy egész oldal szétszedése, a szabványos LGA 2011 foglalatnak köszönhetően. A GPU cseréje gyakorlatilag lehetetlen, hiszen az Apple itt egyedi kártyákkal illeszti be a Mac Pro kompakt házába.

Az embernek az az érzése, hogy az Apple-t az origami ihlette, az alaplap három részre van osztva, és egy háromszög alakú hűtőmaghoz van csavarozva. Okos kialakítás, de elég nyilvánvaló, ha belegondolunk. Az a mód, ahogyan a hőt leszívják az egyes alkatrészekből, és a felső szellőzőnyílásba vezetik, és kifújják, hardvermérnöki zseni, ez igaz.

Első indítás és első problémák

A Mac Pro ámulatba ejtett, amint megnyomtam a bekapcsológombot, és csatlakoztattam a 4K Sharp monitort. Lehet, hogy megszoktam már a régi modellből fakadó állandó zümmögést, de a csendből ítélve ellenőriznem kellett, hogy valóban működik-e a számítógép. Még akkor sem volt észrevehető a zúgás vagy a légáramlás hangja, amikor közelebb tettem a fülemet. A kijelző segítsége nélkül csak a számítógép tetejéről áradó meleg szellő adta meg a számítógép működését. A Mac Pro valóban halott halk, és évek óta először hallottam más hangokat a szobából, amelyeket elnyomott a régi modell rajongója.

Meglehetősen kellemes meglepetés volt a sokszor elhanyagolt beépített hangszóró. Az eredeti Mac Pro-n a hangvisszaadás minősége egyáltalán nem volt jó, mondhatni silány, főleg, hogy a számítógép belsejéből jött. Amikor bedugtam az új Macet, elfelejtettem csatlakoztatni a külső hangszóróimat, és amikor utána lejátszottam egy videót a számítógépemen, meglepett egy tiszta, hangos hang a monitor mögül, ahol a Mac Pro volt. Bár klasszikusan reszelős hangzásra számítottam volna, a Mac Pro-ról nem lehetett megállapítani, hogy egy hangszóróról van szó. Itt ismét az Apple perfekcionizmusa látható. Csak néhány gyártónál látunk ilyen jelentős fejlesztést a belső hangszóróként oly ritkán használt valamin. Sőt, annyira jó a hangzás, hogy még a külső hangszórók bedugásával sem foglalkoztam. Nem mintha felülmúlna egy minőségi hangszórót, de ha nem készít zenét vagy videót, az több mint elegendő.

Az öröm addig a pillanatig tartott, amikor a régi gép adatait migrálni kellett. Külső merevlemezre mentve (7200 rpm) körülbelül 600 GB-nyi biztonsági mentés volt készen, és a Migration Assistant elindítása után egy üzenet fogadott, hogy 81 óra alatt kész az átvitel. Mivel ez egy Wi-Fi-n keresztüli átviteli kísérlet volt, nem lepődtem meg annyira, és ezt követte az Ethernet használatának és a biztonsági mentésnek egy lényegesen gyorsabb SSD-ről való próbálkozása. A fennmaradó 2 óra, amit a migrációs asszisztens jelentett, határozottan pozitívabb volt, mint az előző becslés, azonban 16 óra után, még mindig állandó két óra múlva, elfogyott a türelmem.

A reményeim most a FireWire átvitelhez fűződtek, sajnos a Mac Pro-ból hiányzik a megfelelő port, így szűkítőt kellett vásárolni a legközelebbi kereskedőtől. A következő két elvesztegetett utazási óra azonban nem hozott sok gyümölcsöt – a kijelző szinte egész nap változatlan maradt, „40 óra körüli” becsléssel. Így két nap elveszett csak az adatok és beállítások átvitele során, mindezt a bővítőhelyek és bizonyos portok hiánya miatt. A régebbi Mac Proban nem volt Thunderbolt, míg az újban nem volt FireWire.

Végül az egész telepítést úgy oldották meg, hogy nem igazán ajánlom senkinek. Volt egy nem használt SSD-m egy régi Macről. Így hát szétszedtem egy külső USB 3.0-s meghajtót, és lecseréltem a régi szilárdtestalapú meghajtómra, hogy közvetlenül csatlakozhassam a Mac Pro-hoz, elméletileg akár 5 Gbps átviteli sebességgel. Az összes többi, sok időbe és pénzbe kerülő próbálkozás után, miután a Time Machine, FireWire és egy külső USB 3.0-s eszköz kudarcot vallott, ez a barkácsolás bizonyult a leghatékonyabbnak. Négy óra elteltével végre sikerült 3.0 GB fájlt átvinnem egy saját készítésű külső SSD meghajtóval USB 600-val.

teljesítmény

Az új MacU Pro tartománya kétségtelenül a teljesítményében rejlik, amelyet az Ivy Bridge architektúrán lévő Intel Xeon E5 processzor, egy pár AMD FirePro grafikus kártya és a PCIe buszt használó, a SATA által megengedettnél nagyobb áteresztőképességű, lényegesen gyorsabb SSD biztosít. . Így néz ki a régi Mac Pro modell (legmagasabb konfiguráció, 12 mag) teljesítmény-összehasonlítása a GeekBench által mért új verzióval:

Maga a menetsebesség is figyelemre méltó. A BlackMagic Disk Speed ​​​​Test után az átlagos olvasási sebesség 897 MB/s, az írási sebesség pedig 852 MB/s volt, lásd az alábbi ábrát.

Míg a Geekbench jó az általános számítógép-teljesítmény-összehasonlításokhoz, magáról a Mac Pro teljesítményéről nem mond sokat. Gyakorlati tesztnek vettem az Xcode egyik nagyobb projektjét, amit általában fordítok, és összehasonlítottam a fordítási időt mindkét gépen. Ez a konkrét projekt nagyjából 1000 forrásfájlt tartalmaz, beleértve az alprojekteket és keretrendszereket, amelyeket egyetlen bináris kód részeként fordítanak le. Minden forrásfájl több száz vagy több ezer sornyi kódot jelent.

A régi Mac Pro összesen 24 másodperc alatt állította össze a teljes projektet, míg az új modell 18 másodpercet vett igénybe, ami 25 százalék körüli különbség ennél a feladatnál.

Még nagyobb sebességet észlelek, amikor XIB (az Xcode-ban az Interface Builder formátuma) fájlokkal dolgozom. 2010-es Mac Pron 7-8 másodpercig tart a fájl megnyitása, majd további 5 másodpercig tart a forrásfájlok böngészéséhez való visszatérés. Az új Mac Pro két, illetve 1,5 másodperc alatt végzi el ezeket a műveleteket, a teljesítménynövekedés ebben az esetben több mint háromszoros.

Videó szerkesztés

A videószerkesztés kétségtelenül az egyik olyan terület, ahol az új Mac Pro a legjobban használható. Ezért megkértem egy barátságos, videószerkesztéssel foglalkozó produkciós stúdiót a teljesítményről alkotott benyomásaikról, amit több héten keresztül tesztelhettek hasonló konfigurációval, igaz, csak a processzor nyolcmagos verziójával.

A Mac gépek általában az optimalizálásról szólnak, és ez talán a legnyilvánvalóbb a Mac Pro esetében. Nemcsak az operációs rendszer optimalizálásáról van szó, hanem az alkalmazásokról is. Az Apple csak a közelmúltban frissítette professzionális szerkesztőprogramját, a Final Cut Pro X-et, hogy teljes mértékben kihasználja a Mac Pro teljesítményét, és az optimalizálás igazán szembetűnő, különösen a még nem optimalizált alkalmazások esetében, mint például az Adobe Premiere Pro CC.

A Final Cut Pro-ban a Mac Pro-nak nem okozott gondot négy tömörítetlen 4K klip (RED RAW) egyidejű, valós időben történő lejátszása, még akkor is, ha számos effektust alkalmaztak, beleértve az igényesebbeket, például az elmosódást. Még ekkor sem volt észrevehető a framerate csökkenés. A visszatekerés és az egyik helyről a másikra ugrálás is gördülékeny volt a felvételen. Érezhető csökkenést csak a legjobb teljesítményről a legjobb képminőségre (teljes felbontású mód) történő átkapcsolás után lehetett észrevenni. Egy 1,35 GB-os RED RAW 4K videó importálása körülbelül 15 másodpercig tartott, Mac Pro 2010-en pedig 128 másodpercig. Egy egyperces 4K videó renderelése (h.264 tömörítéssel) körülbelül 40 másodpercet vett igénybe a Final Cut Pro-ban, összehasonlításképpen a régebbi modellnek több mint kétszer annyi időre volt szüksége.

Teljesen más a helyzet a Premiere Pro esetében, amely még nem kapott olyan frissítést az Adobe-tól, amely a szoftvert konkrét Mac Pro hardverekhez készítené fel. Emiatt nem tud egy pár grafikus kártyát használni, és a számítási munka nagy részét a processzorra bízza. Ebből kifolyólag még a régi, 2010-es modelltől is lemarad, ami például gyorsabban kezeli az exportálást, és ami a legfontosabb, egyetlen tömörítetlen 4K videót sem fog lejátszani teljes felbontásban, és le kell skálázni 2K-ra a sima lejátszás érdekében.

Hasonló a helyzet az iMovie-ban is, ahol a régebbi modell gyorsabban képes megjeleníteni a videót, és jobb a magonkénti teljesítménye az új Mac Pro-hoz képest. Az új gép erejét csak több processzormag bevonásával lehet látni.

4K-val és Sharp monitorral szerzett tapasztalat

A 4K kimenet támogatása az új Mac Pro egyik további vonzereje, ezért rendeltem egy új 32 hüvelykes 4K monitort is a rendelésem részeként. Sharp 32" PN-K321, amelyet az Apple 107 000 koronáért, vagyis egy magasabb számítógép-konfigurációt is meghaladó áron kínál online boltjában. Arra számítottam, hogy jobb lesz, mint bármelyik monitor, amivel valaha is dolgoztam.

De sajnos kiderült, hogy valójában egy hétköznapi LCD-ről van szó, LED-es háttérvilágítással, vagyis nem IPS panelről, ami például az Apple Cinema monitorokban vagy a Thunderbolt monitorokban található. Ugyan van benne a már említett LED-es háttérvilágítás, ami előrelépés a CCFL technológiához képest, másrészt a Sharp áráért nem várnék mást, mint egy IPS panelt.

Azonban még ha a monitor lenne is a legjobb, az sajnos nem nagyon lenne érvényes a Mac Pro-ra. Mint kiderült, a 4K támogatás meglehetősen gyenge Mac Pro-ban, vagy inkább OS X-ben. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például az Apple nem méretezi megfelelően a betűtípusokat a nagy felbontáshoz. Minden elem hihetetlenül érzékeny volt, beleértve a felső sáv elemeit és az ikonokat is, és nem is ülök fél méterre a monitortól. Nincs lehetőség működő felbontás beállítására a rendszerben, nincs segítség az Apple-től. Egy ilyen drága készülékért határozottan többet várnék. Paradox módon a Windows 4 jobb 8K támogatást kínál a BootCampben.

Így néz ki a Safari egy 4K-s monitoron

Lehetőségem volt összehasonlítani a monitort a korábbi Dell UltraSharp U3011 LED-es háttérvilágítású, 2560 x 1600 felbontású monitorral is. A 4K kijelző élessége sem volt jobb, sőt nehéz volt észrevenni a különbséget, kivéve, hogy a szöveg kellemetlenül elmosódott a Sharpon. A felbontás csökkentése az elemek nagyítása érdekében még rosszabb megjelenítést és csökkentett élességet eredményezett, tehát semmi váratlan. Jelenleg tehát a Mac Pro még a legújabb OS X 4 bétaverzióval sem áll készen a 10.9.1K felbontásra, és az Apple nem éppen jó hírnévre tesz szert azzal, hogy a gyanútlan vásárlóknak ezt a túlárazott LCD-kijelzőt kínálja a rendelésükben választható elemként.

Következtetés

A Mac Pro név már azt sugallja, hogy ez egy profi készülék. Az ára is erre utal. Ez nem egy klasszikus asztali számítógép, hanem egy munkaállomás, amelyet produkciós és hangstúdiók, fejlesztők, animátorok, grafikusok és más szakemberek használnak, akik számára a számítástechnika és a grafikai teljesítmény a munkájuk alfája és omegája. A Mac Pro kétségtelenül kiváló játékgép is lenne, bár kevés játék lenne képes teljes mértékben kiaknázni a grafikus kártyákban rejlő lehetőségeket az eddigi optimalizálatlanság miatt erre a hardverre.

Kétségtelenül ez a legerősebb számítógép, amelyet az Apple valaha készített, különösen magasabb konfigurációkban, és valószínűleg az egyik legerősebb számítógép a fogyasztói piacon, 7 TFLOPS-szal. Bár a Mac Pro kompromisszumok nélküli számítási teljesítményt kínál, nem mentes néhány hiányosságtól. A legnagyobb talán a 4K-s monitorok gagyi támogatása, de ezt az Apple egy OS X frissítéssel meg tudja javítani, így nincs veszve semmi. A régebbi modellek tulajdonosai valószínűleg nem fognak örülni a meghajtók és PCI-perifériák nyílásainak hiányának, ehelyett sok kábel fut majd a Mac-ről a külső eszközökre.

Sok alkalmazásban valószínűleg észre sem fogod venni a teljesítménynövekedést, legalábbis addig, amíg kifejezetten a Mac Pro-ra nem optimalizálták. Míg a Final Cut Pro X a legtöbbet hozza ki a CPU-ból és a GPU-ból is, az Adobe-termékek teljesítményében alig lesz változás, ha egyáltalán lesz.

Hardveres oldalon a Mac Pro a hardverfejlesztés csúcsa, és az Apple azon kevés cégek közé tartozik, amelyek egy nagyon specifikus (és nem túl nagy) piacra szánt termékbe ennyi erőforrást tudnak fordítani. Az Apple azonban mindig is nagyon közel állt a szakemberekhez és a művészekhez, és a Mac Pro ékes bizonyítéka azoknak az elkötelezettségnek, akik életben tartották a céget a legrosszabb válság idején. A professzionális kreatívok és a Macek kéz a kézben járnak, az új munkaállomás pedig egy másik nagyszerű láncszem, amely egy elegáns, kompakt ovális házba van csomagolva.

Az ellenzők szerint az iPad bemutatása óta az Apple nem rukkolt elő igazán forradalmi termékkel, de a Mac Pro legalább annyira forradalmi, legalábbis az asztali számítógépek körében, ha csak egy kiválasztott csoport számára is. A három év várakozás valóban megérte.

[one_half last="nem"]

előnyei:

[ellenőrző lista]

  • Kompromisszumok nélküli teljesítmény
  • Méretek
  • Bővíthető
  • Csendes működés

[/checklist][/one_half]
[one_half last="igen"]

Hátrányok:

[rossz lista]

  • Gyenge 4K támogatás
  • Nincsenek bővítőhelyek
  • Alacsonyabb teljesítmény magonként

[/rosszlista][/one_half]

Frissítés: pontosabb információkat adott a 4K-s videó szerkesztéséről, és a Sharp monitorról szóló részt szerkesztette a megjelenítési technológia tekintetében.

Szerző: F. Gilani, külső munkatárs
Fordítás és feldolgozás: Michal Ždanský
.