Michal Ždanský A tavaly júniusi iOS 7-es játékvezérlők bejelentése után a mobiljátékosok hosszú hónapok óta várják a Logitech, a MOGA és mások gyártói által ígért első fecskéket. A Logitech a játékkiegészítők egyik neves gyártója, és az elsők között jelent meg a piacon iPhone és iPod touch vezérlővel.
A svájci cég olyan szabványos interfész- és csomagoláskoncepciót választott, amely az iPhone-t Playstation Vitává alakítja iOS rendszerrel, és Lightning csatlakozóval köti össze a készüléket a kontrollerrel. Így nincs párosítás Bluetooth-on keresztül, csak csatlakoztassa az iPhone vagy iPod készüléket a szomszédos helyre. A játékvezérlők sok lehetőséget rejtenek a komoly játékosok számára, akik mobileszközökön is játékélményt keresnek. De vajon az iOS 7-hez készült vezérlők első generációja, különösen a Logitech PowerShell beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket? Találjuk ki.
Tervezés és feldolgozás
A vezérlő teste matt és fényes műanyag kombinációból készült, a fényes felület csak az oldalakon található. A matt rész meglehetősen elegánsnak tűnik, és távolról sem az "olcsó Kínát" idézi, mint a MOGA versengő kontrollere. A hátrész enyhén gumírozott felülettel rendelkezik, hogy megakadályozza a kézből való kicsúszást, és oldalt enyhén formázott. A funkciónak tisztán ergonomikusnak kell lennie, hogy a középső ujjak, amelyekkel átöleljük a készüléket, pontosan a megemelt rész alatt üljenek. Nem igazán adnak hozzá sokat az ergonómiához, az egyenes hátlapú Sony PSP-t valamivel kényelmesebb a kézben tartani, mint a Logitech PowerShellét, ráadásul a vezérlő tartásának területén a texturált felület karcol, nem pedig csúszásgátló.
A bal oldalon található a tápellátást aktiváló bekapcsológomb, alatta találunk egy microUSB portot az akkumulátor töltéséhez és egy fogantyút a szíj rögzítéséhez. Az előlapon található a legtöbb kezelőszerv – egy irányítógomb, négy fő gomb, egy szünet gomb, végül egy kis csúszógomb, amely mechanikusan nyomja meg az iPhone bekapcsológombját, de több erő kell a mechanizmus lenyomásához, és nem nem működik az iPod touch készülékkel. A tetején két, a PSP-hez hasonló oldalsó gomb található. Mivel ez csak egy szabványos interfész, hiányzik még egy pár oldalsó gomb és két analóg kar az előlapon.
Az egész játékvezérlő tokként működik, amelybe belecsúsztathatod az iPhone-odat. Ezt átlósan, kisebb szögből kell megtenni, hogy a Lightning port a csatlakozón üljön, majd csak nyomja meg az iPhone vagy iPod touch tetejét, hogy az eszköz beleférjen a kivágásba. Az eltávolításhoz a fényképezőgép lencséje körül alul egy kivágás található, amely méretéből adódóan lehetővé teszi az ujjunk felső részének megnyomásával történő eltávolítást anélkül, hogy hozzáérnénk az objektívhez vagy a diódához.
A PowerShell egyik előnye az 1500 mAh kapacitású akkumulátor jelenléte, amivel könnyedén fel lehet tölteni egy iPhone teljes akkumulátorát, és ezzel megduplázza az akkumulátor élettartamát. Ezért nem kell attól tartanod, hogy intenzív játék közben lemerül a telefonod, és néhány óra után elfogy az energia. Az akkumulátor is jobban indokolja a magas vételárat.
Magán a kontrolleren kívül találunk még töltőkábelt, gumibetétet az iPod touchhoz, hogy ne zörögjön a tokban, végül pedig egy speciális hosszabbító kábelt a fejhallgató kimenethez, mert a PowerShell körbeveszi az egész iPhone-t, ill. nem lenne mód fejhallgatót csatlakoztatni. Ezért a fejhallgató kimenet irányában van egy lyuk a vezérlőn, amibe egy 3,5 mm-es jack-es végű hosszabbító kábelt lehet bedugni, majd tetszőleges fejhallgatót csatlakoztathatunk a nőre. Az "L" hajlításnak köszönhetően a kábel nem áll a kezek útjába. Ha nem szeretnéd használni a fejhallgatót, akkor a tokban van egy speciális nyílás is, ami a hangszóróból kifelé irányítja a hangot az előlapon. Ami a hangot illeti, a Logitech megoldása valóban hibátlan.
Méreteit tekintve feleslegesen széles a PowerShell, a maga több mint 20 cm-ével három centiméterrel haladja meg a PSP hosszát, és így megfelel az iPad mini magasságának. Legalább nem nehezedik túlságosan a kezére. A beépített akkumulátor ellenére megtartja a kellemes, 123 grammos súlyt.
Gombok és iránypárna – a vezérlő legnagyobb gyengesége
A játékvezérlők maguk a gombok állnak és esnek, ez kétszeresen igaz az iOS 7 vezérlőkre, mivel állítólag jobb alternatívát jelentenek az érintéses vezérléshez. Sajnos a vezérlés a PowerShell legnagyobb gyengesége. A négy fő gomb viszonylag kellemes megnyomású, bár talán több mozdulattal, mint az ideális lenne, szükségtelenül kicsik, és gyakran véletlenül több gombot is megnyomunk egyszerre. A gomboknak mindenképpen nagyobbnak és távolabbnak kell lenniük, hasonlóan a PSP-hez. Nekik legalább az a tény, hogy nem túl hangosak, ha összenyomják.
Kicsit rosszabbak az oldalsó gombok, amik kicsit olcsónak tűnnek, és a nyomás sem ideális, sokszor nem biztos az ember, hogy valóban megnyomta-e a gombot, bár szerencsére az érzékelő megfelelően érzékeny, és nem volt gondom tartsa lenyomva a gombot.
A legnagyobb probléma az irányszabályzóval van. Mivel ez nem a vezérlő interfész továbbfejlesztett változata, hiányoznak az analóg karok, és az irányító pad az egyetlen módja a mozgási parancsoknak. Ezért az egész PowerShell legfontosabb eleme, és baromi jónak kell lennie. De ennek az ellenkezője igaz. A D-pad hihetetlenül merev, és a szélei is elég élesek, így minden megnyomás kellemetlen élmény, körkörös mozdulatoknál kifejezetten ropogó hang hallatszik.
[do action=”citation”]Ha folyamatosan nyomod az irányítópárnát, a kezed tizenöt percen belül fájni kezd, és kénytelen leszel abbahagyni a játékot.[/do]
Ami még rosszabb, még ha megtanulsz is elegendő erőt kifejteni a hüvelykujjával az irány megnyomásához, az iPhone gyakran nem regisztrálja a parancsot, és még erősebben kell megnyomnia a vezérlőt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy erősen meg kell nyomnod a hüvelykujjadat ahhoz, hogy a karaktered egyáltalán mozogni tudjon, és olyan játékokban, ahol kulcsfontosságú az irányított irányítás, mint pl. Bástya, folyton a vacak D-padot fogod átkozni.
Ha állandó nyomást gyakorol az irányítópárnára, tizenöt percen belül biztosan fájni fog a keze, és kénytelen lesz felfüggeszteni a játékot, vagy még jobb, ha le kell tennie a PowerShellt, és folytatni az érintőképernyő használatát. Egy olyan eszköz esetében, amelynek a játékot kellett volna megkönnyítenie, és az ujjainkat az üvegről a fizikai gombokra kellett volna vinnie, ez a méltatlankodás legrosszabb formája.
Játékélmény
Jelenleg több mint 7 játék támogatja az iOS 100 játékvezérlőit, köztük vannak olyan címek, mint pl. GTA San Andreas, Limbo, Asphalt 8, Bastion vagy Csillagok háborúja: KOTOR. Míg egyesek számára az analóg botok hiánya nem jelent problémát, az olyan címeknél, mint pl San Andreas vagy Holt Trigger 2 azonnal érezni fogja a hiányukat, amint ismét célozni kényszerül az érintőképernyőn.
Az élmény játékonként változik, és az inkonzisztens megvalósítás tönkreteszi az egész játékélményt, amelyet a kontrollerek javítani kívántak. Például Bástya helyesen leképezte a vezérlőket, megmaradtak a virtuális gombok a kijelzőn és a felesleges HUD a csatlakoztatott vezérlőn keresztül a képernyő jelentős részét elfoglalja.
Ellentétben Limbo problémamentesen irányítható, viszont a játék csak minimális gombot használ, és a silány irányító vezérlőnek köszönhetően az irányítás meglehetősen durva volt. A legjobb élményt talán a játék nyújtotta Halálféreg, ahol szerencsére nem kell folyamatosan nyomogatni az iránygombokat, ráadásul a cím nyolc helyett csak két irányt használ. Hasonló a helyzet Trials Extreme 3.
Minden 10-15 percnél hosszabb játékmenet elkerülhetetlenül ugyanígy végződött, a bal csuklóm fájdalma miatti szünetel a rossz iránypárna miatt. Nem csak a hüvelykujjal volt kellemetlen játszani, hanem az ellenkező oldalról a középső ujjak is támaszként szolgáltak. A hátoldalon lévő textúra nagyon hosszú idő után kezd dörzsölni, különösen érzékeny bőr esetén. Ezzel szemben több órát is el tudnék tölteni a PSP-n anélkül, hogy észrevehető kárt okozna a kezem.
Photo Gallery
Minden apróbb hiba megbocsátható lenne, ha nem lenne a PowerShellnek a silány irányszabályozása, amit még a támogatott, hibátlan megvalósítású játékok mamutkönyvtára sem tudna megvásárolni, ami nagyon távol áll a valóságtól. A Logitech csúfos kudarcot vallott a legfontosabb feladatában, a játékvezérlő fejlesztésében, így még a legnagyobb játékrajongóknak sem ajánlható, akik izgatottan várták az első iOS 7 kontrollereket.
A PowerShell tehát egy olyan befektetés, amelyet nem is érdemes megfontolni, különösen az ajánlott áron 2 700 CZK, amikor a kontroller a tél folyamán piacunkra kerül. És ez még csak a beépített akkumulátort is figyelembe véve. Ha jó mobil játékélményt keres, maradjon az érintésre jól optimalizált játékoknál, vásároljon dedikált kéziszámítógépet, vagy várja meg a következő generációt, amely valószínűleg olcsóbb és jobb lesz.
A játékvezérlők minden bizonnyal megtalálják a helyüket az iOS-felhasználók körében, főleg, ha az Apple valóban bevezet egy játéktámogatással ellátott Apple TV-t, de jelenleg az iOS-eszközökre szánt kontrollerek a múlt visszhangja, ami a rossz kidolgozás miatt egy ideig nem hallatszik majd. magas árak.
[one_half last="nem"]
előnyei:
[ellenőrző lista]
- Integrált akkumulátor
- Tisztességes feldolgozás
- Fejhallgatós megoldás
[/checklist][/one_half]
[one_half last="igen"]
Hátrányok:
[rossz lista]
- Rossz irányvezérlő
- Túl széles
- Túlzott ár
[/rosszlista][/one_half]
Biztosan kölcsönadnak még valamit. :-D De igen, remek. Folytasd, miért nézel meg néha egy kevésbé engedékeny véleményt. :-)
Szia,
A PowerShell illesztőprogram és én többnyire egyetértünk.
A dizájn nagyon jól sikerült, különösen szeretem, amikor a hátulról a "G" LOGO kéken világít a kontroller töltésekor :).
A fejhallgató kimenethez való hosszabbítóról - várom mikor veszem el :D, de a fejhallgatóval valószínűleg nem lehetett másképp megoldani ezt a problémát, a lényeg, hogy a kábel ne ragadjon be a kéz.
Abban is egyetértek, hogy elkezd fájni a kezed, de idővel megszokod.
Én csak a GTA SA-val játszom a kontrollerrel és nekem tökéletesen működik.
Azon az egy fotón látom, hogy görcsösen tartják, semmi kényelem. Ettől a régi Nintendo-sérülésem gyorsan felbukkanna… és nem a kéztőalagútról beszélek :-D. Nem árt egy kicsit több ergonómia a srácoknak – és én itt nem igazán látom az ergonómiát.