A macOS operációs rendszerben számos gyakorlati módszerünk van a lehető legjobb többfeladatos munkavégzéshez. Ennek köszönhetően minden almatermesztő kiválaszthatja, hogy melyik változat illik hozzá a legjobban, vagy melyik beállítással működik a legjobban. Hiszen ez az, ami például hihetetlenül hiányzik az iPadOS rendszerből. Tovább rontja a helyzetet, hogy a várható macOS 13 Ventura operációs rendszer érkezésével még egy újabb utat is láthatunk, ami egyelőre ígéretesnek tűnik, és igencsak pozitív reakciókat kap.
Az egyik elérhető mód az úgynevezett teljes képernyős mód használata. Ebben az esetben fogjuk az ablakot, amellyel éppen dolgozunk, és kinyújtjuk a teljes képernyőn, hogy semmi más ne akadályozza. Így több alkalmazást is megnyithatunk, majd egy pillanat alatt válthatunk közöttük, például a Trackpad mozdulatai segítségével, hasonlóan, mint ha egyik asztalról a másikra szeretnénk váltani. Alternatív megoldásként ez a módszer kombinálható a Split View funkcióval. Ebben az esetben nem csak egy ablak van kifeszítve a teljes képernyőn, hanem kettő, amikor minden alkalmazás a kijelző felét foglalja el (szükség esetén az arány módosítható). De az igazság az, hogy sok almatermesztő nem él ezzel a lehetőséggel, inkább elkerüli. Miért van ez így?
Teljes képernyős mód és hiányosságai
Sajnos a teljes képernyős módnak van egy meglehetősen jelentős hátránya, ami miatt ez a multitasking módszer nem mindenkinek felel meg. Amint ebben a módban megnyitunk egy ablakot, őszintén szólva sokkal nehezebb használni a drag-and-drop funkciót, amely meglehetősen jól adaptált és könnyen kezelhető a macOS operációs rendszerben. Ez a fő oka annak, hogy a legtöbb almatermelő hajlamos elkerülni ezt a rendszert, és más alternatívákra hagyatkozni. Ezért nem meglepő, hogy például a Mission Control érvényesül náluk, vagy a több felület alkalmazása ezzel a módszerrel kombinálva.
A teljes képernyős mód viszont a drag-and-drop funkcióval kombinálva teljes mértékben használható, csak fel kell rá készülni. Néhány almatulajdonosnak sikerült kiküszöbölnie ezt a hiányosságot az Active Corners funkció használatával, ahol beállították a Mission Controlt. De ami a felhasználók körében a legnépszerűbb, az az alkalmazás használata yoink. A Mac App Store-ból 229 koronáért kapható, és célja, hogy a fogd és vidd funkciót a lehető legegyszerűbbé tegye. Segítségével mindenféle képet, fájlt, linket és egyebeket a "verembe" húzhatunk, majd bárhová el tudunk menni, ahol a változás kedvéért csak bizonyos elemeket kell kihúznunk abból a veremből.
Népszerű alternatíva
A legtöbb macOS-felhasználó azonban, aki a Windows operációs rendszerről az Apple platformra váltott, teljesen más megközelítésre támaszkodik a multitasking tekintetében. Ezeknek az embereknek a nyertesek az olyan alkalmazások, mint a Magnet vagy a Rectangle, amelyek ugyanúgy lehetővé teszik az ablakokkal való munkát, mint a Windowsban. Ebben az esetben lehetőség van az ablakok oldalra rögzítésére, például a képernyő felezésére, harmadára vagy negyedére, és általában az asztal saját képéhez igazítására.
Évek óta rutinszerűen használom a teljes képernyős módot. Ezen kívül természetesen a Yoinket és a Magnetet is használom, de semmiképp azért, mert a teljes képernyős mód jelenleg rossz vagy használhatatlan. Egyszerűen minden tevékenységnek megvannak a maga eszközei. Levest sem eszünk villával. Ebből ítélve, hogy a felhasználók nem használják sokat a teljes képernyős módot, helytelen és rövidlátó. Ez valószínűleg csak a saját tapasztalata a szerkesztőségből, amit felületesen ténynek tartasz, ami Jablíčkára bevett gyakorlata. Mivel nem hivatkozol semmilyen forrásra, valószínűleg így lesz.
A teljes képernyős módnak van egy nagy hátránya: abban a pillanatban, amikor a munka felénél azon kapom magam, hogy meg kell nyitnom egy másik alkalmazás ablakát egy teljes képernyős alkalmazás tetején (például Finder for drag and drop, vagy bármi más), egyszerűen nem működik. Ki kell lépnem a teljes képernyős módból.
Másrészt, ha az alkalmazás a teljes asztalra van maximalizálva, akkor működik. Még csak a Téglalap/Mágnes használata sem szükséges, csak az Option billentyűt lenyomva tartva kattintson a zöld gombra. Bár természetesen egy nagy teljesítményű felhasználó szívesebben használja a Ctrl-Opt-Enter billentyűket a Téglalapból/Mágnesből.