Daniel Hruska Az első Apple saját chipet tartalmazó készülék 2010-ben az iPad volt. Akkoriban az A4-es processzor egyetlen magot tartalmazott, és teljesítménye egyáltalán nem hasonlítható a mai generációhoz. Öt éve arról is szólnak pletykák, hogy ezeket a chipeket integrálják a Mac számítógépekbe. Mivel a mobil chipek évről évre gyorsan növelik teljesítményüket, asztali számítógépeken való bevezetésük nagyon érdekes téma.
Az előző évi 64 bites A7-es processzort már „asztali osztálynak” titulálták, ami azt jelenti, hogy inkább nagy processzorokra hasonlít, mint mobilokra. A legújabb és legerősebb processzort - A8X - az iPad Air 2-be helyezték. Három magja van, hárommilliárd tranzisztort tartalmaz, és teljesítménye megegyezik a 5-as MacBook Air Mid-4250 Intel Core i2013-XNUMXU-jával. Igen, a szintetikus benchmarkok nem mondanak semmit a készülék valós sebességéről, de legalább sokakat megtéveszthetnek azzal, hogy a mai mobilkészülékek csak érintőképernyős polírozott tinták.
Az Apple valóban ismeri a saját ARM chipjeit, miért ne szerelné fel számítógépeit is ezekkel? Ming-Chi Kuo, a KGI Securities elemzője szerint már 2016-ban láthattuk az első ARM processzorokon futó Mac-eket. Az első képes processzor a 16 nm-es A9X lehet, majd egy évvel később a 10 nm-es A10X. Felmerül a kérdés, hogy miért kellene az Apple-nek úgy döntenie, hogy megteszi ezt a lépést, amikor az Intel processzorai gőzerővel haladnak a csúcson?
Miért van értelme az ARM processzoroknak?
Az első ok maga az Intel lesz. Nem mintha bármi baj lenne, de az Apple mindig is követte a mottót: "A szoftvert fejlesztő cégnek meg kell csinálnia a hardvert is." Az elmúlt években az Apple ezt közvetlenül bebizonyította.
Nem titok, hogy az Apple szereti az irányítást. Az Intel leállítása a teljes gyártási folyamat egyszerűsítését és racionalizálását jelentené. Ugyanakkor csökkentené a chipek gyártási költségeit. Bár a jelenlegi kapcsolat a két cég között több mint pozitív, inkább ne hagyatkozzon egymásra, ha tudja, hogy ugyanazt a terméket alacsonyabb költséggel is előállíthatja. Sőt, az összes jövőbeni fejlesztést teljesen saját maga irányíthatja, anélkül, hogy harmadik félre kellene támaszkodnia.
Lehet, hogy túl rövidre írtam, de ez igaz. Ráadásul nem ez lenne az első eset, hogy processzorgyártó-váltás történne. 1994-ben történt az átállás a Motorola 68000-ről az IBM PowerPC-re, majd 2006-ban az Intel x86-ra. Az Apple határozottan nem fél a változástól. 2016-ban lesz 10 éve az Intelre váltás óta. Egy évtized az informatikában hosszú idő, bármi változhat.
A mai számítógépek elegendő teljesítményűek, és az autókhoz hasonlíthatók. Bármely modern autó gond nélkül elvisz A pontból B pontba. Rendszeres lovagláshoz vásárolja meg a legjobb ár/teljesítmény aránnyal rendelkezőt, és megfizethető áron jó szolgálatot tesz. Ha gyakran és messzebbre vezet, vásároljon magasabb osztályú autót, esetleg automata sebességváltóval. A karbantartási költségek azonban valamivel magasabbak lesznek. Terepen biztosan lehet venni 4×4-es hajtású, vagy egyenes terepjárót is, de az rendszeresen meg fog szokni, és az üzemeltetési költségek is magasak lesznek.
A lényeg az, hogy egy kisautó vagy egy alsó középkategóriás autó a legtöbbnek teljesen elegendő. Hasonlóképpen, a legtöbb felhasználó számára egy "közönséges" laptop elegendő YouTube-videók megtekintéséhez, fényképek megosztásához a Facebookon, e-mailek ellenőrzéséhez, zenék lejátszásához, dokumentum írásához Wordben, PDF nyomtatásához. Az Apple MacBook Air és Mac minije erre a fajta felhasználásra készült, bár természetesen nagyobb teljesítményigényes tevékenységekre is használhatóak.
Az igényesebb felhasználók inkább MacBook Pro vagy iMac után nyúlnak, amelyek végül is nagyobb teljesítményűek. Az ilyen felhasználók már szerkeszthetnek videókat vagy dolgozhatnak grafikával. Az igényesek közül a legigényesebb a kompromisszumok nélküli teljesítményért megfelelő áron, azaz a Mac Pro. Egy nagyságrenddel kevesebb lesz belőlük, mint az összes többi említett modellből, ahogy a terepjárókkal is jóval kevesebbet vezetnek, mint a Fabiával, az Octaviával és más népszerű autókkal.
Tehát, ha az Apple a közeljövőben képes lesz olyan ARM processzort gyártani, amely képes kielégíteni (eleinte valószínűleg kevésbé igényes) felhasználóinak igényeit, akkor miért ne használná az OS X futtatására? Egy ilyen számítógép akkumulátorának élettartama hosszú lenne, és láthatóan passzívan is hűthető lenne, mivel kevésbé energiaigényes és nem "melegszik" annyira.
Miért nincs értelme az ARM processzoroknak?
Előfordulhat, hogy az ARM chipekkel rendelkező Macek nem elég erősek ahhoz, hogy egy Rosetta-szerű réteget fussanak x86-os alkalmazások futtatásához. Ebben az esetben az Apple-nek a nulláról kellene kezdenie, a fejlesztőknek pedig jelentős erőfeszítéssel újra kell írniuk alkalmazásaikat. Aligha lehet vitatkozni, hogy a főleg népszerű és professzionális alkalmazások fejlesztői hajlandóak lennének-e erre a lépésre. De ki tudja, talán az Apple megtalálta a módját, hogy az x86-os alkalmazások zökkenőmentesen fussanak „ARM OS X” rendszeren.
A szimbiózis az Intellel tökéletesen működik, nincs ok újat kitalálni. Ennek a szilíciumóriásnak a processzorai a csúcshoz tartoznak, és minden generációval kisebb energiafogyasztás mellett növekszik a teljesítményük. Az Apple Core i5-öt használ a legalacsonyabb Mac modellekhez, Core i7-et a drágább modellekhez vagy egyedi konfigurációkhoz, a Mac Pro pedig nagyon erős Xeonokkal van felszerelve. Így mindig lesz elegendő erő, ideális helyzet. Az Apple olyan helyzetbe kerülhet, hogy senki sem akarja a számítógépeit, amikor szakít az Intellel.
Szóval hogy lesz?
Ezt persze kívülről senki nem tudja. Ha az egész helyzetet az Apple szemszögéből nézném, biztosan tetszene egyszer hasonló chipeket integráltak minden készülékembe. És ha meg tudom tervezni ezeket mobil eszközökre, akkor ugyanezt szeretném gyakorolni a számítógépekre is. Viszont jelenleg még a jelenlegi processzorokkal is remekül teljesítenek, amelyeket stabilan egy erős partner szállít nekem, bár a készülő új, 12 hüvelykes MacBook Air megjelenése éppen az Intel bevezetési késedelme miatt késhetett. a processzorok új generációja.
Hozhatok-e elég erős processzorokat, amelyek legalább a Macbook Air szintjén lesznek? Ha igen, akkor a későbbiekben professzionális számítógépeken is telepíthetem (vagy fejleszthetem) az ARM-et? Nem akarok kétféle számítógépet. Ugyanakkor rendelkeznem kell azzal a technológiával, hogy x86-os alkalmazásokat futtassak ARM Mac-en, mert a felhasználók használni akarják kedvenc alkalmazásaikat. Ha megvan, és biztos vagyok benne, hogy működni fog, akkor kiadok egy ARM-alapú Mac-et. Egyébként egyelőre maradok az Intelnél.
És talán a végén teljesen más lesz. Ami engem illet, nem igazán érdekel a Macem processzorának típusa, amíg elég erős a munkámhoz. Tehát ha egy kitalált Mac tartalmazna egy Core i5 teljesítményével egyenértékű ARM processzort, akkor egyetlen problémám sem lenne, ha nem venném meg. Mi a helyzet veled, mit gondolsz, az Apple képes lesz a következő években piacra dobni egy Mac-et a processzorával?
Az ARM azt jelenti, hogy a használható szoftverek 99.9%-át a kukába kell dobni, és a számítógépet csak e-mailek olvasására, Facebookra és Angry birdsre használjuk (igen, szívesen túlzok), és remélem, hogy ezt senki sem engedi meg, aki nem totális csikó. Az Intelre váltás nagyon leegyszerűsítette a dolgokat. Végül is a tudományos szférában jó néhányan járnak Macy-hez. Ez a véleményem.
Az ARM-re való áttérés a kompatibilitás jelentős elvesztését és még nagyobb beszorulását jelenti az előre kiválasztott alkalmazások szigorúan őrzött ökoszisztémájába. Ha ehhez hozzáadjuk a Macbook Air USB-portjának eltávolításának terveit és egyéb ötleteket, az eredmény egy olyan számítógép lesz, amely csak önmagával lesz kompatibilis, és talán akkor is. Számomra ez a MAC végét jelentené, ahogy szeretem:-( De ki tudja, a változás az élet...
Miért van a leggyengébb iMac és mini az Intelben, ha a teljesítményük ugyanolyan gyenge, mint az utolsó generációé?
Számomra, hogy legalább ezeket a modelleket teszteljem, és hasonló irányba menjek, mint a Retinánál, a termékcsalád fokozatos elárasztását.
Valahogy megfeledkezik az Intel Core M processzorok közelgő generációjáról…
ismétli a történelem?
Hiszem, hogy hamarosan eljön. Nem lennék meglepve, ha a várt levegő lenne. Olyan tömegek készüléke, akik nem sokat dolgoznak, inkább szórakoznak és kávéznak. Én is el tudok képzelni egy emulátort x86-hoz, és mivel az Apple bekerült, a legtöbb fejlesztő rohan, hogy elsőként készítse át szoftverét az új hardverhez. Flusbrok oda fog menni, miért ne? :-)
Szerintem az egyetlen hátránya az inkompatibilitás a régi szoftverrel.
Előny például az esetleges áresés. Még a legolcsóbb Mac-ek esetében is 250 USD-tól indul egy chipkészlettel ellátott Intel processzor. Az Apple 8 USD alatti A9, A50, ... processzorokat tud gyártani.
Egy másik előny a Metal grafikus API használata Mac gépeken. A négymagos A8 teljesítménye a jelenlegi grafikával valahol a legújabb játékkonzolok szintjén lenne.
A mac-ek alapváltozatai rendelkezhetnek ARM processzorokkal, és a legerősebb Mac-ek továbbra is az Intel processzorokon maradhatnak. Az Apple saját alkalmazásbolttal és saját fejlesztői környezettel rendelkezik saját fordítóval. A jelenleg csak az Apple által biztosított szabványos API-t használó programok könnyen lefordíthatók az ARM processzorokra.
Később a Mac-ek legerősebb változatai ARM és Intel processzorral rendelkezhetnek. Az OS X és az iLife és az iWorks programok ARM processzorokon futnának, a Photoshop, Premiere, Final Cut és egyéb programok pedig továbbra is Intel processzorokon futnának.
Sajnos a hátránya az új szoftverrel való összeférhetetlenség is lenne.
Miért lehet inkompatibilitás az új szoftverekkel? Írok egy programot OS X-re, lefordítom Intelre és ARM-re és elküldöm az App Store-ba. Ha csak azt használom, amit az API kínál az Apple-től, akkor azzal nem lehet gond. Ha valami különlegeset használok Intel processzorhoz, az természetesen nem fog menni. A nagy teljesítményt igénylő professzionális szoftvereken kívül ennek semmi oka.
A felhasználó elindítja az App Store-t, letölti a program verzióját a processzorához, és használja azt.
Egyszer olvastam egy cikket, hogy amikor kipróbálták az OS X-et egy Intel processzoron, megvették a legdrágább Sony Vaio-t, amit a boltban találtak, és két nap alatt működött. Két hét alatt megjöttek még az alapprogramok is az Apple-től.
A fő kérdés az, hogy az Apple mennyiben tudná biztosítani az x86-os programok ARM-on való futtatását. Főleg céges használatnál elengedhetetlen, hogy legalább időnként használjunk valamit a Windowsból. Tehát ha az x86-os Windows-virtualizáció észrevehető teljesítménycsökkenés nélkül működhetne az ARM-en, a felhasználókat láthatóan nem igazán érdekelné, hogy ennek eredményeként fizikailag milyen processzor található. De attól tartok, nem menne az emuláció és az ezzel járó jelentős teljesítménycsökkenés nélkül. De ki tudja. Például Cupertinónak sikerült ideális módszert találnia a processzorarchitektúra emulálására oly módon, hogy megőrizze egy ilyen megoldás nagy teljesítményét és energiahatékonyságát.
Az Apple-nek nem kell védenie. Már van saját alkalmazásboltja. Elegendő gondoskodni arról, hogy a fejlesztőknek legyen idejük programjaikat az ARM-hez igazítani, ami nem okozhat gondot. És valamikor biztosan el fogok adni Intel processzoros Maceket.
Jövőre új ARM-magnak kell lennie, és a teljesítménynek 3.5-szer nagyobbnak kell lennie a jelenleginél, így az emuláció leküzdhető.
El tudom képzelni, hogy jövőre a WWDC-n az Apple bemutatja az OS X-et ARM processzorokon, a fejlesztőknek egy ARM processzoros mac minit kínál a programjaik tesztelésére, és valamikor karácsony előtt fél évvel elkezdik árulni a mac mini alapverzióit. , macbook air és iMac ARM processzorokkal. Egy évvel később pedig az Intel csak a 15 hüvelykes Macbook Pro-ban, a 27 hüvelykes iMac-ben és a Mac Pro-ban hagy processzort. És néha 2-3 év múlva az Intel csak a Mac Pro-ban hagyja el a processzort.
Miért az összeférhetetlenség? A Windows 10 mostantól ARM-en is futni fog. A Trď a RasPi 2 új verziója a BroadCom ARM SoC-jével, és a Windowsnak ott kell futnia. Tehát nem látok okot arra, hogy miért ne az ARM-et a Mac-en. Az IBM PowerPC alkalmazásokat is átírták és x86-os utasításokra fordították, amikor az Apple elindította az Intelt. Az Apple számára az ARM architektúra előnyösebb lenne a további miniatürizálás és a könnyebb, finomabb gépek irányában, a bigLITTLE technológiával pedig több maggal is tovább bírná az akkumulátor. Ugyanazokat a chipeket használná iPhone-on, iPaden, Mac-en, Apple TV-n és minden máson, amit most kínál.
Főleg azért, hogy aztán olyan jól tudjanak optimalizálni, ha különböző HW-n futnak.