Daniel Hruska Az OS X remekül működik a billentyűparancsokkal – igényeinek megfelelően hozzáadhatja saját billentyűparancsait az alkalmazásműveletekhez. De ott vannak a rendszer parancsikonok, amelyekkel gyakorlatilag lehetetlen találni egy már nem foglalt parancsikont. Ha a három- vagy négybillentyűs billentyűparancsok problémát okoznak, próbálkozzon a ragadós billentyűkkel.
Kattintson rá a funkció engedélyezéséhez Rendszerbeállítások, amelyek a képernyő bal felső sarkában található alma ikon alatt találhatók. A menün Közzététel lépjen a könyvjelzőhöz Billentyűzet, ahol bejelöli a lehetőséget Kapcsolja be a ragadós billentyűket. Mostantól az fn, ⇧, ⌃,⌥, ⌘ gombok a képernyő sarkában jelennek meg, és ott is maradnak.
Például egy új mappa létrehozásához a Finderben a ⇧⌘N parancsikon szükséges. Ha a ragadós gombok be vannak kapcsolva, ismételten megnyomhatja a ⌘ gombot, majd elengedheti azt, így a kijelzőn „ragadt” marad. Ugyanezt megteheti a ⇧ gombbal is, a kijelzőn mindkét ⇧⌘ szimbólum megjelenik. Ezután csak nyomja meg az N gombot, a beragadt gombok eltűnnek a kijelzőről, és új mappa jön létre.
Ha kétszer megnyomja valamelyik funkciógombot, az aktív marad, amíg harmadszor meg nem nyomja. Egyszerű példaként el tudok képzelni egy olyan helyzetet, amikor előre tudod, hogy egy táblázatot számokkal fog kitölteni. Kétszer nyomja meg a ⇧ gombot, és anélkül, hogy le kellene tartania, kényelmesen írhat számokat anélkül, hogy gyorsan elfáradna a kisujja.
Ami a ragadós billentyűk beállításának lehetőségeit illeti, a ⇧ ötszöri megnyomásával kiválaszthatja, hogy be- és kikapcsolja-e őket. Kiválaszthatja azt is, hogy a képernyő négy sarka közül melyikben jelenjenek meg a billentyűszimbólumok, és hogy le akar-e játszani egy hangot, amikor megnyomja őket (javaslom, hogy kapcsolja ki).
Bár a ragacsos billentyűk egy tízujjas egészséges ember számára felesleges funkciónak tűnhetnek, a fogyatékkal élők nélkülözhetetlen segítője lehet. A ragadós billentyűk átmenetileg még azok számára is jól jöhetnek, akiknek megsérült az ujja, a csuklója vagy a kezük, és csak egy kézzel kell beérniük. Vagy egyszerűen nem szeret "ujjtörő" billentyűparancsokat beírni, és szeretné megkönnyíteni az ujjait.
Jó tipp. Kösz.
Érdekes dolog. De amikor pl írok és nyomom a shiftet, de utána meggondolom magam, hogy nem akarom a nagybetűt, akkor újra kell nyomnom. (Vagy tévedek?)
Nem, a Shift csak akkor marad ott, ha kétszer egymás után megnyomja.
Nos, ha kétszer megnyomják, akkor úgy viselkedik, mint a caps lock :-). De egyébként 2x meg kell nyomnom, hogy kikapcsoljam :D. Mint igen, valaki használhatja ezt az fce-t :)
Figyelem, a Shift lenyomása (akár normál esetben, akár 2-szer ragadós gombokkal) semmiképpen sem azonos a Caps Lock-kal. Csak a normál betűkkel, azaz nagyjából a billentyűzet felével viselkedik így.
Shift + ě = 2
Caps Lock + ě = Ú
A Win XP óta használom ezt a funkciót, amikor One Fingernek hívták, és miután két évvel ezelőtt váltottam Mac-re, ez volt az egyik első dolog, amit bekapcsoltam. Nekem nagyon bejön.
Nem tudja valaki véletlenül, hogyan lehet beállítani egy billentyűparancsot MacOS-ban egy alkalmazás elindításához... Én például a Texeditben vagyok, írok, és el kell indítanom egy másik alkalmazást, pl. Van valakinek tippje? Kösz!
windowsban könnyű volt parancsikont létrehozni és parancsikont megadni a tulajdonságokban...
Klasszikus spotLight-on keresztül, igaz? CMP+Space