Daniel Hruska Egy ideje spekulálnak arról, hogy az Apple véget vethet a dokkolócsatlakozó és az iOS-eszközök együttélésének. Eredetileg hozzátartozik iPodunkhoz, iPhone-unkhoz és iPadünkhöz, de nem jött el az ideje, hogy megfelelő utód után nézzünk? Hiszen a harmadik generációs iPod Classic megjelenése óta velünk van.
2003-ban jelent meg a dokkoló csatlakozója. Kilenc év az informatikai világban több évtizedes hétköznapi életnek felel meg. Évről évre irgalmatlanul növekszik az alkatrészek teljesítménye (igen, a merevlemezeket és az akkumulátorokat hagyjuk ki), a tranzisztorok szardíniaként zsúfolódnának össze, és a csatlakozók is jócskán zsugorodtak alig egy évtized alatt. Hasonlítsa össze például a VGA-t az utód DVI-vel a HDMI-vel vagy a Thunderbolt interfészével. Egy másik példa az USB, mini USB és mikro USB ismerős sorozata.
Mindennek megvan a maga előnye és hátránya
„Olyan vékony a dokkoló csatlakozója” – gondolhatnánk. A keskeny profilnak és az egyik oldalon a fehér műanyaggal szembeni kontrasztos szimbólumnak köszönhetően az első próbálkozásra a sikeres csatlakozás közel 100%. Nos, szándékosan – életében hányszor próbált már behelyezni egy klasszikus USB-t mindkét oldalról, de mindig sikertelenül? A mára történelminek számító PS/2-ről nem is beszélek. Vékony, nem vékony, a dokkolócsatlakozó egyszerűen túl nagy manapság. Belül feleslegesen sok köbmillimétert foglal el az iDevice, amit biztosan másként és jobban is lehetne használni.
Feltételezhető, hogy a hatodik generációs iPhone támogatni fogja az LTE-hálózatokat, amelyek valódi átviteli sebessége több tíz megabites másodpercenként. Az antennák és chipek, amelyek lehetővé teszik ezt a kapcsolatot, láthatóan tavaly nem érték el a szükséges méretet ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek az iPhone-ok belsejében. Nem csak ezeknek az alkatrészeknek a méretéről van szó, hanem az energiafogyasztásukról is. Ez az idő múlásával továbbra is csökkenni fog, ahogy maguk a chipek és az antennák is javulnak, de még így is legalább egy kicsit nagyobb akkumulátorra lesz szükség.
Persze, már ma is lehet látni LTE-vel ellátott telefonokat a piacon, de ezek olyan szörnyek, mint a Samsung Galaxy Nexus vagy a hamarosan megjelenő HTC Titan II. De ez nem így működik az Apple számára. Cupertinóban a dizájn kiemelkedően magas, így ha nincsenek olyan alkatrészek, amelyek megfelelnek Sir Jonathan Ive kielégítő elképzelésének a közelgő iPhone-ról, egyszerűen nem kerül gyártásba. Legyünk tisztában azzal, hogy ez "csak" mobiltelefon, ezért a méreteket megfelelően és ésszerűen kell mérni.
Levegővel, légi úton!
Az iOS 5-ben az otthoni WiFi hálózaton keresztüli szinkronizálás lehetősége is bekerült. Maga a 30 tűs csatlakozós kábel jelentősége már csak a szinkronizálás és a fájlátvitel miatt is drasztikusan csökkent. Az iDevice vezeték nélküli kapcsolata az iTunes-szal nem teljesen problémamentes, de a jövőben (remélhetőleg) nagyobb stabilitásra lehet számítani. A WiFi hálózatok sávszélessége is probléma. Ez természetesen eltér az alkalmazott hálózati elemektől és szabványoktól. A manapság elterjedt, 802.11n-t támogató AP/routerekkel 4 MB/s (32 Mb/s) körüli adatátviteli sebesség 3 m-es távolságig is könnyedén elérhető. Ez semmiképpen sem szédületes áteresztőképesség, de ki az minden nap gigabájt adatot másol?
Ami azonban tökéletesen működik, az az Apple mobileszközök biztonsági mentése az iCloudba. Az iOS 5 kiadásával jelent meg a nyilvánosság számára, és mára több mint 100 millió felhasználóval rendelkezik. Egyáltalán nem kell aggódnia semmitől, az eszközök automatikusan mentésre kerülnek, minden értesítés nélkül. Remélhetőleg az állapotsorban lévő forgó nyilak tájékoztatják a folyamatban lévő biztonsági mentésről.
A kábelhasználat harmadik terhe az iOS frissítése volt. Ez az ötödik verziótól kezdve tíz megabájtos nagyságrendű delta frissítésekkel megoldható közvetlenül iPhone-on, iPod touchon vagy iPaden. Ezzel szükségtelenné válik a teljes iOS telepítőcsomag letöltése az iTunes alkalmazásból. A lényeg – ideális esetben csak egyszer kell csatlakoztatnia az iDevice-t az iTunes-hoz kábellel – a vezeték nélküli szinkronizálás engedélyezéséhez.
Mi a helyzet a Thunderbolttal?
Egy nagy kérdőjel azonban a levegőben lóg a kábelkapcsolat hívei számára. Ki, vagy inkább mi legyen az utód? Sok Apple-rajongó a Thunderboltra gondolhat. Lassan beépül a teljes Mac portfólióra. Sajnos úgy tűnik, hogy a "flash" kimaradt a játékból, ugyanis a PCI Express architektúrára épül, amit az iDevices nem használ. Micro USB? Szintén nem. A kisebb méreten kívül semmi újat nem kínál. Ráadásul az Apple termékekhez sem elég stílusos.
A jelenlegi dokkolócsatlakozó egyszerű csökkentése ésszerű választásnak tűnik, nevezzük ezt "mini dokkoló csatlakozónak". De ez csak puszta spekuláció. Senki sem tudja pontosan, mire készül az Apple az Infinite Loop-ban. Ez csak egy egyszerű leépítés lesz? A mérnökök új, szabadalmaztatott csatlakozóval állnak elő? Vagy a jelenlegi „harmincas borravaló”, mint tudjuk, változatlan formában még jó pár évig szolgál?
Nem ő lenne az első
Akárhogy is, egyszer biztosan véget ér, ahogy az Apple is lecserélt bizonyos alkatrészeket kisebb testvérekre. Az iPad és az iPhone 4 2010-es megjelenésével a cupertinóiak meglehetősen ellentmondásos döntést hoztak – a Mini SIM-et Micro SIM váltotta fel. Akkoriban az emberek nagy százaléka nem értett egyet ezzel a lépéssel, de a tendencia nyilvánvaló - értékes helyet takaríthat meg a készülék belsejében. Ma már több telefon használ Micro SIM-et, és talán az Apple segítségével a Mini SIM már történelemmé válik.
Az 1998-ban kiadott első iMac váratlanul nem tartalmazott hajlékonylemez-nyílást. Akkoriban ez megint egy vitatott lépés volt, de a mai szemmel nézve logikus lépés. A hajlékonylemezek kis kapacitásúak, lassúak és nagyon megbízhatatlanok voltak. A 21. század közeledtével nem volt helyük. Helyette az optikai adathordozók erős növekedést tapasztaltak – először CD, majd DVD.
2008-ban, pontosan tíz évvel az iMac piacra dobása után, Steve Jobs büszkén vette ki az első MacBook Airt a dobozból. Új, friss, vékony, könnyű MacBook, amely nem tartalmaz optikai meghajtót. Ismét – „Hogyan kérhet az Apple ennyit egy ilyen apróságért, ha nem tudok DVD-filmet lejátszani rajta?” Most 2012 van, a MacBook Airek hanyatlóban vannak. Más Apple számítógépeken még mindig van optikai meghajtó, de meddig bírják?
Az Apple nem fél olyan lépésektől, amelyek a nagyközönségnek elsőre nem tetszenek. De nem lehet folyamatosan támogatni a régi technológiákat anélkül, hogy valaki meg ne tegye az első lépést az új technológiák átvétele érdekében. Ugyanarra a kegyetlen sorsra jut a dokkolócsatlakozó, mint a FireWire? Egyelőre rengeteg kiegészítő dolgozik a javára, még az Apple makacssága is ellene. Élénken el tudok képzelni egy új iPhone-t új csatlakozóval. Több mint biztos, hogy a felhasználóknak nem fog tetszeni ez a lépés. A gyártók egyszerűen alkalmazkodnak.
Elméletileg ki lehetne cserélni valamilyen NFC technológiára, és teljesen eltűnne a dokkolócsatlakozó, vagy használhatnának egy 3,5-ös jack csatlakozót, mint az iPodoknál, és már nem lenne szükség a klasszikus dokkolóra. Ami mindkettőt illeti, nem tévedhetsz, ha csatlakoztatod ;-)
ez jó ötlet, de valahogy elfelejtetted, hogy mi történik egy ilyen dokkolóval. Itt főleg a multi-connectivityről van szó, amikor a csatlakozó több tucat (elnézést nem ismerem a specifikációt) jel- és adattűket ad. Tartalmazhat információkat a készülék létesítéséről, botgombokat, a kamerából származó adatokat, stb, stb... mindezeknek egy kódolt átvitelen kellene keresztül menniük, és így az információt dekódoló elektronikának a drága oldalon, ami bizonyos eszközöket meglehetősen megdrágítana
Ha nem tévedek, az Apple aláírta a mini/micro USB-vel (már nem tudom melyik volt) működő mobiltelefon tápcsatlakozók szabványosításáról szóló megállapodást.
Igen ám, de az üzletnek voltak hibái, így az Apple csökkentéssel oldotta meg.
http://store.apple.com/cz/product/MD099ZM/A?fnode=MTY1NDA0MQ
Helló, nem egészen értem a mondatot: "A mai, elterjedt 802.11n-t támogató AP-k/routerek segítségével 4 MB/s (32 Mb/s) körüli adatátviteli sebesség könnyen elérhető 3 m távolságból. nem egy szédületes áteresztőképesség, de ki másol át neked naponta gigabájt adatot?,, Tehát a macról az iphone-ra átvitt adatok csak valamilyen helyi hálózaton mennek keresztül?
Azt hittem, megtalálom az iPhone dobozában, de nem, 230 CZK-ért kell megvenni. Akkor mire való? Inkább meggyőzöm az egész családot, hogy vegyenek egy iPhone-t. ;)
Csak annyit tennék hozzá, hogy mechanikai szempontból a DOCK csatlakozó valóban 2003-ban jelent meg a 3.GEN iPod-nál, de a PIN-kódok elrendezése kicsit más volt, mint ma. A töltés ezzel a verzióval csak FireWire kábellel, adatátvitel USB és FW kábelen keresztül volt lehetséges. Tehát ha a mai USB kábellel nem tudod feltölteni az iPod 3GEN-t, az nem a készülék vagy a kábel hibája, hanem a kábel helytelen használata. És hidd el, ezt az "eladók" közül kevesen tudják. Az első dokkolókábel FW – DOCK KONEKTOR (és ezzel a mai USB-kábel elődje) töltőjét itt találja:
http://www.datafile.cz/icloud/ipod_3g/fw_nab.jpg
Ez a bekezdés teljesen értelmetlen, a szerzőnek először tanulmányoznia kell valamit a vezeték nélküli technológiákról, mielőtt ilyen hülyeségeket ír.
ez hülyeség, miért mondanák le a Dock csatlakozót? mini usb és hasonlók nem tartják függőlegesen az iPhone-omat és az iPademet.