Michal Ždanský Amikor 2007-ben az első iPhone megjelent a Macworldnél, a bámészkodók ámulatba estek, és hangos "wow" hallatszott az egész teremben. Aznap elkezdődött a mobiltelefonok új fejezete, és az aznap lezajlott forradalom örökre megváltoztatta a mobilpiac arculatát. De addig az iPhone egy tüskés úton járt, és ezt a történetet szeretnénk megosztani veletek.
Az egész 2002-ben kezdődött, nem sokkal az első iPod megjelenése után. Steve Jobs már akkoriban a mobiltelefon fogalmán gondolkodott. Sok embert látott, amint külön-külön cipelték a telefonjukat, a BlackBerry-t és az MP3-lejátszót. Végül is a legtöbben azt szeretnék, ha minden egy készülékben lenne. Ugyanakkor tudta, hogy minden telefon, amely egyben zenelejátszó is lenne, közvetlenül versenyezne az iPodjával, így nem volt kétsége afelől, hogy be kell lépnie a mobilpiacra.
Ekkor azonban sok akadály állta útját. Egyértelmű volt, hogy a telefonnak többnek kell lennie, mint egy MP3-lejátszóval ellátott készüléknek. Mobilinternetes eszköznek is kellene lennie, de az akkori hálózat még korántsem állt készen erre. A másik akadályt az operációs rendszer jelentette. Az iPod operációs rendszer nem volt elég kifinomult ahhoz, hogy kezelje a telefon számos egyéb funkcióját, míg a Mac OS túl bonyolult volt ahhoz, hogy egy mobil chip kezelje. Ezen kívül az Apple-nek erős versennyel kell szembenéznie olyanokkal, mint a Palm Treo 600 és a RIM népszerű BlackBerry telefonjai.
A legnagyobb akadályt azonban maguk az üzemeltetők jelentették. Ők diktálták a mobilpiac feltételeit, gyakorlatilag megrendelésre készültek a telefonok. Egyik gyártónak sem volt mozgástere olyan telefonok gyártására, amelyekre az Apple-nek szüksége volt. Az üzemeltetők a telefonokat inkább hardvernek tekintették, amelyen keresztül az emberek hálózatukon keresztül kommunikálhatnak.
2004-ben az iPod eladások körülbelül 16%-ot értek el, ami fontos mérföldkő volt az Apple számára. Ugyanakkor Jobs veszélyt érzett a gyors 3G hálózaton működő, egyre népszerűbb telefonok miatt. Hamarosan megjelentek a WiFi modulos telefonok, a tárolólemezek ára pedig megállíthatatlanul zuhant. Az iPodok korábbi dominanciáját tehát az MP3 lejátszóval kombinált telefonok veszélyeztethetik. Steve Jobsnak cselekednie kellett.
Bár 2004 nyarán Jobs nyilvánosan tagadta, hogy mobiltelefonon dolgozott, összefogott a Motorolával, hogy megkerülje a szolgáltatók által támasztott akadályt. A vezérigazgató akkoriban Ed Zander volt, korábban a Sun Microsystemsnél. Igen, ugyanaz a Zander, aki évekkel ezelőtt szinte sikeresen megvásárolta az Apple-t. Abban az időben a Motorola nagy tapasztalattal rendelkezett a telefonok gyártásában, és mindenekelőtt volt egy nagyon sikeres RAZR modellje, amely a "Razor" becenevet kapta. Steve Jobs megegyezett a Zandlerrel, az Apple fejlesztette a zenei szoftvert, míg a Motorola és az akkori szolgáltató, a Cingular (jelenleg AT&T) megegyezett a készülék műszaki részleteiben.
De mint kiderült, három nagy cég együttműködése nem volt a megfelelő választás. Az Apple, a Motorola és a Cingular nagy nehézségekbe ütközött, hogy gyakorlatilag mindenben megegyezzenek. A zenék telefonra való rögzítésének módjától kezdve a tárolás módján át egészen addig, hogy mindhárom cég logója hogyan jelenik meg a telefonon. De a legnagyobb probléma a telefonnal a kinézete volt – tényleg ronda volt. A telefon 2005 szeptemberében jelent meg ROKR néven iTunes phone alcímmel, de ez nagy fiaskónak bizonyult. A felhasználók panaszkodtak a kis memória miatt, amely mindössze 100 dalt tudott elhelyezni, és hamarosan a ROKR szimbólumává vált minden rossznak, amit a mobilipar akkoriban képviselt.
Ám fél évvel az indulás előtt Steve Jobs tudta, hogy a mobilos feltűnéshez nem a Motorolán keresztül vezet az út, így 2005 februárjában titokban találkozni kezdett a később az AT&T által felvásárolt Cingular képviselőivel. Jobs akkoriban világos üzenetet intézett a Cingular tisztviselőihez: "Megvan a technológiánk ahhoz, hogy valami igazán forradalmiat hozzunk létre, ami fényévekkel megelőz másokat." Az Apple készen állt arra, hogy több évre szóló exkluzív szerződést kössön, ugyanakkor arra készült, hogy kölcsön kell vennie a mobilhálózatot, és ezzel lényegében független szolgáltatóvá válik.
Az Apple ekkor már nagy tapasztalattal rendelkezett az érintőkijelzőkkel kapcsolatban, hiszen már egy éve dolgozott egy tablet PC-kijelzőn, ami a cég hosszú távú szándéka volt. A táblagépekre azonban még nem jött el a megfelelő idő, az Apple inkább egy kisebb mobiltelefonra irányította a figyelmét. Ezenkívül egy architektúra chipet vezettek be annak idején ARM11, amely egy hordozható internetes eszköznek és iPodnak is számító telefonnak elegendő energiát biztosíthatna. Ugyanakkor garantálni tudta a teljes operációs rendszer gyors és problémamentes működését.
Stan Sigmannek, a Cingular akkori vezetőjének tetszett Jobs ötlete. Cége akkoriban az ügyfelek adatforgalmi terveit próbálta nyomni, és az internetelérés és a közvetlenül a telefonról történő zenevásárlás révén az Apple koncepciója remek jelöltnek tűnt egy új stratégia számára. Az üzemeltetőnek azonban változtatnia kellett a régóta bevált rendszeren, aminek főleg a több éves szerződések és a telefonálással töltött percek profitáltak. De lassan leállt az olcsó, támogatott telefonok árusítása, aminek új és jelenlegi vásárlókat kellett volna vonzani.
Steve Jobs valami olyasmit tett, amire annak idején nem volt példa. Sikerült szabadságot és teljes szabadságot szereznie magának a telefonnak a fejlesztése felett, cserébe az adattarifák emeléséért, valamint az iPod gyártója által bemutatott exkluzivitás és szexuális vonzerő ígéretéért. Ezen túlmenően a Cingularnak tizedet kellett fizetnie minden iPhone-eladás után és az iPhone-t vásárló vásárló minden havi számlája után. Eddig egyetlen üzemeltető sem engedett hasonlót, amit még maga Steve Jobs is látott a Verizon üzemeltetővel folytatott sikertelen tárgyalások során. Stan Singmannek azonban meg kellett győznie az egész Cingular igazgatótanácsát, hogy írják alá ezt a szokatlan szerződést Jobs-szal. A tárgyalások csaknem egy évig tartottak.
2 részt akarok! nagyon jó cikk!
Jövő szombatig kell várni.
Igazán érdekes. Várom a folytatást. Most nem úgy tűnik, de tényleg forradalom volt. :-)
Inkább azt mondanám, hogy akkor még nem úgy tűnt. Most már nem tagadható. Az Apple-t utálóknak pedig be kell vallaniuk, hogy az iPhone-nak köszönhető, hogy új telefonokat kaptak a HTC-től stb.
Egyetértek „Boocheck” felhasználóval…. Talán nem volt ilyen tökéletesen megható hátlap a piacon. Megérkezett az iPhone és hirtelen mindenki "másolt" és mennyi érintőképernyő van ma. Több száz. talán több ezer.
Évekkel később már csak egy jó tablet volt a piacon. Aztán jött az Apple az iPad forradalmával.. És most hány tablet és „másoló” van?
:-! :D
A legrosszabb az, hogy a legtöbb touchpad nem is használható, mert összeomlik és csak jó szóra működik :D ez ugyanaz a Samsung Galaxy fül... Az iPad simán megy, a Samsung pedig összeomlik.
Még mindig a Motorola Rokr E1 van a dobozban :-D
Tetszett a telefon, sokáig bírta és még mindig működik, amikor kivettem valahonnan senki nem tudta, hogy mi az! Most egyből Ip4-re és elégedettségre ugrottam, de nosztalgiából néha bekapcsolom a régi mobilt :D
Apple rajongó vagyok, ha el akarod adni a Rokr-odat, akkor van bennem vevő XD.
Remek cikk. Tisztelet Steve előtt, szinte mindenben forradalmár, amit csinál:D
Nagyon lebilincselően megírva! Szóval elkezdtem hiányozni a folytatást...
Szuper cikk, kérlek még :)
Szépség. Folytasd kérlek :-)
Köszönöm az érdekes és magával ragadó cikket.
Nemrég azon gondolkodtam, hogy milyen telefont vennék, ha az Apple eltűnne…
A választás egyértelmű - ALIGATOR. Tényleg, akár iPhone, akár nyugdíjas telefon fc nélkül. Nem értem, hogy lehet valakinek más telefonja, mint iPhone-ja.
Az iPhone egy forradalom, ami meghatározza az irányt, a többiek pedig csak húzódnak hasonló irányba és lemaradnak....A Samsung és a cég úgy gondolja, hogy szorosan az Apple mögött vannak - ez tény, de nem látják, hogy az Apple szintén több száz kerék áll előttük – egy F1-rajongó szavaival élve.
PS: Az Alligatorra gondoltam. Bolond vagyok? Persze, de megvan a büszkeségem.
És megvan. :D Amikor 2007-ben apukám odaadta, hogy valahol megszerezte (üzleti utakra ment Amerikába és Kínába), fogalmam sem volt, mit tartok a kezemben és milyen potenciál van benne. JB-nek ott kellett lennie, mert nélküle nem működne a telefon Csehországban. Kényelmesen használtam a telefont egészen tavalyig, amikor is apukám újra iPod touch 4g-t kapott és átváltottam retina kijelzőre és A4-es chipre :D Az iPhone kezdett lemerülni az akku, így jó csere volt számomra .
Az első iPhone-om már 3G-s volt, 2009-ben vettem, amikor megjelent a 3GS, de nem láttam értelmét külön fizetni azért, hogy pár másodperccel korábban induljon az alkalmazás. Előnyét láttam abban, hogy bár régebbi telefonom van, az iOS-t még tudom frissíteni, de az ios 4 bevezetése óta az iphone 3g-n lassú. Így a megjelenés után fél évvel beszereztem magamnak egy ios4 3GS-t. Láttam a különbséget, most még a 4.3.3-mal is rendben van, de az üzemeltetővel kötött szerződésem egynél lejár, így tervezek venni egy iPhone 5-öt, vagy minek hívják.
http://www.mobilitysite.com/2006/02/is-this-the-apple-phone-weve-been-hearing-about/
– egy újságíró ötlete arról, hogy fog kinézni az Apple telefonja. Egy évre előre :D Az Apple úgy döntött, hogy touch és nem V formát használ a mobiltelefonon. (Másrészt ez az alumínium kivitel sem néz ki rosszul.)
Egyszer láttam egy cikket, ahol ezek az ötletek voltak arról, hogy hogyan nézhet ki az iPhone. És egy-kettőt leszámítva közel sem voltak az igazi iPhone-hoz, ahogy végül bemutatták.
Még mindig aktívan használom, és bár nem olyan gyors, mint az iPhone 4, soha nem hagyott cserben. Szinte szívügye!
Miután a 3G-m megszűnt, a feleségem vett nekem egy Android-telefont. Ha valami reklámszlogennel rukkolnék elő, akkor valószínűleg: "Miért lenne egyszerű, ha itt a Google Android" :-) Különben bombacikk!!!
ad "tizedet" az ügyfél számlájáról: egy ilyen üzleti modellről már jóval az Apple előtt megállapodtak a RIM (BlackBerry) üzemeltetőivel...
Nagyon fényűzően megírt cikk, amiben sok olyan dolgot megtudtam, amiről fogalmam sem volt :-) Nagyon nagyra értékelem és alig várom a következő részt :-)