Hirdetés bezárása

15 év telt el az első iPhone eladása óta. Na, itt nem, mert egy évet kellett várni, hogy megérkezzen az utódja az iPhone 3G formájában. Nem teljesen igaz, hogy az iPhone volt az első okostelefon. Ez volt az első okostelefon, amelyet valóban intuitív módon lehetett vezérelni, de még az előtte lévők is sokat kínáltak. Mint a Sony Ericsson P990i.

Még azelőtt, hogy egy iPhone-t bemutattak volna a világnak, a mobiltechnológia rajongója voltam, és szélesebb körben is érdeklődtem a mobiltelefonok iránt. Akkoriban a Nokia uralta a világot a Sony Ericssonnal a nyomában. A Nokia próbálta lehetőség szerint népszerűsíteni a korabeli okostelefonokat, ezért szerelték fel azokat a Symbian rendszerrel, amelybe a ma ismerthez hasonló, funkcióit bővítő alkalmazásokat lehetett telepíteni. Csak nem volt központosított üzlet.

A Nokia azonban továbbra is a gombos megoldásokra és a viszonylag kisméretű kijelzőkre támaszkodott, ami természetesen ennek megfelelően korlátozta a használatát. A Sony Ericsson más utat választott. P-sorozatú eszközöket kínált, amelyek bizonyos érintőképernyős kommunikátorok voltak, amelyeket tollal vezérelhetett. Természetesen itt nem voltak gesztusok, ha elvesztetted vagy eltörted a ceruzát, akkor valóban használhatsz fogpiszkálót vagy csak a körmödet. Pontosságról volt szó, de még az internetet is el lehetett rajtuk indítani. De ezek az "okostelefonok" szó szerint óriásiak voltak. Felhajtható billentyűzetük is volt a hibás, de azt le kellett szerelni. A Sony Ericsson megoldása ezután a Symbian UIQ felépítményt használta, ahol ez a jelző az érintés támogatását jelezte.

Hol tart ma a Nokia és a Sony Ericsson? 

A Nokia még mindig meglehetősen sikertelenül próbál szerencsét, Sony Ericsson már nem létezik, csak a Sony maradt, amikor az Ericsson egy másik technológiai ágnak szenteli magát. De miért lettek ezek a híres márkák olyanok, amilyenek? Az operációs rendszer használata egy dolog, a dizájnhoz való alkalmazkodás nem volt más. Ezért is lőtt a Samsung a maga bizonyos megjelenésmásolásával a jelenlegi első helyre.

Nem számított, hogyan korlátozták/zárták az iPhone-t. A memóriáját nem lehetett külső tárhelyként használni, ami memóriakártyákkal volt lehetséges, zenét nem lehetett rá másképp letölteni, csak iTunes-on keresztül, amihez más eszközök egyszerű fájlkezelőt kínáltak, még videózni sem lehetett, ill. 2 MP-es kamerája szörnyű képeket készített. Még csak nem is volt benne automatikus fókusz. Sok telefon erre már az előlapon is képes volt, amely ráadásul gyakran kínált dedikált kétállású gombot a kamerának, esetenként akár aktív lencsevédőt is. És igen, volt egy előlapi kamerájuk is, amit csak az iPhone 4 kapott.

Az egész nem számított. Az iPhone szinte mindenkit elbűvölt, főleg a megjelenésével. Egyszerűen nem létezett ilyen sok lehetőséget kínáló kis készülék, még ha "csak" telefonról, webböngészőről és zenelejátszóról is volt szó. Az iPhone 3G az App Store megjelenésével feltárta a benne rejlő lehetőségeket, és 15 évvel később gyakorlatilag nincs semmi, ami felülmúlná ezt a forradalmi lépést. A Samsung és más kínai gyártók a legjobbat próbálják kirakós játékaikkal, de a felhasználók még nem találták meg teljesen az ízlésüket. Vagy legalábbis nem úgy, mint az első generációs iPhone-tól. 

.