Hirdetés bezárása

Ma már a mobileszközök bármit helyettesíthetnek. Fizetőkártyává "átalakításuk" nagyon hasznos, amikor csak a terminálhoz tartja a telefont, és már fizetik. BAN BENAz Apple világában ezt a szolgáltatást Apple Paynek hívják és 2015 volt az első tesztje.

"Bízunk benne, hogy 2015 az Apple Pay éve lesz" - jelentette Tim Cook, figyelembe véve a kereskedők tavaly év eleji érdeklődését és reakcióit. Csak néhány hónappal az Apple vezetője előtt maga a szolgáltatás jellegű 2014. október végén pedig hivatalossá vált az Apple Pay elindított.

Körülbelül tizenöt hónapos működés után most már felmérhetjük, hogy Cook „az Apple Pay évéről” szóló szavai csak vágyálomok voltak-e, vagy valóban az almás platform uralta a mobilfizetés területén. A válasz kettős: igen és nem. Túl könnyű lenne 2015-öt az Apple évének nevezni. Ennek több oka is van.

Egyelőre biztosan nem érdemes néhány számmal mérni az Apple Pay sikerét. Például mekkora részesedése van az összes nem készpénzes tranzakcióból, mert az Egyesült Államokban ez még mindig pici szám. Ma már sokkal fontosabb a szolgáltatás, mint olyan, a teljes mobilfizetési piac fejlődésének nyomon követése és az Apple Pay esetében néhány olyan sajátosságra is felhívni a figyelmet, amelyek alapvető különbséget hoznak az amerikai piac, ill. például az európai vagy kínai piacra.

Versenyképes (nem)harc

Ha a 2015-ös évet abból a szempontból kellett értékelni, hogy kiről esett a legtöbb szó, akkor a fizetések terén szinte biztosan az Apple Pay volt. Nem mintha verseny ne lenne, de a cupertinói cég márkájának hagyományos erőssége és egy új szolgáltatás viszonylag gyors bővítési képessége továbbra is működik.

A mostani csata gyakorlatilag négy rendszer között zajlik, és ezek közül kettő nem véletlenül kapta ugyanazt a nevet, mint az Apple - Pay. A Wallet kudarca után a Google úgy döntött, felhagy egy új Android Pay megoldással, a Samsung is erre a pályára ugrott, és elkezdte telepíteni a Samsung Pay alkalmazást telefonjaira. És végül, van egy kulcsszereplő az amerikai piacon, a CurrentC.

Az Apple azonban a legtöbb pontban fölényben van az összes riválissal szemben, vagy legalábbis senki sem jobb. Míg a könnyű használatot, a felhasználó személyes adatainak védelmét és az átvitel biztonságát egyes konkurens termékek hasonló módon kínálhatják, addig az Apple lényegesen nagyobb számú együttműködő bankot tudott toborozni. Ez amellett, hogy hány kereskedőnél lehet mobilfizetést lebonyolítani, kulcsfontosságú abból a szempontból, hogy hány potenciális felhasználót tud elérni a cég.

Az Apple Pay lehetséges hátrányaként jelenhet meg az említettekkel szemben, hogy az alma ökoszisztéma elől zárt platformról van szó. De még az Android Pay segítségével sem lehet máshol fizetni, mint a legújabb Androidokon, és a Samsung is bezárja a Pay-t csak a telefonjaiért. Ezért mindenki a saját homokjában dolgozik, és elsősorban önmagán kell dolgoznia, hogy elérje az ügyfeleket. (Kicsit más a helyzet a CurrentC-vel, amely Androidon és iOS-en is működik, de korántsem helyettesíti közvetlenül a fizetőkártyát, ráadásul csak "amerikai" dolog.)

 

Mivel a különböző mobilfizetési szolgáltatások közvetlenül nem versenyeznek egymással, éppen ellenkezőleg, minden cég örülhet, hogy fokozatosan piacra lépett. Mert minden ilyen szolgáltatás, legyen az Apple, Android vagy Samsung Pay, elősegíti a tudatosság és a mobiltelefonos fizetés lehetőségeinek terjesztését, ugyanakkor a kereskedőket az új trendhez való alkalmazkodásra, a bankokat pedig kompatibilis terminálok forgalmazására készteti.

Két világ

Lehet, hogy számodra nem sok értelme van az előző soroknak. Mire van szükség a mobil vagy akár érintés nélküli fizetéssel kapcsolatos oktatásra? És itt egy hatalmas problémával találkozunk, két különböző világ ütközésével. Az Egyesült Államok a világ többi részével szemben. Míg Európa, és különösen Csehország vezető szerepet tölt be az érintés nélküli fizetések terén, az Egyesült Államok alapvetően elaludt, és az ottani emberek továbbra is mágnescsíkos kártyákkal fizetnek, és azokat az olvasókon keresztül húzzák.

Az európai, de a kínai piac is tökéletesen felkészült. Nálunk minden megvan: a vásárlók korábban úgy vásároltak, hogy a kártyát (és manapság még a mobileszközt is) a terminálhoz érintik, a kereskedők elfogadtak ilyen fizetést, a bankok pedig mindezt támogatják.

Másrészt az amerikaiak sokszor egyáltalán nem tudnak a mobiltelefonos fizetés lehetőségéről, mert sokszor fogalmuk sincs arról, hogy már lehet érintés nélkül is fizetni. Az Apple, és nem csak az Apple, ilyen rosszul teljesít. Ha a felhasználó nem tudja, hogy léteznek ilyen lehetőségek, akkor nehéz hirtelen elkezdeni az Apple Pay, az Android Pay vagy a Samsung Pay használatát. Ráadásul, ha akarja, gyakran találkozik a kereskedő felkészületlenségével, akinek nem lesz kompatibilis terminálja.

Az amerikai piac ezt a problémáját a Samsung úgy próbálta megoldani, hogy Pay-jét nem csak érintésmentes terminállal, hanem mágnesszalag-leolvasóval is működőképessé tette, de több száz kártyát kibocsátó bankkal kevésbé együttműködő, mint az Apple-nél, így máshol is akadályba ütközik az átvétel.

Az Egyesült Államokban még egy dolog hátráltat mindent – ​​a már említett CurrentC. Ez a megoldás korántsem olyan egyszerű, hogy a telefont a terminálhoz tartod, beírod a kódot vagy az ujjlenyomatot, és már fizetsz, hanem meg kell nyitnod az alkalmazást, be kell jelentkezned és be kell olvasnod a vonalkódot. A probléma azonban az, hogy a legnagyobb amerikai kiskereskedelmi láncok, mint például a Walmart, a Best Buy vagy a CVS a CurrentC-re fogadnak, így a hétköznapi vásárlók itt nem tanulták meg a modern szolgáltatásokat.

Szerencsére a Best Buy már eltávolodott a CurrentC-vel fennálló exkluzív kapcsolatától, és csak remélni tudjuk, hogy mások is követik a példájukat. Az Apple, a Google és a Samsung megoldása egyszerre egyszerűbb és mindenekelőtt alapvetően biztonságosabb.

A bővítés kötelező

Az Apple Pay soha nem volt pusztán amerikai dolog. Az Apple már régóta játszik globálisan, de a hazája volt az első, ahol minden szükséges partnerséget sikerült elintéznie. Ők maguk Cupertinóban valószínűleg jóval korábban arra számítottak, hogy más országokba is eljuttatják fizetési rendszerüket, de 2016 januárjában már olyan a helyzet, hogy az Egyesült Államokon kívül csak Nagy-Britanniában, Kanadában, Ausztráliában, Hong Kongban érhető el az Apple Pay, Szingapúr és Spanyolország.

Ugyanakkor eredetileg arról volt szó, hogy az Apple Pay már 2015 elején megérkezhet Európába, végül még csak félúton, és csak Nagy-Britanniában. A következő terjeszkedés a fent említett országokba csak tavaly novemberben (Kanada, Ausztrália) vagy most januárban érkezett, és mindez egyetlen jelentős korláttal – az Apple Pay itt csak az American Expresst támogatja, ami különösen zavaró Európában, ahol a Visa és a Mastercard uralkodó probléma.

Az Apple nyilvánvalóan közel sem olyan sikeres a szerződések tárgyalásában és a bankok, kereskedők és kártyakibocsátók csábításában, mint az Egyesült Államokban. A nagymértékű bővítés ugyanakkor elengedhetetlen a szolgáltatás további fejlesztéséhez.

Ha az Apple Pay nem Amerikában, hanem Európában indult volna, szinte biztosan sokkal jobban indult volna, és a számok is érezhetően jobbak lettek volna. Ahogy már említettük, bár az egész mobilfizetés még egy kicsit sci-fi az amerikai piac számára, a legtöbb európai már türelmetlenül várja, hogy végre megérkezzen az Apple (vagy bármely más) Pay. Egyelőre különféle speciális matricákat kell felragasztanunk mobiltelefonjainkra, vagy csúnya borítást kell ráraknunk, hogy legalább az érintés nélküli fizetés jövőjének ötletét kipróbálhassuk.

Az Egyesült Királyságban például már fizethetnek az emberek az Apple Pay-el tömegközlekedési eszközökön, ami remek példa egy ilyen szolgáltatás igénybevételére. Minél több ilyen lehetőség van, annál könnyebben meg lehet mutatni az embereknek, hogy mire jó a mobilfizetés, és hogy ez nem csak egy technológiai divat, hanem egy hasznos és hatékony dolog. Ma már szinte mindenki mobiltelefonnal a kezében száll fel a villamosra vagy a metróra, akkor minek az aprópénzért vagy a kártyáért nyúlni. Még egyszer: Európában egy nagyon világos és nyilvánvaló üzenet, Amerikában egy kicsit más és alapfokú oktatásra van szükség.

Európa vár

De végül is ez nem annyira az Egyesült Államokról szól. Az Apple mindent megtehet, de a vállalat (nem csak az ügyfelek, hanem a bankok, kereskedők és mások) érintés nélküli fizetéshez és új technológiákhoz való adaptálása időt vesz igénybe. A mágnesszalag használata még Európában sem szűnt meg egyik napról a másikra, csak most már hosszú távon előnyben vagyunk Amerikával szemben - némileg a közszokásokkal ellentétben.

A kulcs az, hogy az Apple Pay a lehető leghamarabb eljusson Európába. És Kínába is. Az ottani piac láthatóan még jobban felkészült a mobilfizetésre, mint az európai. A havi mobilfizetések száma százmilliós nagyságrendű, és itt az emberek nagyobb százaléka rendelkezik az Apple Pay-hez szükséges legújabb iPhone-okkal is. Hiszen ez is pozitív hír 2016-ra: világszerte nő a legújabb iPhone-ok száma, és ezzel együtt a telefon fizetési lehetősége is.

És mivel az Apple a következő hónapokban láthatóan Kínába megy a Pay-jával, a kínai piac valószínűleg fontosabb piac lesz a kaliforniai óriáscég számára, mint az amerikai, köszönhetően a diszpozícióknak és a mobiltranzakciók volumenének.

A következő hónapokban Európának valószínűleg nem lesz más dolga, mint szomorúan nézni. Bár például a Visa képviselői már nem sokkal a szolgáltatás 2014-es elindítása után kinyilvánították, hogy nagyon érdeklődnek az Apple segítsége iránt a hazai bankokkal folytatott tárgyalásokban, és közösen tudják kiterjeszteni az Apple Pay szolgáltatást Európa-szerte, így Csehországban is, amilyen gyorsan csak lehetséges, még mindig nem történik semmi.

A kiválasztott társaságba újonnan bekerült Spanyolország inkább kiáltás a sötétben, főleg, ha csak az American Express-szel kötöttünk megállapodást, és ebből a szempontból Nagy-Britanniát egy kicsit pasziánsznak kell tekintenünk, ami nem tükrözi teljes mértékben azt, történik a kontinens többi részén.

Inkább „évek” az Apple Pay

2015-öt nevezhetjük például az Apple Pay évének, mert ha egy név a leggyakrabban visszhangzott a médiában, az az Apple megoldása volt. Nehéz vitatkozni azzal, hogy az Apple-nek van a legnagyobb ereje a mobilfizetések leggyorsabb és legsikeresebb támogatására, pusztán annak figyelembevételével, hogy negyedévente hány új iPhone-t ad el, amelyre a Pay-hez szükséges. Ezzel párhuzamosan a versengő megoldások is növekednek, és a mobilfizetés teljes szegmense összességében növekszik.

De inkább az Apple Pay igazi évéről kellene beszélnünk, ha ez az ambiciózus platform végre igazi fellendülést él át. Amikor teljesen áttör az Egyesült Államokban, ami nem egy év kérdése, és mindenekelőtt, hogy mikor éri el teljes egészében az egész világot, mert ha most bárhol meg akar ragadni, az Kína és Európa lesz. Jelenleg egy hosszabb időszak felé haladunk, amikor az Apple Pay lassan felpörgeti a kerekeit, ami végül hatalmas kolosszussá válhat.

Abban a pillanatban majd beszélhetünk erről nak nek ez az Apple Pay pillanata. Egyelőre azonban ezek még inkább babalépések, aminek hátráltatnak a fentebb vázolt kisebb-nagyobb akadályok. Egy dolog azonban biztos: Európa és Kína készen áll, csak kopogtassanak. Remélhetőleg 2016-ban lesz.

.