Hirdetés bezárása

Lehet, hogy elgondolkozott már azon, hogy miért ekkora az iPhone, vagy miért ekkora az iPad. A legtöbb dolog, amit az Apple csinál, nem véletlen, minden apróság előre átgondolt. Ugyanez igaz bármilyen méretű iOS-eszközre. Ebben a cikkben megpróbálom megfejteni a kijelző méreteinek és képarányainak minden vonatkozását.

iPhone – 3,5”, 3:2 képarány

Az iPhone kijelzőjének teljes megértéséhez vissza kell mennünk 2007-ig, amikor az iPhone bemutatkozott. Itt fontos megjegyezni, hogyan néztek ki a kijelzők az Apple Phone megjelenése előtt. Az akkori okostelefonok többsége fizikai, általában numerikus billentyűzetre támaszkodott. Az okostelefonok úttörője a Nokia volt, gépeiket a Symbian operációs rendszer hajtotta. A nem érintőképernyők mellett volt néhány egyedi Sony Ericsson készülék, amely a Symbian UIQ felépítményt használta, és a rendszer tollal is vezérelhető volt.

A Symbian mellett ott volt a legtöbb kommunikátort és PDA-t üzemeltető Windows Mobile is, ahol a legnagyobb gyártók közé a HTC és a HP is tartozott, amely a sikeres PDA-gyártót, a Compaq-ot magába szívta. A Windows Mobile-t pontosan az érintőceruza vezérlésre adaptálták, és egyes modelleket hardveres QWERTY billentyűzetekkel egészítettek ki. Ezen kívül a készülékeken több funkcionális gomb is volt, köztük egy irányszabályzó, ami az iPhone miatt teljesen eltűnt.

Az akkori PDA-k maximális átlója 3,7" volt (pl. HTC Universal, Dell Axim X50v), azonban a kommunikátoroknál, azaz a telefonmodullal ellátott PDA-knál az átlagos átlóméret 2,8" körül volt. Az Apple-nek úgy kellett átlót választania, hogy minden elemet ujjal lehessen irányítani, beleértve a billentyűzetet is. Mivel a szövegbevitel a telefon elemi része, ezért elegendő helyet kellett foglalni a billentyűzet számára, hogy egyszerre elegendő hely maradjon felette. A kijelző klasszikus 4:3-as képarányával az Apple ezt nem érte volna el, így a 3:2-es képarányhoz kellett nyúlnia.

Ebben az arányban a billentyűzet a kijelző kevesebb mint felét foglalja el. Ráadásul a 3:2 formátum nagyon természetes az ember számára. Például a papír oldalán, vagyis a legtöbb nyomtatott anyagnál ez az arány. Az enyhén szélesvásznú formátum olyan filmek, sorozatok nézésére is alkalmas, amelyek már régen lemondtak a 4:3 arányról. A klasszikus 16:9-es vagy 16:10-es széles látószögű formátum azonban már nem lenne megfelelő egy telefonhoz, elvégre emlékezzünk az első "tésztára" a Nokia-tól, amely velük próbálta felvenni a versenyt az iPhone-nal.

Manapság hallatszik a nagyobb kijelzős iPhone iránti igény. Amikor az iPhone megjelent, a kijelzője az egyik legnagyobb volt. Négy év után ezt az átlót természetesen túlszárnyalták, például az egyik jelenlegi csúcsokostelefon, a Samsung Galaxy S II 4,3 hüvelykes kijelzővel büszkélkedhet. Fel kell azonban kérdezni, hogy hány ember lehet elégedett egy ilyen kijelzővel. A 4,3” kétségtelenül ideálisabb a telefon ujjal történő irányításához, de nem mindenki szeretheti egy ekkora tortadarabot a kezében tartani.

Lehetőségem volt magam tesztelni a Galaxy S II-t, és az érzés, amikor a kezemben tartottam a telefont, nem volt teljesen kellemes. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az iPhone a világ leguniverzálisabb telefonja, hiszen más gyártókkal ellentétben az Apple-nek mindig csak egy aktuális modellje van, aminek minél több embernek kell megfelelnie. Nagy ujjú férfiaknak és kis kezű nőknek. Női kézhez a 3,5" határozottan alkalmasabb, mint a 4,3"

Emiatt is számítani lehet arra, hogy ha négy év után megváltozna az iPhone átlója, akkor a külső méretek csak minimálisan változnának, így a nagyítás inkább a váz rovására történne. Részben arra számítok, hogy visszatérnek az ergonomikus, lekerekített háttámlák. Bár az iPhone 4 élesebb élei minden bizonnyal stílusosnak tűnnek, ez már nem olyan mese a kézben.

iPad – 9,7”, 4:3 képarány

Amikor az Apple táblagépéről kezdtek beszélni, sok renderelés nagy látószögű kijelzőt jelzett, amit például a legtöbb Android táblagépen láthatunk. Legnagyobb meglepetésünkre az Apple visszatért a klasszikus 4:3 arányhoz. Erre azonban több alapos oka is volt.

Az első ezek közül minden bizonnyal az orientáció konvertálhatósága. Ahogy az egyik iPad-hirdetés hirdette, "nincs jó vagy rossz módja annak, hogy megtartsuk". Ha egyes iPhone-alkalmazások támogatják a fekvő módot, akkor láthatja, hogy ebben a módban a kezelőszervek közel sem olyan nagyszerűek, mint az álló módban. Az összes kezelőszerv keskenyebbé válik, ami még nehezebbé teszi az ujjal való elütést.

Az iPad-en nincs ilyen probléma. Az oldalak közötti kisebb különbség miatt a felhasználói felület gond nélkül átrendezhető. Fekvőben az alkalmazás több elemet tud felkínálni, például egy listát a bal oldalon (például a levelezőkliensben), míg álló helyzetben kényelmesebb a hosszabb szövegek olvasása.



A képarány és az átló szempontjából fontos tényező a billentyűzet. Bár a dalszövegírás hosszú évekig kitartott, soha nem volt türelmem megtanulni mind a tízet megírni. Megszoktam, hogy elég gyorsan, 7-8 ujjal gépelek, miközben a billentyűzetet kell néznem (háromszor köszönet a MacBook háttérvilágítású billentyűzetének), és ezt a módszert egészen egyszerűen át tudtam vinni az iPadre, a diakritikusokat nem számítva. . Elgondolkodtam magamon, mitől volt ilyen könnyű. A válasz hamar megérkezett.

Megmértem a billentyűk méretét és a billentyűk közötti rések méretét a MacBook Pro-n, majd ugyanezt a mérést az iPaden is elvégeztem. A mérés eredménye az lett, hogy a billentyűk milliméterenként azonos méretűek (fekvő nézetben), és csak kicsivel kisebbek a távolságok közöttük. Ha az iPadnek valamivel kisebb átlója lenne, a gépelés közel sem lenne olyan kényelmes.

Minden 7 hüvelykes táblagép szenved ettől a problémától, nevezetesen a RIM ötletekbõl. A kis billentyűzeten való gépelés inkább olyan, mint a telefonon, mint egy laptopon. Bár a nagyobb képernyő miatt egyesek számára nagynak tűnhet az iPad, valójában a mérete hasonlít egy klasszikus naplóhoz vagy egy közepes méretű könyvhöz. Olyan méret, amely bármilyen táskába vagy szinte bármilyen pénztárcába elfér. Ezért nincs egyetlen ok, amiért az Apple-nek valaha is be kellene vezetnie egy hét hüvelykes táblagépet, ahogyan azt egyes feltételezések korábban sugallták.

Visszatérve a képarányra, a 4:3 volt az abszolút szabvány a szélesvásznú formátum megjelenése előtt. A mai napig az 1024×768-as felbontás (egyébként az iPad felbontása) az alapértelmezett felbontás a weboldalakon, így a 4:3-as képarány ma is aktuális. Végül is ez az arány előnyösebbnek bizonyult, mint más széles képernyős formátumok az internet megtekintésére.

Hiszen a 4:3 arány a fotók alapértelmezett formátuma is, sok könyv látható ebben az arányban. Mivel az Apple egyebek mellett fotóinak megtekintésére és könyvek olvasására szolgáló eszközként népszerűsíti az iPadet, amit az iBookstore elindításával biztosított, a 4:3-as képarány még értelmesebb. Az egyetlen terület, ahol a 4:3 nem igazán passzol, az a videó, ahol a szélesvásznú formátumok széles fekete sávot hagynak a tetején és alján.

.