David Hanak Az új, 15 hüvelykes, 8 magos processzorral szerelt MacBook Pro végre az érdeklődő lektorok kezébe került, és a nyers teljesítmény mérése mellett megtudhatjuk, hogyan teljesít a MacBook működésében is. Főleg a hűtés terén volt nagy ismeretlenség a levegőben, ugyanis a MacBook Pro-knak még a kisebb teljesítményű (és fűtött) 6 magos Intel chip hűtése is gondot okozott, amit tavaly az Apple-nek kellett megoldania a szoftver.
Lehet, hogy érdekel téged
A hatmagos Core i9 a tavalyi modellekben kezdetben a MacBook Pro gyenge hűtését szenvedte el, ami miatt a processzor nem tudott a jelzett frekvencián dolgozni. A terhelés kezdete után szinte azonnal alul kellett hajtani, és a döntőben a teljesítménye a 4 magos változatokhoz hasonló szinten alakult. Az Apple végül szoftvermódosítással és tuningolással oldotta meg a problémát, de az eredmény még vitatható. A még erősebb chip beépítése tehát jogos szkepticizmust váltott ki.
Szerverszerkesztők AppleInsider a népszerű Cinebench R20 benchmarkot használták a teszthez. A benchmark egy futtatása helyett azonban folyamatosan, egymás után futtatták le a tesztet, hogy szimulálják a processzor hosszú távú terhelését.
Nem sokkal az első teszt megkezdése után a processzorfrekvenciák a meghirdetett Turbo Boost szintre, azaz az 5 GHz-re emelkedtek. Gyakorlatilag közvetlenül ezután viszont a processzor hőmérséklet-érzékelői 100 fok elérését rögzítették, ami az a (viszonylag nagyon magas) határ, amikor a chipet az üzemi hőmérséklet csökkentése érdekében alul kell húzni - úgynevezett termikus fojtás. Ahelyett azonban, hogy a frekvenciát a 2,4 GHz-es alapórajelre csökkentette volna, a MacBooknak sikerült 2,9 és 3 GHz között tartania a chip működési frekvenciáját, ami nagyon tisztességes eredmény.
A hosszú távú tesztelés során a frekvencia a fent említett 3 GHz körül stabilizálódott, amely során a chip hőmérséklete 94 fokos szinten volt, ami még mindig a hosszú távú biztonságos működési feltételek határán van (extrém magas hőmérsékletek fokozatosan elpusztítani a forgácsot, különösen, ha hosszú távú terhelésről van szó).
A MacBook Pro legerősebb processzorainak hűtésével kapcsolatos kritikus helyzetnek több oka is van. Az Apple nem okolható az elsőért, mert ennek a generációnak a kialakítása valamikor 2015 folyamán történt, amikor az Intel bejelentette a chipek új generációinak érkezését, amelyek nagyon erősek és egyben gazdaságosabbak lesznek, mint az előző. generáció. Ez azonban nem történt meg, és az Intel a TDP-értéket törésnaptárrá változtatta, amit végül elvittek a laptopgyártók, akiknél a hűtést már túlméretezték és javították.
Azonban az Apple is okolható a finom hűtőrendszerért, amelyet a MacBookokhoz fejlesztett ki. A fizika törvényeit nem lehet megkerülni, pedig az Apple-nek sikerült viszonylag jól lehűteni a csúcsprocesszorokat a MacBook Pro jelenlegi generációjában.
Ugyanakkor senki sem tudja igazán, hogyan sikerült az Apple-nek. A hardver tekintetében a hűtésben és a futómű formájában nem történt változás. A hűtőrendszer továbbra is ugyanaz, ahogy a ventilátor és a hűtő is. Hogyan lehetséges tehát, hogy a tavalyi 6 magos modellekkel megegyező TDP-vel rendelkező processzor most jobban tudja hűteni a MacBook Pro-t, mint a tavalyi kevésbé erős chipek?
Bármi is legyen, az új, 8 magos MacBook Pro-k a tavalyi elődeiktől eltérően használhatók, és a felhasználóknak nem kell attól tartaniuk, hogy a csúcskonfigurációért külön kell fizetniük. A rövid távú teljesítményt igénylő ütési feladatok tökéletesek ehhez a MacBookhoz, de a tavalyi modellel ellentétben hosszabb távú feladatokat is elbír.
