Hirdetés bezárása

Jelenleg úgy tűnik, hogy a Microsoft Windows-szal élenjáró licencszoftverek korszaka, amely itt több évtizede uralkodott, végleg lejár. Egészen a közelmúltig a licencelt szoftvermodell volt az egyetlen lehetséges módja a számítástechnika értékesítésének megközelítésének.

Az az elképzelés, hogy a licencelt szoftverek útja az egyetlen helyes út, az 1990-es években honosodott meg a Microsoft óriási sikerén alapulva, és mindig igazolódott, amikor egyes korabeli integrált eszközök, például az Amiga, Atari ST, Acorn , Commodore vagy Archimedes.

Abban az időben az Apple volt az egyetlen olyan cég, amely a Microsoft beavatkozása nélkül gyártott integrált eszközöket, és ez nagyon nehéz időszak volt az Apple számára is.

Mivel a licencelt szoftvermodellt tekintették az egyetlen életképes megoldásnak, ezt követően számos kísérlet történt a Microsoft követésére és a licencelt szoftverek útjára. A leghíresebb talán az IBM OS/2, de a Sun Solarisszal vagy Steve Jobs a NeXTSTEP-jével is előrukkolt a megoldásaival.

De az a tény, hogy senki sem tudott olyan sikert elérni a szoftverével, mint a Microsoft, arra utalt, hogy valami komolyan elromolhat.

Kiderült, hogy a Microsoft által választott licences szoftvermodell nem a leghelyesebb és legsikeresebb megoldás, hanem azért, mert a kilencvenes években a Microsoft monopóliumot hozott létre, amely ellen senki sem tudott védekezni, és mivel évtizedeken keresztül visszaélt hardverpartnereivel, képes volt legyőzni az Ön licencelt szoftverével. Mindebben végig segítette őt a technológia világáról tudósító, a Microsoft kudarcait, tisztességtelen gyakorlatát eltussoló, azt mindig vakon dicsőítő média, és mindezt a független újságírók rosszallása ellenére.

Egy másik kísérlet a licencelt szoftvermodell tesztelésére a 21-es évek elején történt, amikor a Palm nem járt jól a Personal Digital Assistant (PDA) értékesítésével. Akkoriban mindenki pontosan azt tanácsolta a Palmnak, a jelenlegi trend alapján, amit a Microsoft, vagyis hogy szoftveres és hardveres részre ossza fel üzletét. Bár annak idején a Palm alapítójának, Jeff Hawkinsnak sikerült az Apple-éhez hasonló stratégiát alkalmaznia, hogy az okostelefonok között úttörő Treosszal jöjjön piacra, a Microsoft modelljének közelgő folytatása a Palmot a tönkretétel szélére sodorta. A cég szétvált a PalmSource szoftveres és a PalmOne hardveres részre, aminek egyetlen eredménye az volt, hogy a vásárlók nagyon összezavarodtak, és ez semmi hasznot nem hozott. De ami végül teljesen megölte Palmot, az valójában az iPhone volt.

Az 1990-es évek végén az Apple elhatározta, hogy valami teljesen ismeretlen dolgot tesz akkor, amikor a licencelt szoftverek domináltak, nevezetesen integrált eszközöket gyártanak. Az Apple Steve Jobs vezetése alatt olyasmire összpontosított, amit akkoriban a számítógépek világában senki sem tudott kínálni – egy innovatív, kreatív és szoros kapcsolatra a hardver és a szoftver között. Hamarosan olyan integrált eszközökkel rukkolt elő, mint az új iMac vagy a PowerBook, amelyek már nemcsak a Windows rendszerrel nem kompatibilis eszközök voltak, hanem meglepően innovatívak és kreatívak is.

2001-ben azonban az Apple előrukkolt az akkor még teljesen ismeretlen iPod készülékkel, amely 2003-ra képes volt meghódítani az egész világot és óriási profitot hozni az Apple-nek.

Annak ellenére, hogy a számítástechnika világáról tudósító média nem volt hajlandó figyelembe venni, hogy ezek a technológiák milyen irányba indultak el, lassan világossá vált a Microsoft jövőbeli fejlődése. Ezért 2003 és 2006 között elkezdett dolgozni az iPod témájú saját variációján, hogy 14. november 2006-én bemutassa saját Zune lejátszóját.

Senki sem csodálkozhat azon, hogy a Microsoft az integrált technológiák terén nagyjából olyan rosszul teljesített, mint az Apple-nek a licencszoftverek terén, így a Zune-t minden generáción át szégyen kísérte.

Az Apple azonban tovább ment, és 2007-ben bemutatta az első iPhone-t, amely negyed éven belül felülmúlta a Microsoft Windows CE/Windows Mobile mobiltelefonokhoz készült licencszoftver-kísérleteit.

A Microsoftnak nem maradt más választása, mint félmilliárd dollárért megvásárolni egy céget, aminek köszönhetően az integrált mobileszközök útjára léphetett. 2008-ban tehát magába szívta az akkoriban viszonylag népszerű, Andy Rubin által alapított Danger mobileszközt, amely tulajdonképpen az Android előfutára volt, mert szoftveres részét tekintve egy Java és Linux alapú rendszer volt.

A Microsoft pontosan ugyanazt tette a Dangerrel, mint az összes felvásárlásával, meggondolatlanul lenyomva a torkán.

Ami kijött a Microsoftból, az a KIN – a Microsoft első integrált mobileszköze, amely 48 napig bírta a piacon. A KIN-hez képest a Zune még mindig hatalmas siker volt.

Valószínűleg már nem meglepő, hogy amikor az Apple kiadta az iPadet, amely könnyedén elnyerte az egész világ tetszését, a Microsoft hosszú távú partnerével, a HP-vel karöltve gyorsan elsietett a válaszával a Slate PC tablet formájában. amelyből mindössze néhány ezer darab készült.

Így már csak az a kérdés, hogy mit kezd a Microsoft a haldokló Nokiával, amelyet jelenleg a torkán nyom le.

Meglepő, hogy a technológiai média mennyire vak volt abban, hogy nem látja a licencelt szoftvermodell folyamatos erózióját, amelyet az Apple okozott integrált termékeivel. Mi mással magyarázható a lelkesedés, amelyet a születőben lévő Android szerzett ezekből a médiákból. A média a Microsoft utódjának tartotta, akitől az Android veszi át a licences szoftverek uralmát.

Szoftverpolcok az Apple Store-ban.

A Google a HTC-vel együttműködve létrehozta a Nexust – egy olyan eszközt, amely kizárólag Androidon fut. Ám miután ez a kísérlet kudarcot vallott, a Google ezúttal a Samsunggal összefogott, hogy létrehozzon még két flopot, a Nexus S-t és a Galaxy-t. Legutóbbi betörése az okostelefonok világába az LG-vel kötött partnerségnek köszönhető, amely megszületett a Nexus 4, egy másik Nexus, amelyet senki sem vásárol sokat.

De ahogy a Microsoft is ki akarta venni a részét a táblagépek piacából, úgy a Google is, így 2011-ben az Android 3 táblagépekre való adaptálására összpontosított, de az eredmény akkora katasztrófa lett, hogy a Nexus táblagépek tonnáiról beszéltek, amelyek megtöltik a raktárokat szerte a világon. .

2012-ben a Google az Asusszal együttműködve előrukkolt a Nexus 7 táblagéppel, ami annyira szörnyű volt, hogy még a legkitartóbb Android-rajongók is elismerték, hogy ez kínos a cég számára. S bár 2013-ban a Google kijavította a hibák jelentős részét, mégsem mondható, hogy bárki is nagyon megbízna a táblagépeiben.

A Google azonban nem csak a licences szoftverek modelljében és a fumble-ben követte a Microsoftot mind az okostelefonok, mind a táblagépek terén, hanem a túlárazott felvásárlások keretében is hűen másolja.

Abban a hitben, hogy a Google ugyanolyan sikeresen betör az integrált készülékek piacára, mint az Apple, 2011-ben 12 milliárd dollárért megvásárolta a Motorola Mobility-t, de végül jóval több milliárdjába került a Google-nak, mint amennyit valaha is tudott volna keresni a felvásárlással.

Tehát elmondható, hogy lenyűgöző, milyen paradox lépéseket tesznek olyan cégek, mint a Microsoft és a Google, és hány milliárdot költenek olyan céggé váltak, mint az Apple, pedig már mindenki tudja, hogy a licencelt szoftvermodell már rég halott.

Forrás: AppleInsider.com

.