Az elmúlt napokban azt olvashatta, hogy az egerek és a görgetőpadok támogatása az iOS felé tart. Így a tablet minden eddiginél közelebb kerül a számítógéphez. De mi van, ha az ellenkező irányba nézünk. Van értelme az érintőképernyős Mac-eknek?
A MacWorld szerkesztője Dan Moren érdekes véleményt írt, ami a dolog ellenkező nézetére utal. Vagyis nem az iPadet hozzuk közelebb a számítógéphez, hanem a Mac-et a tablethez. Saját nézőpontunkat adjuk hozzá gondolataihoz.
Az inkonzisztencia bukáshoz vezethet. De ha ma az Apple-t nézzük, akkor a két termékvonal és az operációs rendszereik között van némi széthúzás. Cupertino továbbra is igyekszik megváltoztatni a "számítógép" szó jelentését, bár maga folyamatosan tiszta formában gyártja a számítógépeket, felesleges sallangok nélkül.
Úgy tűnik, hogy minden bátorság és innováció az iOS-eszközök felé irányul, különösen az iPad az utóbbi időben a Mac számítógépek terén. Konzervatívak maradnak, és ha kihagyjuk a Touch Bart, hosszú évek óta nem láttunk igazi újítást. És alapvetően még a Touch Bar is inkább kiáltásnak bizonyult, mint igazi újításnak hosszú távon.
Természetes érintés
Még akkor is, amikor egy 15-ös 2015"-os MacBook Pro boldog tulajdonosa voltam, akkor is igazi számítógépként fogtam fel. Teljes portos felszereltség, tisztességes képernyő és egy kicsit nagyobb súly robusztus eszköz benyomását keltette. Miután meggondolatlanul átváltottam a MacBook 12"-re, majd később a Touch Bar 13"-os MacBook Pro-ra, gyakran elgondolkodtam azon, milyen közel állnak ezek az eszközök az iPadhez.
Ma a legkisebb, 12 hüvelykes MacBook lényegében egy ultrahordozható laptop, amely igazi "számítási élményt" kínál, de egyben igásló is. Kevés az ereje, és ma már könnyen felülmúlják az új iPadek és iPhone-ok. Csak egy port és egy fejhallgató-csatlakozó van. És az akkumulátor élettartama sem kápráztat el túlságosan.
Ezzel a modellel törtem el először a képernyőt többször is. Aztán a tizenharmadik a Touch Barral. Valóban, a világ folyamatosan az érintésvezérlés felé halad, és főleg ezek a kisebb eszközök valahogy közvetlenül hívják a képernyő érintését. Természetesen ebben az iPad és az iPhone is okolható, hiszen egyre gyakrabban avatkozik be az életünkbe.
"/]
De nem csak az Apple termékek között kell keresnünk a bűnösöket. Nézz körül. Az ATM-ek, TV-távirányítók, autós műszerfalak, hűtőszekrények, információs kioszkok, épületbejárati képernyők és még sok minden más érintésképes. És ez mind képernyő. Az érintés teljesen természetes részévé válik.
Maga az Apple nagyrészt felelős ezért a tendenciáért. Emlékezzünk az első iPhone-ra. Aztán az iPad és ma például a HomePod vagy az Apple TV távirányítója – mindent a képernyő/lap érintésével lehet vezérelni.
Teljesen logikusan azt gondoljuk, hogy mikor jön el az idő, és Cupertino érett megfontolás után megváltoztatja a számítógépekkel kapcsolatos hozzáállását. Mikor csinál majd valami teljesen "eretnekséget", aminek soha nem volt "értelme". És nagy felhajtással elindítja az érintőképernyős Macet.
Várjon még egy kicsit, mielőtt megírja érveit a megjegyzésekben. Vessünk még egy pillantást mindkét Apple operációs rendszer irányába.
Az első érintőképernyős Mac
Kezdetben az iOS viszonylag egyszerű volt, és részben Mac OS X-re épült. Fokozatosan fejlődött, és új funkciókat kapott, és valamikor az OS X Lion idején az Apple először bejelentette, hogy néhány funkciót a Mac-hez is hozzáadnak. A "vissza Mac-hez" irány pedig többé-kevésbé a mai napig tart.
A mai macOS egyre közelebb kerül a mobil iOS-hez. Egyre több elemet vesz át, és fokozatosan, apránként konvergál a két rendszer. Igen, az Apple rendszeresen kijelenti, hogy nem kívánja összevonni a rendszereket. Másrészt folyamatosan igyekszik közelebb hozni őket egymáshoz.
Az utolsó nagy lépés eddig a Marcipán projekt. A macOS Mojave-ben már megvannak az első alkalmazások, és ősszel továbbiak is érkeznek külső fejlesztőktől, mivel a macOS 10.15 lehetővé teszi, hogy minden iOS fejlesztő portoljon macOS-re Marcipanon keresztül. A Mac App Store-t így több száz, ha nem több ezer ilyen módon portolt alkalmazás többé-kevésbé minőségi portjai árasztják el. És mindegyikben lesz közös nevező.
Mindegyik az iOS érintőképernyős operációs rendszerről fog érkezni. Így egy másik és gyakran dőlő akadály is leomlik, mégpedig az, hogy a macOS és annak szoftverei nincsenek érintésre igazítva. De a Marcipán projektnek köszönhetően eggyel kevesebb akadály lesz. Aztán az Apple-től függ, milyen további lépéseket tervez a két rendszer egymáshoz való közelítése érdekében.
Ha egy pillanatra is álmodozunk, a 12 hüvelykes MacBook teljesen új úttörő lehet. Az Apple a frissítés során első ARM processzorával szereli fel. Átírja hozzá a macOS-t, az alkalmazások átírása pedig csak idő kérdése. Utána pedig érintőképernyővel szerelik fel. Jön egy forradalom, amire senki sem számított, de az Apple-nél lehet, hogy már régóta tervezték.
És talán nem.
Teljes baromság volt az a Touch bar. Gyerekjáték. Voltak minőségi érintőképernyők, és az Apple megteszi ezt?
A Touch Bar egy káosz. Talán ha lenne valami tapintható visszajelzés... De még mindig rendkívül unergonómikus. Személy szerint, ha lenne egy terminál, egy fordító (gcn, fc) és egy kódszerkesztő az iPad Pro-n, ami aztán ott futna - más szóval egy normál operációs rendszer, akkor izgatott vagyok, és csak egy iPadet használok intelligens billentyűzet. De az iPadek kezdete óta az Apple több mint 6 éve küzd foggal-körömmel...
Az iPhone-t tekintve egy ideje gondolkodom egy MAC-on. De nem akarok semmilyen laptopot érintőképernyő és átalakítható billentyűzet nélkül. Ez a forma annyira praktikus, hogy még a Windows-okat is túlélem. Mindenki vegyen természetesen azt, amit akar, de javaslom, hogy próbálja ki ezt a megoldást (DELL, HP). Aki nem próbálta, az nem tudja, miről maradt le.