Michal Ždanský A Max Payne 2001 egyik legsikertelenebb játéka volt. Tizenegy évvel később már mobiltelefonok és táblagépek képernyőjén is láthattuk. A játék portolása igazán sikeres volt, és azonnali siker lett az App Store-ban.
Egy nosztalgikus könnycseppet visszaküzdöttem, amikor elindítottam a Max Payne-t az iPademen, és a logók felvillantak a képernyőn, majd a bevezető videó. Jól emlékszem, hogy tizennégy éves tinédzserként hány estét töltöttem ezzel a játékkal. Tizenegy év után is körülvett az a légkör, amelyben az ember teljesen elmerülhet, a mobilos verzió lejátszása pedig olyan volt, mint egy kis visszautazás az időben.
Videó áttekintése a Max Payne Mobile-ról
[youtube id=93TRLDzf8yU width=”600″ height=”350″]
Vissza 2001-be
Az eredeti játékot négy évig fejlesztették, és a fejlesztés során a felismerhetetlenségig megváltozott az eredeti koncepcióhoz képest. Az 1999-es Mátrix című filmnek volt a legnagyobb hatása, ami a játékrendszer általános változásához vezetett, ekkor a film egy teljesen egyedi alkotást hozott a kamerával, amit végül a Max Payne fejlesztői is felhasználtak. A játék megjelenése körül nagy volt a hype, amit a fejlesztők tápláltak a titkolózásukkal. Az eredményt nagyon jól fogadták a kritikusok és a játékosok. A játék megjelent PC-re, Playstation 2-re és Xbox-ra, majd egy évvel később Mac-en is lehetett vele játszani.
A játék elején Max Payne egy felhőkarcoló teraszán meséli el történetét. Egy elsötétült New York hóval borított, és fokozatosan a játékos egészen idáig halad, tudva, mi hozta ide a főszereplőt. Három évvel ezelőtt a kábítószer-ellenes osztály rendőre volt, boldog életet élt feleségével és gyermekével. Egy nap, amikor este hazajött, tehetetlen tanúja lett annak, hogy kábítószeresek gyilkolták meg családját.
Ez után az esemény után olyan állást fogad el, amit családja miatt utasított el – titkos ügynökként beszivárog a maffiába, ahol csak ketten ismerik kilétét. Miután egyiküket meggyilkolják, rájön, hogy a nyomába eredő értékpapírok bankrablása sokkal messzebbre nyúlik, és szorosan összefügg a Valkyrie kábítószerrel, amelynek felesége és gyermeke gyilkosai is rabjai voltak.
Minél mélyebben belemegy Max az egész cselekménybe, annál megdöbbentőbbek a kinyilatkoztatások. Az egész ügy hátterében nemcsak a maffia áll, hanem a rendőrség munkatársai és más társadalmilag magas rangú személyek is. Payne így egyedül áll mindenkivel szemben, és teljesen váratlan helyeken talál szövetségeseket. Ez a történet emeli Max Payne-t a fejetlen akciólövöldözőből egy összetéveszthetetlen hangulatú, egyedi címmé, bár ellenségekben nem lesz hiány. Érdekes elem a nem játékrészek megjelenítése is, ahol animációk helyett képregényeket használnak.
A játék a maga idejében kitűnt abban, hogy olyan kamerával dolgozott, amely képes volt dinamikusan alkalmazkodni, és a lehető legjobb kilátást kínálni a játékosnak. Max Payne-nek már a maga idejében is voltak egészen szokatlan filmstílusú felvételei, amelyek manapság alapvetônek számítanak, korábban nem volt ilyen. A legfontosabbak itt azonban azok a kameratrükkök, amelyeket a Mátrix című filmben használtak először.
A fő az úgynevezett Bullet Time, amikor az idő lelassul körülötted, és van időd átgondolni az akciódat, célozd meg az ellenséget, miközben oldalra kerülöd a dobásokat. A lassítási idő azonban nem korlátlan, ennek jelzése a bal alsó sarokban homokóra formájában látható. Normál lassításnál az idő nagyon gyorsan letelik, és könnyen megeshet, hogy nulla időd lesz abban a pillanatban, amikor az a leghasznosabb lenne számodra. Ezért gazdaságosabb a Bullet Time Combo használata, ami egy oldalugrással kombinált lassítás, amely során egy adag golyóval záporozhatod le ellenségeidet. A mérőműszer minden alkalommal feltöltődik, amikor megölsz egy ellenséget.
Általában egy másik, tipikusan "mátrix" jelenetet fog látni, amikor megöli az utolsó ellenséget a szobában. A kamera ekkor rögzíti őt a találat pillanatában, pásztázik körülötte, amíg az idő megáll, és csak e sorozat után fut. Az utolsó utalás a kultikus sci-fire a mesterlövész puska használatakor látható. A lövés után a kamera lassítva követi a golyót, majd csak azt látod, ahogy az ellenség a földre zuhan.
A játékban különböző környezetekben mozoghatsz, a metrótól az órás szállodáig, csatornákon át New York csodálatos felhőkarcolóiig. Ezen felül van még két érdekes pszichedelikus prológus, amire rátérek. Azonban ne számíts nagy mozgásszabadságra, a játék erősen lineáris, és alig tévedsz el. Minden helyszín gondosan meg van modellezve, legyen szó képekről a falon, irodai berendezésekről vagy árukkal teli polcokról. A Remedy a részletekkel nyert igazán, bár a játék egy olyan motoron készült, amely akkoriban még nem is volt a legjobb a piacon.
Persze a grafika mai szemmel nézve elavultnak tűnik. A csontváz karakterek és az alacsony felbontású textúrák nem a legjobbak, amit a mai játékok kínálnak. Olyan címek, mint Infinity Blade vagy cseh Shadowgun grafikailag lényegesen jobbak. A Max Payne 100%-ban a játék portja, tehát a grafikai oldalon semmit sem javítottak. Ami talán szégyen. Ennek ellenére ezek nagyon tisztességes grafikák, és például felülmúlják a Gameloft legtöbb címét. Ha belegondolunk, ugyanolyan hihetetlen, hogy azok a játékok, amelyek tíz évvel ezelőtt a legerősebb számítógép-készleteket bányászták, ma már mobiltelefonon is játszhatók.
Mint említettem, a játékban bőséges a másvilágra küldhető ellenségek száma, szobánként átlagosan három. Többnyire nem nagyon különböznek egymástól, sőt, nem sok fajta ellenfelet találni, mármint a megjelenést illetően. Miután ötvenedik alkalommal lőtted le a rózsaszín dzsekis gengsztert, talán a kis változékonyság kezd kicsit zavarni. Az egyforma kinézetű ellenségek hordáin kívül néhány főnökkel is találkozhatsz, akikből ki kell ürítened néhány köteget, hogy egyszer s mindenkorra végezhess velük. A nehézség a játék előrehaladtával növekszik, és bár néhány pisztolylövés elég volt az első gengsztereknek, nagyobb kaliberre és sokkal több golyóra lesz szükséged a golyóálló mellényekkel és gépkarabélyokkal rendelkező profi zsoldosoknak.
Az ellenségek intelligenciája következetlen. Sokan forgatókönyvek szerint viselkednek, fedezékbe bújnak, barikádokat építenek, megpróbálnak kereszttűzbe csalni. Ha nem tudnak rád lőni, ne haboznak gránátot dobni a hátadba. De amint nem állnak rendelkezésre forgatókönyvek, a veleszületett mesterséges intelligencia nem túl izgalmas. Az ellenfelek gyakran kiiktatják kollégáikat, ha véletlenül az útjukba állnak, vagy Molotov-koktélt dobnak a közeli oszlopra, felgyújtják magukat, és kétségbeesett gyötrelemben égnek. Ha az ellenfelek megsérülnek, akkor fájdalomcsillapítókkal kezelheti magát, amelyeket a polcokon és a gyógyszeres szekrényekben találhat.
Hangzás tekintetében nincs okunk panaszra. A fő dallam még jóval a vége után is a füledben cseng majd. Nem sok dal van a játékban, több motívum is váltakozik, de ezek dinamikusan változnak az akcióhoz képest és tökéletesen színesítik a körülötted zajló eseményeket. A felejthetetlen hangulathoz más hangok is hozzájárulnak – csöpögő víz, a mellette álló drogosok sóhajai, a háttérben szól a televízió… ezek mind olyan apróságok, amelyek egy csodálatos atmoszférikus egészet alkotnak. Maga a fejezet egy professzionálisan kezelt szinkron a projekt alacsonyabb költségvetése ellenére. A főszereplő szarkasztikus baritonja (James McCaffrey hangja) végigkalauzol az egész játékon, és néha nevetni fogsz a csípős megjegyzéseken, ha jól tudsz angolul. Humorosak egyes gengszterek beszélgetései, amelyeket általában hallani kell, mielőtt az örök vadászmezőkre küldi őket.
A Max Payne-t számos részlet szövi át, amelyek tovább növelik a játék nagyszerű élményét. Ez különösen a számos tárggyal való interakció. Például, ha egy színházban találod magad, és kinyitod a függönyt, két gengszter rohan rád. Klasszikusan fegyverrel kiküszöbölheted őket, vagy tűzijátékot indíthatsz a vezérlőpultról, ami felgyújtja őket. Szórakozhatsz a propán-bután palackokkal is, amelyek hirtelen rakétává változhatnak, amit ellenfeleid felé küldesz. A játékban tucatnyi hasonló apróságot találhatunk, akár saját monogramunkat is a falba lőhetjük.
Ellenőrzés
Amitől kicsit tartottam, az az érintőképernyőhöz adaptált kezelőszervek. Míg a PC-s verzió a billentyűzet és az egér egy részét foglalta el, addig a mobil verzióban két virtuális joystickkal és néhány gombbal kell beérni. Ezt az irányítási módot meg lehet szokni, bár hiányzik belőle az egérrel elérhető pontos célzás. A legjobban az zavart, hogy nem lehet ugyanazzal az ujjal célozni a tűznyomásnál, mint más játékokban. Végül úgy oldottam meg, hogy a tűz gombot bal oldalra mozgattam. Így legalább a Bullet Time Combo-val tudok célozni lövés közben, vagy ha mozdulatlanul állok, fel kellett áldoznom a futás közbeni lövöldözést. A szerzők ezt a hiányosságot automata célzással kompenzálják, melynek mértéke állítható, de egyszerűen nem az.
Általánosságban elmondható, hogy az érintésvezérlés nem a legpontosabb az ilyen típusú játékokban, amit főleg az említett prológokban láthatunk. Ezek az epizódok Max fejében játszódnak, miután bekábították, és a játék legkevésbé lenyűgöző részei közé tartoznak. De van egy jelenet, ahol óvatosan kell sétálni és átugrani vékony vérvonalakon, ami precíz irányítást igényel. Ez már PC-n is elég frusztráló volt, érintésvezérléssel pedig még rosszabb. Szerencsére az első haláleset után kihagyhatja a prológust. Elveszíted a játék egy érdekes részét, de sok frusztrációtól kíméled meg magad. Egy másik lehetőség speciális játékkiegészítők vásárlása, mint pl Hajít, amit a videóban használok.
Sajnos a fegyverkiválasztási rendszer nem volt túl sikeres. A fegyverek automatikusan változnak. Ha jobbat veszel, vagy elfogy a lőszer, de ha konkrétat akarsz választani, az nem éppen egyszerű művelet. Meg kell találni a tetején lévő kis háromszöget, majd a kis fegyver ikont. Ha a kívánt fegyver a harmadik helyen áll az adott csoportban, akkor többször meg kell ismételni a folyamatot. Ez teljesen lehetetlenné teszi a fegyverváltást az akció során, például egy gránátot átdobni a falon egy elbarikádozott gengszternek. Ami a fegyvereket illeti, az arzenál valóban nagy, fokozatosan választhat a baseballütőtől az ingramokon át a gránátvetőig, miközben a legtöbb fegyvert valóban használni fogja. Az egészen valósághű hangzásuk is említést érdemel.
A szépség másik hibája a játék mentési rendszere. A PC-s verzió gyors mentésre és betöltésre volt képes a funkcióbillentyűk segítségével, a Max Payne Mobile-ban mindig a főmenüből kell menteni a játékot. Itt nincs automatikus mentés. Ha elfelejtesz menteni, könnyen egy fejezet elején találhatod magad, amikor meghalsz a vége felé. Az ellenőrzőpontok rendszere biztosan nem ártana.
Összegzés
A vezérlőelemek hibái ellenére ez még mindig az egyik legjobb játék, amelyet iOS-en játszhat. Körülbelül 12-15 órányi tiszta játékidő alatt végigjárhatod az egész történetet, melynek befejezése után érdekes módosításokkal új nehézségi szinteket is feloldhatsz.
Három dollárért egy kidolgozott történetet kapsz egyedi atmoszférával, hosszú órákig tartó játékmenettel részletesen modellezett környezetben és sok filmes akcióval. Arra azonban ügyeljen, hogy legyen elég hely a készüléken, a játék 1,1 GB helyet foglal majd el a pendrive-on. Ugyanakkor az eredeti játék elfért egy 700 MB-os CD-ROM-on. Mindenesetre csak remélni tudjuk, hogy idővel megjelenik egy remek második rész.
Érdekes tények a játékról
A játék fejlesztésének költségvetése nem volt magas, így ahol lehetett, spórolni kellett. Gazdaságossági okokból az író és a forgatókönyvíró lett a főszereplő mintája Sami Järvi. Ő felel az Alan Wake játék forgatókönyvéért is, ahol rengeteg utalást találsz Max Payne-re.
Az első rész alapján film is készült Mark Wahlberggel a főszerepben. 2008-ban került a mozikba, de főleg a rossz forgatókönyv miatt meglehetősen negatív kritikák érte.
[app url=”http://itunes.apple.com/cz/app/max-payne-mobile/id512142109?mt=8″]
Megkérdezhetem, hogy a videó 1:34 percétől az egész iPad-et rámutatva milyen vezérlő (rugó alakú) látható? Köszönöm
Az ismertetőben is megírtam, a Ten One Design Fling a neve. Nem tudom, hogy itt kapható-e, de az Alza valami hasonlót kínál http://www.alza.cz/logitech-ipad-d298182.htm
Megkérdezhetem, hogy a videó 1:34 percétől az egész iPad-et rámutatva milyen vezérlő (rugó alakú) látható? Köszönöm
De amit találtál, az egy kínai másolat. Nehéz megmondani, mennyire lesz jó.