Filip Novotny A Humble Indie Bundle V szó szerint tele van rengeteg csúcsminőségű játékkal. Sajnos néhány napon belül megszűnik, és kár lenne elveszíteni az érdekes címek olcsó vásárlásának lehetőségét. Ezért a teljes csomagból egy játékról készítettünk egy ismertetőt számodra. Kétségtelenül a LIMBO-nak van a leghangzóbb neve.
A dán Playdead fejlesztők játékának debütálása tavaly látott először napvilágot. Sok játékos azonban jelentős távolságból eljutott hozzá, ugyanis a Microsoft a kezdeti exkluzivitást intézte XBOX konzoljához. Ezért ez a váratlan sláger egy év késéssel jutott el a többi platformra (PS3, Mac, PC). De megérte a várakozás, az időtartalék egyáltalán nem csökkentette a játék vonzerejét, pedig a port természetesen megőrizte az eredeti hibáit. És mivel a Limbo egy óriási csomag része Humble Indie Bundle V, mindenképpen érdemes emlékezni arra, hogy mitől olyan különleges.
A Limbo a "rejtvényes" vagy "ugrálós" játékok közé sorolható, de semmiképpen ne számítsunk Mario klónra. Inkább a Braid vagy a Machinarium címekhez hasonlítanám. Mindhárom említett játék gyönyörű és jellegzetes vizuális stílust, kiváló hangzást és új játékelveket hozott. Innentől azonban elválik útjaik. Míg a Braid vagy a Machinarium egy furcsa színes világra fogad, a Limbo a képernyő matricáján keresztül egy sötétségre emlékeztető régi fényképre rángat, amelyről egyszerűen nem lehet levenni a szemét. Braid sok szöveggel levert minket, a Limbóban de facto nincs történet. Ennek eredményeként mindkét cím egyformán érthetetlen, és nagyszerű értelmezési lehetőségeket nyit meg a játékos előtt, azzal a különbséggel, hogy Braid sokkal fontosabbnak és dagadtabbnak tűnik.
Alapvető különbség van a játékoshoz való hozzáállásban is. Bár szinte minden jelenlegi játék tartalmaz egy oktatói szintet, és eleinte kézen fogva vezetnek, a Limbo-ban nem találsz ilyesmit. Ki kell találnod a vezérlőket, a rejtvények megoldásának módját, mindent. Ahogy maguk a szerzők is hallatni hagyták magukat, a játék úgy jött létre, mintha valamelyik ellenségük játszaná. A fejlesztőknek ezután még egy pillantást kell vetniük az eredményül kapott nehéz feladványokra, és hozzá kell adniuk néhány feltűnő hang- vagy vizuális jelzést, mintha a barátjuk játszana helyette. Ezt a módszert szépen szemlélteti az egyik nyitó fejezet, amikor a játékos először puszta kézzel áll egy óriási pók ellen, és első pillantásra védtelen. De egy idő után egy ismeretlen fémes hang hallatszik a bal csatornában. Amikor a játékos körbepillant a képernyő bal szélén, egy csapdát lát a földön, amely csattanva esett le egy fáról. Egy idő után mindenki rájön, hogy mit várnak el tőle. Apróság, de alapvetően segít a bizonytalanság és a tehetetlenség légkörének megteremtésében.
[youtube id=t1vexQzA9Vk width=”600″ height=”350″]
Igen, ez nem egy hétköznapi alkalmi játék. A Limbóban félni fogsz, megriadsz, letéped a pókok lábát, és karókra döföd. De leginkább meg fogsz halni. Sokszor. A Limbo egy huncut játék, és ha megpróbálsz egyszerűen megoldani egy problémát, az megbüntet érte. Másrészt a büntetés nem olyan súlyos, a játék mindig visszatelik egy picit. Ráadásul a hülyeségéért a különféle halál-animációk valamelyikével jutalmazzák. Míg egy ideig átkozni fogod magad az ismételt hibáidért, a karaktered képernyőn ugráló zsigeri látványa végül cinikus mosolyt csal az arcodra.
És el kell mondanunk, hogy a Limbónak – talán a várakozásokkal ellentétben – meglepően jó fizikai modellje van. Ám így a repülés fizikájától a képzajra emlékeztető filmfotózáson át az elképesztő ambient zenéig bármit poétikusan lehet festeni. Sajnos a lenyűgöző audiovizuális feldolgozás nem tudja megmenteni a játék első és második felének egyensúlyát. A nyitó részben rengeteg forgatókönyvezett eseménnyel találkozhatunk majd (és éppen azokkal, amelyek a félelem és a bizonytalanság légkörét keltik), míg a második fele alapvetően csak a térrel való egyre bonyolultabb játékok sorozata. Maga a Playdead főnöke, Arnt Jensen bevallotta, hogy a fejlesztés egy későbbi szakaszában engedett a követeléseinek, és így hagyta, hogy a Limbo egy puszta kirakós játékba csússzon, ami bizony nagy kár.
Ennek eredményeként az ember inkább egy rövidebb, de erősebb élményt és legalább egy csipetnyi történetet szeretne. Még az árát is figyelembe véve a Limbo játékideje viszonylag rövid – három-hat óra. Ez egy gyönyörű játék, amely minden bizonnyal az olyan innovatív játékok közé tartozik, mint a Mirror's Edge, a Portal vagy a Braid. Sok szerencsét kívánunk a Playdeadnek a jövőben, és reméljük, hogy legközelebb nem fognak annyira elsietni.
[app url=”http://itunes.apple.com/cz/app/limbo/id481629890?mt=12″]
A történet tippje szerintem erős, de szeretem azt a szabadságot, amit a játék ad a cselekmény átgondolásához.