Michal Ždanský Lehet, hogy merész dolog azt állítani, hogy az iPhone megváltoztatta a kézi játékokat, de a valóság az, hogy az Apple telefonja, és tágabb értelemben az egész iOS platform felforgatta az iparágat. Az iOS jelenleg a legelterjedtebb mobil játékplatform, amely messze maga mögött hagyja a többi kéziszámítógépet, például a PSP Vita-t vagy a Nintendo 3DS-t. Az iOS teljesen új műfajokat is adott az érintőképernyőnek és a beépített gyorsulásmérőnek (giroszkópnak) köszönhetően. Játékok, mint Canabalt, Doodle ugrás vagy Temple Run az új alkalmi játékok úttörőivé váltak, amelyek soha nem látott sikert értek el.
Pontosan az egyedi vezérlési koncepció vonzza a játékosokat, és egyfajta játékfüggőséget okoz. A nevezett játékok mindhárom koncepciójában egy közös vonás – a végtelen játszhatóság. Céljuk a legmagasabb pontszám megszerzése, de ez egy idő után kicsit unalmassá válhat. Hiszen a klasszikus kampány az eredetiség bizonyos bélyegét adja a játékoknak, másrészt veszélyezteti a korlátozott játékidőt, ami a nagy játékokban egyre rövidebb.
A Canabalt, a Doodle Jump és a Temple Run is sokan megpróbálták utánozni, vagy hasonló elven egy teljesen új játékot létrehozni. Az elmúlt hónapokban azonban megjelentek olyan játékok, amelyek az általunk ma már klasszikusnak számító címek régi hőseit stilizálják ezekbe az új műfajokba. Hogyan nézhet ki a klasszikus játékok és az új koncepciók ilyen keveréke? Három nagyszerű példánk van itt: Rayman Jungle Run, Sonic Jump és Pitfall.
Canabalt > Rayman Jungle Run
Az első Rayman játék egy aranyos többszintű platformer volt, amelyre néhányan emlékezhetnek az MS-DOS időkből. A játékos animációk, a nagyszerű zene és a kiváló hangulat sok játékos szívét meghódította. A Raymant először iOS-en láthattuk második részként 3D-ben, ahol a Gameloft által készített port volt. A márka tulajdonosa, a Ubisoft azonban kiadta saját címét, a Rayman Jungle Run-t, amely részben a Rayman Origins konzoljátékra épül.
Rayman a játékmenet koncepcióját a Canabalttól vette át, egy futójátéktól, ahol a mozgás helyett leginkább az ugrásra vagy más interakcióra koncentrálsz, hogy elkerüld az akadályokat és az ellenségeket. Ehhez a játéktípushoz a látható végtagok nélküli modellfigura tökéletes, és az ötven pálya során fokozatosan kamatoztatni fogja képességeinek nagy részét, amelyek már az első rész óta velejárói, vagyis az ugrást, a repülést és az ütést. A Canabalttal ellentétben a szintek előre meghatározottak, nincs végtelen mód, helyette több mint ötven részletezett pálya vár rád, ahol a célod az, hogy minél több szentjánosbogarat gyűjts össze, ideális esetben mind a 100-at, hogy fokozatosan feloldhasd a bónuszszinteket.
A Jungle Run ugyanazt a motort használja, mint Eredet, az eredmény az első résznél nem kevésbé cuki rajzfilmes grafika, melynek portékáját sokan még várják, és remélhetőleg meg is fogják látni. A Raymanre is jellemző zenei oldal is dicséretet érdemel. Az összes dal kiegészíti a játék atmoszféráját, amely gyorsan a műfaj első számú helyévé vált. Az egyetlen hátránya a valamivel rövidebb játékidő, de ha megpróbálja megszerezni mind a 100 szentjánosbogarat az összes pályán, biztosan kibír néhány órát.
[app url=”https://itunes.apple.com/cz/app/rayman-jungle-run/id537931449?mt=8″]
Doodle Jump > Sonic Jump
A Doodle Jump már az Angry Birds megjelenése előtt is jelenség volt. Ez egy hihetetlenül addiktív játék volt, ahol legyőzted magad és a többi játékost a ranglistán. A játék sok különböző témát kapott az idők során, de a koncepció ugyanaz maradt – megdöntve az eszközt, hogy befolyásolja a karakter mozgását és a lehető legmagasabbra ugorjon.
Sega, a legendás sündisznó, Sonic megalkotója, aki az új Sonic Jump játék központi szereplője lett, a szívére vette ezt a műfajt. A Sega számára nem idegen az iOS, hiszen a legtöbb Sonic-játékát a platformra portolta. A Sonic Jump egy ilyen lépés a jól ismert platformerhez képest, azonban az ugrójáték és a kék sündisznó karakter kombinációja jól passzol. Sonic mindig három dolgot csinált: gyorsan futott, ugrált és gyűrűket gyűjtött, időnként ráugrott valamelyik ellenfélre. Ebben a játékban keveset fut, de nagyon szeret ugrálni.
Minden, amit a Sonic sorozatból tud, megtalálható ebben a játékban, gyűrűk, ellenségek, védőbuborékok és még Dr. Eggman is. A Sega több tucat pályát készített elő, amelyeken végigmész, a cél az, hogy mindegyikben a lehető legjobb értékelést kapd, miközben összegyűjtöd három speciális piros gyűrűt. Különleges szintek formájában azonban nincs jutalom. A sega legalább több szintet ígért a közelgő frissítésekben. A sztori részen kívül a Sonic Jumpban a klasszikus végtelen módot is megtalálod, ahogy azt a Doodle Jumpból is tudod. Ha rajongsz a kék sündisznóért, a Doodle Jumpért vagy mindkettőért, ne hagyd ki ezt a játékot.
[app url=”https://itunes.apple.com/cz/app/sonic-jump/id567533074?mt=8″]
Temple Run > Buktató
A Pitfall egy nagyon régi játék az Atari időkből, amikor jó játékok alig voltak. A Pitfall valójában nem tartozott a legjobbak közé, mai mércével mérve nagyon unalmas volt, gyakorlatilag nem is volt célja, csak annyi, hogy egy adott idő alatt minél több képernyőn haladjunk át különféle csapdákkal. A második rész egy kicsit fantáziadúsabb volt, és például több más játék is megjelent ebben a sorozatban A maja kaland a Sega Megadrive-on. Az iOS-játéknak kevés közös vonása van az eredeti platformer koncepcióval.
A Pitfall-t 3D-ben teljesen újratervezték, ötletes grafikával. A platform helyett a főszereplő, aki gyakorlatilag az egyetlen link az eredeti játékhoz, egy véletlenszerűen generált útvonalon fut végig azzal a céllal, hogy minél messzebbre jusson. A Temple Run játék először találta ki ezt a koncepciót, ahol a hős egy kijelölt ösvényen menekül, és érmék gyűjtése közben különféle kitéréseket hajt végre, változtat a futás vagy az ugrás irányán. Pontosan ugyanez a vezérlési módszer található az új Pitfallban is.
Bár ennek a két játéknak a koncepciója átadható, több érdekességet is találhatunk itt, mint például a dinamikusan változó kamera, a teljes környezetváltás egy bizonyos táv lefutása után, szekéren, motoron vagy állatokon, ill. szőnyegek eltávolítása ostorral. Az egyik legrégebbi platformer remake-je igazán sikerült, és bár a játék túlságosan tele van az opcionális In-app vásárlásokkal, kellemes addiktív játék, szép grafikával és egy kicsit a játék őstörténetének hangulatával.
[app url=”https://itunes.apple.com/cz/app/pitfall!/id547291263?mt=8″]
Miután sok órát eltöltöttem az összes említett játékkal, mind az eredeti dizájnokkal, mind a klasszikus játékok remake-jeivel, be kell vallanom, hogy a bevált játékkoncepciókra tett fogadás mindhárom esetben kifizetődő volt, és a régi matadorok új játékai nemcsak ugyanazokat a tulajdonságokat érték el. mint a műfajok úttörői, de még ők is könnyedén túlszárnyalták őket. És ez nem csak a múlt érzése, hanem a kifinomultság (különösen a Rayman Jungle Run esetében) és a részleges eredetiség is, amelyet a klasszikus hősök hoztak magukkal eredeti játékaikból.
