Az AirDrop már több mint 10 éve velünk van a fájlok megosztásában. Az Apple először a Mac OS X 10.7 és iOS 7 operációs rendszerek megjelenésével mutatta be 2011-ben, amikor villámgyors és rendkívül egyszerű adatmegosztást ígért Mac és iPhone között. És ahogy ígérte, teljesítette. Fennállása során az AirDrop szilárd hírnevet szerzett. Az almatermesztők szemében tehát teljesen nélkülözhetetlen funkció, amely viszonylag lényeges szerepet tölt be a felhasználók ökoszisztémájukon belül tartásában.
Ha valaha is elgondolkozott már azon, hogyan működik az AirDrop, és miért kínál ilyen gyors és egyszerű átvitelt, akkor ez a cikk neked szól. Ezért összpontosítsunk együtt arra, hogyan működik mindez valójában, és hogyan sikerült az Apple-nek egy ilyen népszerű funkciót létrehoznia. Végül is nagyon egyszerű.
Hogyan működik az AirDrop
Ha időnként használod az AirDrop-ot, akkor valószínűleg észrevetted, hogy ahhoz, hogy egyáltalán használni tudjuk, be kell kapcsolnunk a Wi-Fi-t és a Bluetooth-t is. Ezek a technológiák elengedhetetlenek a működéshez. Az első a Bluetooth, amelyen keresztül kapcsolat jön létre a címzett és a küldő készüléke között. Ennek köszönhetően ezen eszközök között egy saját peer-to-peer Wi-Fi hálózat jön létre, amely aztán maga gondoskodik az átvitelről. Így minden más termék, például router nélkül is fut, és megteheti internetkapcsolat nélkül is. Ezt éri el az Apple a fent említett peer-to-peer kapcsolat használatával. Ilyenkor a hálózat csak két Apple-termék között jön létre, és egy alagútként képzelhetjük el, amellyel egy fájlt A pontból B pontba mozgatnak.
Nem feledkeztek meg azonban a biztonságról sem. Az AirDrop funkció használatakor minden eszköz saját tűzfalat hoz létre az oldalán, miközben a továbbított adatok is titkosítva vannak. Ezért sokkal biztonságosabb a fájlok és egyebek küldése az AirDrop segítségével, mintha például e-mailt vagy más online megosztó szolgáltatást használna. Mivel a Wi-Fi hálózat későbbi megnyitásához Bluetooth-kapcsolatot kell létrehozni, szükséges, hogy a címzett eszköze megfelelő hatótávolságon belül legyen. De mivel a későbbi átvitel Wi-Fi-n keresztül történik, nem ritka, hogy a hatótáv végül meghaladja a felhasználó elvárásait.
A tökéletes megosztási eszköz
Peer-to-peer Wi-Fi hálózatot használva az AirDrop lényegesen gyorsabb, mint a versengő megközelítések. Emiatt könnyen felülmúlja például a Bluetooth-t vagy az NFC+Bluetooth-ot, amit a konkurens rendszerekből ismerhetsz. Ha ehhez hozzáadjuk az általános biztonsági szintet, nem csoda, hogy az AirDrop olyan népszerű. Az almatermesztők azonban dicsérik a hihetetlenül széleskörű használhatóságot is. Ennek a funkciónak a segítségével nem kell például egyedi fájlokat, fotókat vagy videókat küldeni, hanem az almádból gyakorlatilag mindent megoszthatsz másokkal. Így azonnal küldhet linkeket, jegyzeteket, megjegyzéseket és egyebeket. Ezenkívül ezeket a lehetőségeket a natív Shortcuts alkalmazással kombinálva a következő szintre emelheti.
10.13.6-om van, és az AirDrop nincs a rendszerben… és az iPhone XR többnyire láthatatlan mások számára.
A Samsung gyors megosztást biztosít két közeli telefon között ugyanazon az elven. Az Apple-lel ellentétben nem csak Samsungok között működik, hanem Windows-al is.
Nem lehet hülye mp3-at küldeni Macről iphone-ra, hogy lejátszhassa a zenekönyvtárban. Teljes hülyeség. az embernek kábellel át kell másolnia a saját zenéjét és ki kell kapcsolnia a szinkronizálást a könyvtárral (így az iPhone-on az összes letöltött zene törlődik) akkor átmásolhatom a saját el nem lopott mp3-am az iPhone-ra, majd be kell kapcsolnom a szinkronizálást és akkor újra le kell töltenem a könyvtár összes albumát. Néhány ………… lobotómiás embernek bizonyára erre jutott. Tehát, amikor létrehozom a saját zenémet, amelyet meg akarok hallgatni az iPhone-omon, törölnöm kell az összes iTunes-ból letöltött zenét, majd újra le kell töltenem. Ez a jövő. Nem tehetsz semmi olyat, amit nem szeretünk, mert bár hangról hangra készítetted az mp3-at, azt hisszük, hogy elloptad.