Filip Novotny Egy általános iskolai tanterem, amelyben már nincs helye a nyomtatott tankönyveknek, de minden diák előtt van egy táblagép vagy számítógép, benne minden olyan interaktív anyaggal, ami valaha is érdekelheti. Ez egy olyan vízió, amiről sokat beszélnek, szívesen látnák az iskolák és a diákok, külföldön lassan valósággá válik, de a cseh oktatási rendszerben még nem valósult meg. Miért?
Ezt a kérdést a Fraus kiadó Flexibook 1:1 projektje tette fel. A cég, amely az elsők között döntött (változó sikerrel és minőséggel) a tankönyvek interaktív formában történő kiadása mellett, egy éven keresztül 16 iskolában tesztelte a táblagépek bevezetését kereskedelmi és állami partnerek segítségével.
A projektben az általános iskolák és a többéves gimnáziumok második osztályának 528 tanulója és 65 tanára vett részt. A klasszikus tankönyvek helyett iPad-eket kaptak a diákok, tankönyvekkel, animációkkal, grafikonokkal, videóval, hanggal és további weboldalakra mutató linkekkel kiegészítve. A matematikát, a cseh nyelvet és a történelmet táblagépekkel tanították.
És amint azt a National Institute of Education kísérő kutatása megállapította, az iPad valóban segíthet a tanításban. A kísérleti programban még egy olyan rossz hírű tantárgyra is képes volt izgalomba hozni a hallgatókat, mint a cseh. A táblagépek használata előtt a tanulók 2,4-es osztályzatot adtak rá. A projekt befejezése után lényegesen jobb, 1,5-ös osztályzatot adtak rá. Ugyanakkor a tanárok is a modern technológiák hívei, a résztvevők 75%-a már nem szeretne visszatérni a nyomtatott tankönyvekhez, és ajánlaná kollégáinak.
Úgy tűnik, az akarat a diákok és a tanárok oldalán áll, az iskolaigazgatóknak saját kezdeményezésükre sikerült finanszírozniuk a projektet, és a kutatás pozitív eredményeket mutatott. Tehát mi a probléma? A Jiří Fraus kiadó szerint még maguk az iskolák is zűrzavarban vannak a modern technológiák oktatásban való bevezetése körül. Hiányzik a projektfinanszírozási koncepció, a tanárképzés és a technikai háttér.
Jelenleg például nem világos, hogy az államnak, az alapítónak, az iskolának vagy a szülőknek fizessenek-e az új taneszközökért. "A pénzt európai alapokból kaptuk, a többit alapítónk, vagyis a város fizette" – nyilatkozta az egyik részt vevő iskola igazgatója. A finanszírozást ilyenkor gondosan egyénileg kell megszervezni, és így az iskolákat de facto büntetik az innovatív törekvéseik miatt.
A városon kívüli iskolákban gyakran gondot okozhat még az olyan nyilvánvalónak tűnő dolog is, mint az internet bevezetése az osztálytermekbe. Miután kiábrándultunk az iskolák hanyag internetéből, nincs min csodálkozni. Nyílt titok, hogy az INDOŠ projekt valójában csak egy hazai informatikai cég alagútja volt, ami a várt haszon helyett sok problémát hozott, és már alig használják. E kísérlet után egyes iskolák maguk intézték az internet bevezetését, míg mások teljesen nehezményezték a modern technológiát.
Így elsősorban politikai kérdés lesz, hogy a következő években sikerül-e egy olyan átfogó rendszert felállítani, amely lehetővé tenné (vagy idővel kötelezővé teszi) az iskolák számára a táblagépek és számítógépek egyszerű és értelmes használatát a tanítás során. A finanszírozás tisztázása mellett az elektronikus tankönyvek jóváhagyási folyamatát is pontosítani kell, és fontos lesz a pedagógusok beáramlása is. "Már a pedagógiai karokon is többet kell vele dolgozni" – mondta Petr Bannert, az Oktatási Minisztérium oktatási területért felelős igazgatója. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a megvalósítást csak 2019 környékén, sőt 2023-ban várná.
Kicsit furcsa, hogy néhány külföldi iskolában sokkal gyorsabban ment, és már normálisan működnek az 1-1 programok. És nem csak olyan országokban, mint az Egyesült Államok vagy Dánia, hanem például a dél-amerikai Uruguayban is. Sajnos az országban a politikai prioritások máshol vannak, mint az oktatásban.
Mindannyian hurvíneki háborúnak képzelik. Pusztán a tankönyvek táblagépekkel való helyettesítésének nincs általános jelentése. Az úgynevezett intelligens tanulás koncepciója a maga teljes formájában sokkal összetettebb és drágább. Nem csak arról van szó, hogy táblagépeket vásárolunk, és interaktív formában töltünk fel rájuk tankönyveket. A tanárnak különösen rendelkeznie kell egy olyan táblagéppel/füzettel, amelyen van valamilyen tanári alkalmazás, amelyen keresztül lehet vezérelni a tanulói táblagépeket, streamelni rájuk videókat, feltölteni dokumentumokat, szükséges tananyagokat. A klasszikus táblát és krétát is ki kell cserélni egy elektronikus "okos táblára". Mindehhez 100%-os internetkapcsolat szükséges, egy gyors vonal, amely egyszerre több tíz/száz gyerek kapcsolatát tudna kezelni, így van saját adatközpontja (hálózat, szerverek, tárhely). Mindez kerül valamibe, és az iskoláknak nincs rá pénzük. Ráadásul biztosan nem éri meg minden iskolának saját megoldást/projektet készíteni. Ennek egy kicsit szélesebb körűnek kell lennie, hogy megérje. Végül, de nem utolsósorban van még egy nagy probléma, mégpedig maguk a tanárok. Nagy részük viszonylag "idősebb" és nem ismeri a modern technológiát (oktatókra van szükség, akik mindenre megtanítják őket, és olyan embereket, akik elérhetőek lesznek, ha valami nem működik).
Ez csak egy kis alapozója annak, hogy mi kell ahhoz, hogy úgy működjön, ahogyan kell, és ahogyan azt valóban tervezték. A cikked elég felületes, mert fogalmad sincs róla, és úgy gondolod, adj a gyerekeknek egy tabletet és okosabbak lesznek.
Jó napot kívánok.
Senki sem mondja, hogy holnaptól változásnak kell megtörténnie. Csoda, hogy ez máshol is működik, itt pedig tízéves felkészüléssel számolunk. Volt néhány éves tesztelés, amiből egyértelműek az eredmények. (Egyébként nem azt állítod, hogy a gyerekek okosabbak lesznek, de megértem, hogy csak drámai hatást akartál adni a megjegyzésednek.)
Hogy az iskoláknak nincs pénzük – mit szólsz azokhoz a kísérleti iskolákhoz, amelyeknek minden adminisztrációs nehézség ellenére sikerült a forráshoz jutniuk? Ugyanez a tanárokkal – háromnegyedüknek nem volt problémája a modern technológiával. Sőt, ha lenne egy világosan definiált fogalom, ezek a problémák elmúlnának. Ami egyébként a szöveg magja - ha nem elég egyértelmű -, hogy kell valamiféle jövőkép, ami nem tud és nem is fog kijönni az Oktatási Minisztériumból.
Mint írtam, csak valami ál-okos iskoláról beszélsz, ahol veszel tabletet a diákoknak és elmúlik. Itt nincs más interakció. Persze az iskolák kaphatnak ezért pénzt, de ez nem így van. A probléma akkor merülne fel, ha mindenkivel egyeztetve akarnák ezt megtenni. Egy iskola nehezen engedhet meg magának 20 megabájtos saját adatközpontot, ezért mondom azt, hogy mindenkinek kollektíven kell odaadni, nem pedig az iskoláknak, hogy maguk csinálják és mindig másképp.
És egyáltalán elolvastad a cikket? Második fele ugyanis pontosan az iskolai gyors kapcsolat kérdését, az átfogó rendszer és átfogó koncepció igényeit említi. Szóba kerül még a pedagógusképzés szükségessége, a technikai háttér kiépítésének szükségessége. Ha jól tudom, a cikkben sehol nem szerepel, hogy csak iPadet kell osztogatni a gyerekeknek.
Nem igazán hiszek a táblagép használatában az iskolában, és 20 éve használok számítógépet. Hiszen még az egyetemisták sem tudnak ellenállni a laptopok és az internetkapcsolatok kínálta kísértéseknek. És ha ismét korlátozza a tanár, akkor ez csak egyfajta talmi, ami egy idő után elfárad.
IMHO, oktatásunk problémája egészen máshol van. Megtanulnak összeadni, kivonni, szorozni, osztani, de a gyerekek nem értik a jelentését. Törteket és tizedeseket tanítanak, de a gyerekek még hatodik osztályban sem tudnak SEMMIT a számrendszerről, amellyel dolgoznak. A tanulóknak szavakat mondanak, de nem veszik észre e szavak jelentését. Érthető, hogy még nem tudnak ennyi absztrakciót és annyi új fogalmat feldolgozni, de miért árasztják el az agyukat további ballaszttal?
Táblagépek, interaktív táblák, számítógépek az íróasztalokban... ezek mind csak olyan zavaró tényezők, amelyek egy ideig érdekelni fogják, de aztán elvonják a figyelmét a fontos dolgokról. Ez a forma egyszerű győzelme a tartalom felett. Az iskolában nem használtunk tankönyveket, nem is kellett, mert volt szerencsém bekerülni a „matematika órára”, így a tankönyvek helyett minőségi tanáraink voltak, akiknek fejben voltak a dolgok. Ilyen módon például az általános iskola hetedik osztályában polinomot osztunk polinommal - vagyis olyasmire, amire több egyetemet végzettek egy része sem képes.
Akkor mi a helyzet a tabletekkel? Először is meg kell változtatnia a „munkát” „küldetés”-re. Aztán be kell magyarázni a társadalomnak, hogy egy tanár ugyanolyan, vagy magasabb társadalmi státuszú, mint egy nagyvállalat igazgatója vagy akár maga a cseh elnök. El tudom képzelni, milyen rendkívül megalázó lehet egy tanár számára, amikor mindenhonnan azt hallja, mekkora teher nehezedik polgártársaira, mert 2 hónapja van szabadsága, és még mindig ott ácsorog valahol (hogy szinte állandóan fizetetlen túlórázik, néha nem tud nyaralni, a szülei pedig eldobják a farokneveléssel kapcsolatos minden problémát) Ebből következően a tanári fizetéseket és a tanárválasztás követelményeit is radikálisan emelni kell. Ha mindez megtörtént, csak akkor engedhetem meg magamnak, hogy "iskoláknak szánt táblagépekkel" foglalkozzam.
PS: Nem vagyok tanár, és nem is voltam az, de többüket ismerem, és sokan a saját testükkel próbálják megakadályozni a gát átszakadását még személyes áldozatok árán is (jó néhányan közülük pszichés problémákkal kórházba került). Bámulatra méltó erőfeszítéséért mindenhol csak sértéseket, gúnyt és hálátlanságot kap.
Teljes megegyezés! Nem vagyok tanár, de ezt minden épeszű ember láthatja.
Bármennyire is próbálkozunk, továbbra is ugyanazokra a parlamenti pártokra fogunk szavazni, SEMMI nem fog változni, azok a pártok már megmutatták, hol tartanak a prioritásaik.
Hatalmas, hatalmas plusz! Örülök, hogy manapság van olyan ember, aki nagyra értékeli a tanári szakma szokatlan követelményeit. Mit kell átélnie egy átlagos középiskolai kántornak – ez a pokol! Nem értek egyet a mai, egyre elkényeztetettebb köcsögökkel, akiknek nincs jobb dolguk, mint (haha, micsoda irónia ezen az oldalon) végleg lekopogtatják az iPhone-jukat a pad alatt. Tudatosabb emberek!
Sajnos körtét és almát keversz. Az iskoláknak szánt táblagépek nem arra valók, hogy a tanár jobban érezze magát, vagy hogy emelje a szintjét. A táblagépben nagy lehetőségek rejlenek az oktatás minőségének javítására. Dale időt és pénzt takarít meg könyvekre és egy iskolás aktatáskájára.
Jómagam újra elkezdtem tanulni, és nagyon sajnálom, hogy nincs tankönyv az iPaden, helyette húzok egy csomó könyvet, füzetet.
Hálás vagyok, hogy van legalább néhány PDF-könyv a Fragmentből. Egyébként nagyon sok tananyagunk van az iskolarendszerben, ahol a tanárok biztosítják számunkra. Nagyon kényelmes ezeknek az anyagoknak a letöltése, mentése és kezelése.
Nem hiszem, hogy mindenkinek olyan zseninek kell lennie, hogy pszichológiát kell tanulni, meg memorizálni az órákon, ugyanez vonatkozik a jogra, történelemre stb.. és ezért kellenek még olyan könyvek, amiket táblagéppel lehet helyettesíteni. Teszteket is írhatsz rájuk, majd elmentheted a rendszerbe, rengeteg lehetőség van, de valahol el kell kezdeni!
(egy kis példa, papír tankönyv 170 kc, ugyanez pdf-ben 69 kc - állam költségén simán kiadhatsz egy tankönyvet, majd ingyen szétoszthatod valamilyen iskolai jogosítványban, és máris milliókat spóroltak)
Megint nem érted az írott szöveget. És általában nem érted.
Nézd, tucatnyi O'Reilly-könyvem van csak elektronikus formában. Én is alapvetően csak elektronikusan olvasok szépirodalmat. A lényeg az, hogy a tanítás minőségét csak kismértékben, sőt néha nagyon negatívan befolyásolja.
Az egész szövegem arról szól, hogy a lényeges elem egy *minőségi* tanár, aki jól meg lesz fizetve a képességeiért, és mindenekelőtt a szakmáját akarja gyakorolni. Ehhez nem kell neki tablet (ezt nem is állítottam sehol és egyáltalán nem értem, hogy lehet ennyire félreérteni a szövegemből). Egy ilyen tanár önmagában exponenciálisan csökkenti az anyag megértéséhez szükséges időt, és mindig sokkal jobban, mint bármely táblagépen lévő tankönyv.
Még mindig van egy nagyon jelentős akadály az oktatásban, de ez a tanulók/diákok oldalán áll – a koncentrációs képtelenség. A táblagép ezt a képtelenséget fokozza, mert a nem lényeges dolgokra tereli el a figyelmet.
Egyébként azoknak, akik nem emlékeznek mindenre (ne aggódj, legtöbben vagyunk), kitalálták a széles, üres margót a tankönyvekben, egy letéphető jegyzettömböt és egy radíros ceruzát a másik végén. Egyedülálló technológia hosszú élettartammal. És a kijelző közvetlen napfényben is nagyon jól látható.
A dolgok, amiről írsz, szépek, de nem kritikusak, és ha bocsánat, szemétség.
Azt hiszem, tudom, miről beszélsz. De mindannyiunknak más a véleménye a helyzetről és a cikkről. Nem gondolom, hogy egy tablet helyettesítse a minőségi tanárt, vagy oldjon meg valamilyen iskolai krízist. És ne is gondold, hogy az USA-ban, ahol kitalálták.
Megértem, hogy a szemléltető fotó elvezethet ahhoz az ötlethez, hogy egy elsős hallgatót látunk iPad-del a projekt mögött, de nem ez a lényeg. Nemcsak általános iskoláink vannak, vannak középiskoláink és középiskoláink is.
A matematikát nem tévesztik meg, ott tényleg nem segít egy tablet, de miért adnak ki a tanárok rossz xeroxos másolatokat, amikre házi feladatot készítenek?
A táblagépet nagy segítségnek értem, és főleg a 21. századba való elmozdulást, rögtön a ceruzától a radírral. És nem kell csak táblagépnek lennie, csak otthoni számítógépnek – de hol van a tartalom?
Összegezve tehát, az e-learning számomra határozott igen (a tartalomról szól, nem a tortáról).
Szlávek úr, nem tudom, mire gondol, de valószínűleg... Honnan a fenéből találtad ki a megtakarított milliókat? Százat spórolsz egy tankönyvön, hát az tényleg bomba, de az a hülye ipad olyan 7000-12000 körül van, szóval nem igazán spórolsz milliókat, de milliárdos veszteségben leszel. Példa: 30 ember van a mi osztályunkban, akkor van B és C, és ez 8 év múlva, ez 720 diák, EZ AZ CSAK TÖBB TÖBB TÖBB 5 MILLIÓ TÁBLÁBAN, ha CSAK 7000 CZK-ba kerülnek, akkor tankönyvet kell venni nekik. , összességében az iskolai tankönyvek kb 6 évig bírják, a tabletek talán 2 évig, aztán egyszerűen szétesnek.
Inkább fogd be legközelebb a pénzügyi értelmiséget…
Szóval nem írok sehova, hogy táblagépeket adnak, ezért nem írok semmit arról, hogy iPad. És nem csak általános iskoláink vannak. A középiskolában nem adnak ki tankönyvet, és ha számolom, az átlag 150/könyv x 10 tantárgy x 4 év 6000 kc. Sesityt nem érzem, de egy 20kc-ba kerül. És e-mailből írok. szabad licenc alatt lehetne tankönyveket írni és ingyen odaadni.
És ha ilyen korlátozott rálátásod van, akkor sajnállak.
PS akinek nincsenek érvei, azok sértegetnek
P.S2. a lányomnak már van tabletje és ha kijön a mini 2 akkor lesz még egy.
Kizárt: A fő probléma igazából a tanárok minőségével van, mit lehet hozzátenni, amikor még az idézett igazgató sem beszél jól csehül, és elfelejti azt a szót, hogy "Európai alapból kaptuk a pénzt...
Az a tény, hogy néha azt olvassuk, hogy valahol egy osztály Apple-táblagépekkel volt felszerelve, az okos vállalati marketingről, az iskola dolgozóinak azon vágyáról, hogy a tekintélyes elektronikai cikkektől fizetés nélkül megváljon, és az erről lelkesen tudósító újságírók hozzá nem értéséről (a közelmúltban) Respekt).
Természetesen alapvetően kívánatos, hogy a számítógép a gyerekek alapvető eszközévé váljon az iskolákban, de ahhoz, hogy értelmes legyen, és megérje a költségeket és erőfeszítéseket, olyan számítógépeknek kell lenniük, amelyeken tartalmat is lehet készíteni, nem pedig táblagépen. Ahhoz, hogy a projekt megvalósítható legyen, olcsó technikának kell lennie, ugyanakkor meg kell őriznie a funkcionalitás alapvető szempontjait. És olyan rendszernek kell lennie, amelyre az iskolák (illetve az adott ország teljes oktatási rendszere) könnyen és akadálytalanul tudnak majd pályázatot készíteni. Éppen ellenkezőleg, ez nem lehet olyan rendszer, amely egyetlen monopolistától függ. Minden további nélkül elmondom, hogy a Linuxot futtató netbookok megközelítik ezeket a követelményeket, míg az Apple technológiája ellentétes velük. Novotný úrral ellentétben úgy gondolom, hogy az iPad mint szabvány minden iskolában lehetetlen "de" nélkül (megjegyzem, én személy szerint elégedett felhasználó vagyok az Apple termékeknek).
A cikk zárása egy kellemes, nem komoly kampány. A néhány haladó iskolában végzett kísérletek eredményei nagyon keveset mondanak arról, hogy a terv mennyire megvalósítható az egész iskolarendszerben – és csak ezen feltételezés alapján van igazán értelme. Az említett USA-ban, Dániában vagy Uruguayban sikerült már ezt elérni?