Filip Brož Négy év után a nyár elején visszatért Prágába a brit Muse zenekar. Sok zenekritikus szerint a férfitrió a világ legjobb koncertzenekarai közé tartozik. Van szerencsém a közönség soraiban ülni. Az O2 aréna közepén egy minden irányba nyúló színpad áll. Az eredmény egy teljesen meghitt klubélmény. Lealszanak a fények, és a többiekkel együtt színpadra lép az alternatív rock együttes fő frontembere, Matthew Bellamy. A Vysočan Aréna szinte azonnal csillagvizsgálóvá változik. Talán minden rajongó egy iPhone-t vagy más mobiltelefont tart a feje fölött.
Kicsit furcsán érzem magam, mert a táskámban hagyom a készülékemet. Ellenkezőleg, élvezem az első dal hangulatát. Egy idő után viszont nem tudom megtenni, és előveszem az iPhone 6S Plus-t, kikapcsolom az automatikus vakut és legalább két fotót készítek bekapcsolt Live Photos funkcióval. Az eredmény azonban elég tragikus annak ellenére, hogy a jelenlegi kaliforniai zászlóshajót használjuk. Szerintem az olcsóbb vagy régebbi telefonnal rendelkező kollégák sem járnak sokkal jobban, inkább az ellenkezője. Egyáltalán van értelme iPhone-on filmezni vagy fotózni egy koncertet? Mire van valójában szükségünk?
Felesleges extra fény
Manapság szinte minden koncerten, így a klasszikus zenén is, találni legalább egy rajongót, akinek mobiltelefonja van a kezében, és éppen videózik, fotózik. Ez persze nem csak a művészeknek, de a többi látogatónak sem tetszik. A kijelző felesleges fényt bocsát ki és rontja a légkört. Van, aki nem kapcsolja ki a vakut, az említett Muse koncerten például a szervezők többször is felhívták a közönség figyelmét, hogy ha felvételt akarnak készíteni, akkor az automata vakut ki kell kapcsolni. Az eredmény kevesebb zavaró tényező, és ezáltal jobb élmény.
A rögzítés számos jogi kérdést is magában foglal, amelyeket többször is megvitatnak. Egyes koncerteken még szigorú felvételi tilalom is van. A témával augusztusi számában egy zenei magazin is foglalkozott Rock&All. A szerkesztők jelentése szerint Alicia Keys énekesnő odáig jutott, hogy speciális zárható tokot adott ki a rajongóknak, hogy a koncert alatt tárolhassák mobiltelefonjukat, hogy ne essen a kísértés a használatukra. Két éve viszont Kate Bush azt mondta londoni koncertlátogatóinak, hogy nagyon szeretne emberekkel, mint lényekkel felvenni a kapcsolatot, nem pedig iPhone-jukkal és iPadjeikkel.
Az Apple szabadalma
2011-ben az Apple még egy szabadalmat is kért, amely megakadályozná, hogy a felhasználók videót rögzítsenek a koncerteken. Az alap az infravörös adók, amelyek deaktiváló üzenetet küldenek az iPhone-nak. Így minden fellépésen lennének adók, és ha bekapcsolnád a felvételi módot, egyszerűen nincs szerencséd. Az Apple korábban kijelentette, hogy szeretné kiterjeszteni a felhasználást a mozikra, galériákra és múzeumokra.
Az adott korlátozások, tilalmak azonban az éttermekben való dohányzáshoz hasonlóan teljes mértékben a szervezők kezében lennének. Egyes koncerteken biztosan lehetett ilyeneket rögzíteni. De mindig felteszem magamnak a kérdést, hány rajongó játssza le otthon a videót, vagy dolgozza fel valamilyen módon. Sokan megosztják a felvételt a közösségi oldalakon, de én magam szívesebben nézek egy profi felvételt, mint egy remegő, szemcsékkel, elmosódott részletekkel és rossz hangminőséggel teli videót. Ha elmegyek egy koncertre, azt a legteljesebb mértékben szeretném élvezni.
A klasszikus zene sem kivétel
Nagyon szomorú példák a külföldi komolyzenei koncerteken is megjelennek. Vannak esetek, amikor egy zenész, miután meglátott egy iPhone-t a közönség soraiban, elkezdett kiabálni a közönséggel, vagy akár összepakolt, és szó nélkül távozott. A felvételnek azonban vannak pozitív hatásai is. Jan Tesař és Martin Zoul újságírók a havi magazinban Rock&All hoz egy példát a közelmúltból, amikor a Radiohead zenekar évekkel később koncerten játszotta a legendás Creep című dalt. Ily módon az élmény legalább közvetve eljutott az emberekhez.
A koncertfelvételek azonban egyértelműen elvonják a figyelmet a zenéről és magáról az élményről. A forgatás során sokszor a technikai oldallal kell foglalkozni, vagyis foglalkozni kell a fókuszálással, az ISO-val vagy az így kapott kompozícióval. A végén végignézed az egész koncertet egy vacak kijelzőn keresztül, és mielőtt észrevennéd, a koncertnek vége. Azt is fontos felismerni, hogy másoknak rontod el az élményt. Felálláskor a fejed fölé teszed a kezed, a hátsó sorokban többen csak a hátadat látják a szalag helyett, vagy inkább a telefont a fejük fölött.
A technológia fejlődik
Az viszont egyértelmű, hogy a felvétel nem fog csak úgy eltűnni. Megjegyzendő, hogy a mobiltelefonok és azok felvételi technológiája évről évre javul. Korábban egyszerűen nem lehetett videózni, mert nem volt mit tenni, ha nem volt nálad fényképezőgép. A jövőben lehet, hogy egy teljesen profi videót forgathatunk iPhone-nal. Kérdés azonban, hogy ebben az esetben van-e értelme elmenni egy koncertre, és nem otthon maradni és megvárni, hogy valaki feltöltse a YouTube-ra.
A felvételkészítés a kortárs életstílushoz is kapcsolódik. Mindannyian folyamatosan kapkodunk, multitaskingból élünk, azaz több dolgot csinálunk egyszerre. Emiatt egyáltalán nem emlékszünk és élünk át az adott tevékenységre, ami a hétköznapi zenehallgatásra is vonatkozik. Nemrég például indokoltam miért tértem vissza a régi ipod klasszikushoz.
A hűséges rajongók, akik gyakran több ezer koronát fizettek egy-egy koncertért, még magukat a zenészeket sem akarják felzaklatni. Találóan foglalta össze a lap szerkesztője Rolling Stone Andy Greene. „Szörnyű fotókat készítesz, szörnyű videókat forgatsz, amelyeket úgysem fogsz megnézni. Nemcsak magadat vonod el, hanem másokat is. Nagyon kétségbeejtő” – mondja Greene.
Ott voltam a koncerten, csodálatos élmény volt. Ez egy kedves. De ami igazán csalódást okozott, az a készített képek minősége... Ült előttem egy ember egy S7-tel és nem értettem a képek, videók minőségét. Így a telefon a zsebbe került, akárcsak a piros 4 éve. A Skodának, az Apple-nek ezen kellene dolgoznia. Egészen feltűnő!
Ezt a minőséget nem szeretném látni a tévében. Mindenesetre követhetetlen zajkeltő lesz, hacsak nem múlja felül a klasszikus kamerákat.
Fogalmam sincs a tévéről. De amennyire én tudom, az iPhone nem bírja jól rossz fényviszonyok mellett, ami kár. Napközben gyönyörű képek, a többi gabona és sötétség :(
Nem tudom, mekkora sötétségre gondolsz, de idén csak éjszakai képeket készítettem az iP6-tal a nyaralás alatt, és a fotók egész rendesek, többnyire zaj nélkül. Persze teljes sötétben, amikor az emberek csak világító karkötőket viseltek, már nagy volt a zsongás, és megérte egy fingást. SLR fényképezőgéppel jobban jártam, de itt talán senki sem várhat többet egy mobiltelefontól. Könnyedén cserélhetünk fotókat :)
nem a teljes sötétségről van szó, hanem koncertet mondok. Szerintem aki valaha is fényképezett (vagy próbált) romló körülmények között, az nem mondhatja, hogy a fotók értéktelenek. Kicsit nagyítsd a fotót, borzasztóak a mennyiségek, a szemcsék, a részletek. Nyáron próbáltam a bal kezemben az S6-ot, a jobbomon az IP-t, este ugyanez a probléma. Kijött az ip-ből, és mi van a koreaival... kár, hogy csak jobb lesz. Nyugodtan cserélj fotót, ki kell derítenem, hogy hibás darabom van :)
Tudom, mi az a zaj, és mindig 100%-os nagyítással nézem a fotót. Természetesen nincs összehasonlításom, de a koncert körülményei talán hasonlóak lehetnek. Ahogy mondom, az általad leírt tragikus zaj csak abszolút rossz körülmények között van, ahol a tükörnek is gondja van a zajjal. Persze más szinten.
Ez nehéz, sokszor nincs profi lemezük az előadóknak, még hanganyaguk sem. Még inkább "szükség" a telefonos rögzítés. Mert az előadó egyszerűen úgy dönt, hogy eljátszik egy olyan dalt, amit X éve nem játszott, vagy valami ritka verziót. És abban a pillanatban örülök a remegő hangos képnek.
Kamerát használnak koncertek rögzítésére, nem telefonra. http://goo.gl/RThaaS
szóval igazából nem az egész koncertről vagy néhány hosszabb részről készült felvétel, hanem mint említettem - hol egy jó pillanatkép, hol egy másik, az írók által kedvelt verzió, stb.