Filip Novotny Ha megnézte az új iMac keddi bemutatóját, valószínűleg az Ön állkapcsa is leesett nekünk. Az Apple új all-in-one asztali számítógépei ultravékonyak, nagy teljesítményűek és jobb kijelzővel rendelkeznek. Phil Schiller marketing alelnök szintén nagy felhajtással mutatta be az új Fusion Drive technológiát, amely állítólag a merevlemez kapacitását az SSD sebességével ötvözi. Ez egy normál hibrid hajtás, vagy esetleg valami vadonatúj technológia?
Ha az Apple valóban egy hibrid meghajtót használna, ahogyan ma ismerjük, az nem lenne semmi úttörő. Ezek az eszközök úgy működnek, hogy a klasszikus, nagy kapacitású merevlemezen kívül (SSD lemezekről ismert) flash memóriát is tartalmaznak. Ez általában több gigabájt méretű, és kiterjesztett pufferként működik. A merevlemez az idő nagy részében nyugalomban van, és a tányér nem forog. Ehelyett minden új adat a flash memóriába kerül, ami általában gyorsabb az ilyen műveleteknél. Általában lerövidíti a rendszerindítási folyamatot a szabványos lemezekhez képest. A probléma az, hogy a sebességelőny eltűnik nagyobb fájlok olvasásakor, valamint van néhány egyéb bosszantó probléma. Mint már említettük, az ilyen eszközök merevlemeze nem fut folyamatosan, és az indítás szükségessége gyakran a hozzáférési idő észrevehető növekedését jelenti. Sebességváltáskor a tárcsák is tönkremennek, sokkal gyorsabban, mint amikor a lemez folyamatosan forog.
A hibrid meghajtók tehát nem tűnnek teljesen ideális jelöltnek az új iMacben való használatra. Még az új asztali számítógépek hivatalos oldala is az Apple webhelyén tiltakozik e technológia ellen:
A Fusion Drive egy áttörést jelentő koncepció, amely egyesíti a hagyományos merevlemezek nagy kapacitását a flash memória nagy teljesítményével. A Fusion Drive segítségével az iMac gyorsabban és hatékonyabban hajt végre lemezigényes feladatokat – a rendszerindítástól az alkalmazások elindításán át a fényképek importálásáig. A gyakran használt elemek ugyanis mindig készen állnak a gyors flash memóriában, míg a ritkábban használtak a merevlemezen maradnak. A fájlátvitel a háttérben történik, így észre sem veszi őket.
Magán a konferencián megtudott információk szerint a Fusion Drive (felár ellenében) 1 TB-os vagy 3 TB-os merevlemezt és 128 GB flash memóriát tartalmaz majd. Phil Schiller előadásában megmutatta, hogy a rendszernek, az alkalmazásoknak és a gyakran használt fájloknak az elsőn, a kevésbé használtakon a másodikon kell elhelyezkedniük. Ezt a két adattárat a szoftver automatikusan egyetlen kötetbe fogja egyesíteni, és egy ilyen "fúzió" gyorsabb olvasást és írást eredményez.
Ezért e két forrás alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy az új iMac-ben a vaku nem a puffermemória puszta kiterjesztéseként jelenik meg. A szerver cikk szerint Ars Technica itt van valami, amit a vállalati szektor informatikusai már egy ideje használnak, ez az automatikus rétegezés. A nagyobb cégeknek gyakran óriási adatmennyiséggel kell megküzdeniük olyan problémával, amely megfelelő kezelés nélkül nagy problémát okozhat, a sebesség, az áttekinthetőség és a költségek tekintetében. Ezeknek a cégeknek el kell kezdeniük lemeztömbök építését, és gyakran használják a többrétegű tárolás koncepcióját: a költségek minél alacsonyabb szinten tartásához ezek a tömbök nem csak gyors SSD-ket, hanem lassabb merevlemezeket is használnak. Az automatikus adatrétegezés pedig a fájlok újraelosztására szolgál e két tárolótípus között.
Képzeljük el, hogy egy képzeletbeli cég egyik alkalmazottja elkészíti a prezentáció piszkozatát, és elmenti egy megosztott tárhelyre, hogy ne veszítse el. A fájl kezdetben egy lassú merevlemezre kerül, ahol néhány napig tétlenül várja a befejezést. Amikor X úrunk befejezi az előadást, elküldi néhány kollégájának véleményezésre. Elkezdik megnyitni, a fájl iránti kereslet növekedését speciális szoftverek veszik észre, és így egy kicsit gyorsabb merevlemezre helyezik át. Tegyük fel, hogy amikor egy nagy cég főnöke egy héttel később egy rendes értekezleten megemlíti a prezentációt, akkor minden jelenlévő elkezdi tömegesen letölteni és továbbítani. A rendszer ekkor ismét beavatkozik, és áthelyezi a fájlt a leggyorsabb SSD-lemezre. Ily módon egyszerűen elképzelhetjük az automatikus adatrétegezés elvét, még akkor is, ha a valóságban nem teljes fájlokkal, hanem részállomány szintű adatblokkokkal operálunk.
Így néz ki tehát az automatikus adatrétegezés a professzionális lemeztömbökben, de hogyan is működik pontosan az új iMac mélyén megbúvó Fusion Drive? Az oldal ismeretei szerint AnandTech A flash memórián először egy 4 GB-os puffermemória készül, amely a hibrid meghajtók megfelelőjéhez hasonlítható. A számítógép minden új adatot ebbe a pufferbe ír, amíg az teljesen meg nem telik. Ekkor az összes többi információ a merevlemezen tárolódik. Ennek az intézkedésnek az az oka, hogy a flash sokkal gyorsabb kisebb fájlműveletek esetén. Azonban itt véget is ér a hibrid tárcsa hasonlóság.
Ezenkívül a Fusion Drive úgy működik, ahogy a fenti két bekezdésben bemutattuk. A Mountain Lion rendszerbe rejtett speciális szoftver felismeri, hogy a felhasználó mely fájlokat használja a legtöbbet, és áthelyezi azokat a nagyobb teljesítményű, 128 GB-os flash memóriába. Másrészt a kevésbé szükséges adatokat a merevlemezre menti. Ugyanakkor úgy tűnik, az Apple gondolt az így áthelyezett fájlok biztonságára, és a művelet befejezéséig a forráslemezen hagyja az eredeti verziót. Ezért nem érhetnek kellemetlen meglepetések, például egy váratlan áramszünet után.
Ezen információk alapján a Fusion Drive eddig nagyon praktikus funkciónak tűnik, különösen azoknak az alkalmi felhasználóknak, akik nem szeretnének több különböző tárolón lévő fájlok kezelésével foglalkozni. Igényesebb vásárlóknak a biztosított 128 GB-os flash memória nem biztos, hogy minden adatukra elegendő, másrészt viszont a nagyobb munkafájlokhoz így is használhatják a mondjuk Thunderbolton keresztül csatlakoztatott gyors külső meghajtókat.
Valószínűleg ebben a pillanatban az a legfontosabb, hogy tudjuk, valójában mennyibe fog ez a szórakozás nekünk kerülni. Ahogy az újonnan bevezetett termékek áraiból is látszik, az Apple fizet a haladásért. Az iMac alapmodellért csaknem 35 ezer koronát fogunk fizetni a cseh üzletekben, és még a legmagasabb színvonalú modellben sem szerepel a Fusion Drive. Ezt speciális konfigurációként kell kiválasztani 6 CZK felár ellenében. Ezért nem kizárt, hogy sok felhasználó számára a Fusion Drive előnyei nem haladják meg szédítő árát. Objektív értékelést azonban természetesen csak akkor tudunk majd készíteni, ha magunk is kipróbáljuk az új iMacet.
Az új iMac-ek alapmenüben lassabbak, mint az előző szériákban: 5400 fordulat/perc fordulatszámú lemezek vannak. Szóval nem értem az alapmodellek áremelkedését. Egyébként az új "ultravékony" iMac-nek nyilván csak élei vannak, a végén még a megfelelő mélységig megy. Az Apple megspórolhatta volna ezt az "újítást", több hely lett volna a caseq-ben és ott hagyhatta volna a szabványos 3,5-ös lemezeket 7200-as fordulatszámmal, és aki nem akarja az FD-t, annak nem kell szenvednie az új feltételezett lustaságától iMacs. Nekem úgy tűnik, hogy az Apple inkább "hajszolja a vizet", vagyis minden bizonnyal az asztali számítógépeken.
Az esetek többségében valószínűleg nem is tudod, hogy az SSD-ről töltődik be a rendszer és a kedvenc programjaid és az, hogy a maradék 5400-as fordulaton gurulnak a fájlok, ez szerintem nem játszik olyan nagy szerepet. Szerintem csak akkor lehet probléma, ha fájlokat helyez át néhány külső eszközről...
Nos, ez az alap verzió. csak "5400rpm" meghajtója van és még fúziós meghajtót sem lehet majd rá rakni. amit nem értem miért. ez a konfiguráció sok embernek elég, és csak egy gyors lemezt akarnak
Nem lehet különbséget tenni 5400 és 7200 között. Itt a lemez minősége fontosabb, mint a forgási sebessége. A raptort csak 10 20-es fordulatszámon lehet felismerni, és akkor is kb 250%. Mindenesetre mindenki, aki egy kicsit többet dolgozik a számítógépekkel, előbb-utóbb vesz egy legalább XNUMX GB-os SSD-t a rendszerhez. Ez ma néhány dollárba kerül.
Hidd el, nem is ismerem fel a gyakorlatban, van egy MacBook Pro-m, amiről kivettem a meghajtót és SSD lemezre cseréltem, sebesség? Összehasonlíthatatlan, a második meghajtó pedig egy 500 GB-os WD és "csak" 5400-as fordulat/perc, nem lehet tudni. A rendszer gyors, fürge, azonnali. Személy szerint úgy gondolom, hogy minden az SSD-lemez minőségén fog múlni, mint a HDD-n, és a nagy mennyiségű RAM-memória is mond valamit.
De igen, persze felismerhető, ezen nincs vita. De ha általában 200 GB-os vagy nagyobb adatmennyiséggel dolgozik, akkor ezt már tudja. Ebben az esetben szerintem a "régi" SSD + HD 7200rpm megoldás jobb, mint az Apple által kínált méret- és sebességkorlátozott FD. Attól függetlenül, hogy csak felár ellenében és az 5400rpm-es tárcsás alap tényleg gyenge pont és még drágább is mint az előző modell.
Sajnálom, de soha nem dolgoztam 200 GB-os fájllal…
minták, tudod? folyton másokat veszel és nem férnek el a 128GB-ra, ahol még sok minden van... Szóval mindenesetre az egyik akkor leszakadna az átkozott 5400-as lemezre. És ez nagyon lassú a betöltés. Ennyit költ a Logic of Youth projekt megnyitásakor.
Megtudhatom, milyen mintákat használsz ebben a méretben? nagyon szeretném tudni. Kösz.
Tehát az FD kivehető és beletehető egy meredekebb iMacbe?
Semmi extra hír számomra.
A legjobb, ha 2 lemez van a számítógépben - egy SSD és egy HDD (ez a koncepció figyelembe veszi a csapatot is).
De nem kell, hogy a rendszer döntsön el helyettem valamit. Hagyja a rendszert, az alkalmazásokat és az adatokat az SSD-n, és akkor minden őrülten gyors.
A videólejátszáshoz nincs szükség SSD-re, így az összes videó a HDD-n van. Eredeti fényképek, zene, biztonsági mentések és telepítők is.
A fényképek megtekintése SSD-n jobb, ezért van róluk másolatom csökkentett 2Mpix-es formában az SSD-n.
A videószerkesztésben is sokat fog segíteni az SSD, így átmenetileg átteszem a szerkeszteni kívánt videókat az SSD-re.
128GB SSD + 2TB+ HDD (5400 rpm) ideális számomra
Így készíthet Macbook Pro-t, Mac Minit és PC-t.
Persze így is meg lehet oldani, de nagyon sok felhasználónak káosz van az adataiban, nézd csak meg az iTunes-könyvtárát... Ezért tűnik előnyösnek a Fusion Drive. De a következtetéseket tényleg későbbre hagyjuk :)
Nos, le a kalappal, ha az én finnyás agyam azt képzeli, hogy particionált partíciókban (vagy lemezeken) tartom az ilyen maglazjut, akkor hányingerem lesz.. Valószínűleg egy évig válogatnám – feltételezve, hogy sikerül egy hatékony válogatást és címkézést kitalálni. rendszer.. A Fusion Drive talán jobban segítene nekem :)