Hirdetés bezárása

Amióta az eszemet tudom, érdekel a mobil technológia. Még azelőtt, hogy az Apple bemutatta volna az első iPhone-t, egy szép sor mobiltelefon volt a kezem alatt, az utolsó a Sony Ericsson P990i okostelefon. Az első cseh disztribúcióval, vagyis az iPhone 3G-vel rögtön iPhone-okra váltottam. De most a kezembe került a Samsung Galaxy S22+, és azt kell mondjam, meglepődtem. 

Amikor 2008-ban az iPhone 3G Csehországba érkezett, az eladásának legelső napján sorba álltam a hazai szolgáltatónál, és kényszerítettem a pénzemet, hogy eladja nekem. Két év után váltottam iPhone 4-re, ezt követte az iPhone 5, iPhone 6 Plus, iPhone 7 Plus, iPhone XS Max, most pedig iPhone 13 Pro Max felhasználó vagyok. A vicces az, hogy bár a Samsung Galaxy S22 Ultra állítólag szembeszáll ezzel a modellel, a kisebbik Galaxy S22+ sok tekintetben egyenlő lehet vele. És magam is meglepődtem. Meg kell jegyezni, hogy mérföld.

Míg történelmileg foglalkoztam az Androiddal, ez mindig valamiféle rövid távú tesztelés volt, és mindig szükségszerű rossz volt. Sem a készülék, sem a rendszer nem felelt meg nekem. Ezért vagyok most igazán lenyűgözve azon, amit a Samsung az évek során elért zászlóshajója Galaxy S termékcsaládjával. Nemcsak saját tervezési aláírást talált, hanem mindenekelőtt: a készülék egyáltalán nem rossz, vagyis elbírja az összehasonlítást legnagyobb versenytársa, azaz az iPhone jelenlegi csúcsával.

Először 

Ez nem egy fizetett PR-cikk, ez egyszerűen egy személy őszinte álláspontja egy olyan helyzetről, amelyről nem is gondolta, hogy bekövetkezik. Úgy, hogy az Android készülékeket az iPhone rovására fogja dicsérni. Ne értsd félre. Nem fogok versenyezni, mert az Apple ökoszisztémája annyira erős, hogy nem is akarok. Világának összekapcsolódása egyszerűen kellemes és általában zökkenőmentes (még akkor is, ha a Samsung is részt vesz a Windows-hoz való kapcsolódásban). Jómagam azonban nem gondoltam volna, hogy valaha is fogok a kezemben egy olyan eszközt, amely képes lesz rávenni az embert istállóváltásra.

A dél-koreai cég ugyan nem kerülte el a másolást, mert már önmagában a csomagolás nagyon feltűnő az Apple-nek, illetve annak tartalma is, amiben csak a legszükségesebb dolgok maradtak. Bár kérdés, hogy manapság szükségszerű-e az USB-C kábel beépítése. A Galaxy S22+ már első látásra lenyűgöz a dizájnjával. Nem játékboltról van szó, hanem egy precíziós kivitelezésű eszközről, amelynek még az előlapjában sincs csavar, a felső előlap pedig olyan jól elrejti a hangszórót, hogy azt hinné, nincs is benne.

Kijelző és kamerák 

Kicsit számítani kell a kivágás hiányára, a piercing természetesen kevésbé zavaró, de a beismert kivágással ellentétben olyan foltnak tűnik, amit érdemes letörölni. Így legalább egy iPhone-felhasználó szemszögéből az Androidosok természetesen elégedettek lesznek vele. Maga a kijelző mindössze 0,1 hüvelykkel kisebb, mint a legnagyobb iPhone-é, és még ez is 120 Hz-re képes. Bár az alsó határ hivatalosan 48 Hz-nél kezdődik, még nem volt időm megnézni, hogyan hat az akkumulátorra. De a kijelző pontokat szerez a fényerőben, amikor eléri az 1750 nitet, ami egyértelműen felülmúlja az iPhone 1200 nitjét. De ezt csak nyáron fogjuk értékelni.

Nagyon féltem a kameráktól, de igazából semmi okom nem volt rá. Az éjszakai fotók remekek, a zoom tartomány is, a portré módhoz nyilván ideális fényviszonyok és statikus téma kell, de az eredmény jól néz ki. Nem annyira a hardverről, mint inkább a szoftverről volt szó, az iPhone XS Max már a mindennapi fotózást is kezelte. A natív Camera alkalmazás viszont teljesen rendben van, példamutatóan működik, nincs késés, így minden bizonnyal direkt összehasonlítható az iOS-es fotóalkalmazással. Szubjektíven is áttekinthetőbbnek találom, mert sok olyan mód, amit ritkán használsz, el van rejtve itt a More menüben. Ezt még egy iPhone-on is értékelném, ahol nem használtam az időzítést, vagy nem emlékszem rá.

A mintafotókat a weboldal használatához kicsinyítettük. Teljes felbontásban és minőségben nézheti meg őket nézd meg itt.

A probléma a rendszerben van 

Ami a megjelenést és a feldolgozást illeti, itt csak a hangerőszabályzó gombok okoznak gondot, amelyek a másik oldalon vannak, mint ahogy az iPhone felhasználók megszokták. A nagyobb, de még mindig kisebb problémák a rendszerben vannak, ami persze máshogy viselkedik, mint az iOS és hozzá kell szokni, ami nekem még nem sikerült. Itt elsősorban a multitaskingról van szó, ahol egy speciális gomb és egy gyorsindító panel van erre, ami az értesítési és vezérlőközpontot képviseli. Másként szoktuk használni. De ami nagyszerű, az a hátsó ikon, ami mindig kéznél van és az ideális helyen, vagyis a jobb alsó sarokban – az Androidosok persze nevetnek, mert mindig is ott volt.

Egyszerűen nincs mit kritizálnom. Egyszerűen fogalmazva, a Galaxy S22+ egy nagyon szép okostelefon, amit csak azzal a ténnyel kell megközelíteni, hogy Samsung, és Androidon fut. Mindkét tényező leküzdhetetlen egyesek számára, de ha félreteszi az előítéleteit, rá fog jönni, hogy egy ilyen telefon valójában mindent megad, amire szüksége van. És még egyszer emlékeztetlek arra, hogy ez nem egy PR-cikk. Továbbra is nagyon kíváncsi lennék, hogyan állna a Galaxy S22+ a Google Pixel 6-tal szemben. Ugyanilyen kíváncsi vagyok a Galaxy S22 Ultra-ra és az integrált S Pen ceruzára is. Ha tényleg ennyire függőséget okozó kiegészítőről van szó, vagy a Samsungnak tényleg le kellett volna vágnia a Note szériát, és nem reinkarnálnia kellett volna a sorozat legnagyobb modelljébe.

Itt például megvásárolhatóak lesznek az újonnan bemutatott Samsung termékek

.