Amióta az eszemet tudom, érdekel a mobil technológia. Még azelőtt, hogy az Apple bemutatta volna az első iPhone-t, egy szép sor mobiltelefon volt a kezem alatt, az utolsó a Sony Ericsson P990i okostelefon. Az első cseh disztribúcióval, vagyis az iPhone 3G-vel rögtön iPhone-okra váltottam. De most a kezembe került a Samsung Galaxy S22+, és azt kell mondjam, meglepődtem.
Amikor 2008-ban az iPhone 3G Csehországba érkezett, az eladásának legelső napján sorba álltam a hazai szolgáltatónál, és kényszerítettem a pénzemet, hogy eladja nekem. Két év után váltottam iPhone 4-re, ezt követte az iPhone 5, iPhone 6 Plus, iPhone 7 Plus, iPhone XS Max, most pedig iPhone 13 Pro Max felhasználó vagyok. A vicces az, hogy bár a Samsung Galaxy S22 Ultra állítólag szembeszáll ezzel a modellel, a kisebbik Galaxy S22+ sok tekintetben egyenlő lehet vele. És magam is meglepődtem. Meg kell jegyezni, hogy mérföld.
Míg történelmileg foglalkoztam az Androiddal, ez mindig valamiféle rövid távú tesztelés volt, és mindig szükségszerű rossz volt. Sem a készülék, sem a rendszer nem felelt meg nekem. Ezért vagyok most igazán lenyűgözve azon, amit a Samsung az évek során elért zászlóshajója Galaxy S termékcsaládjával. Nemcsak saját tervezési aláírást talált, hanem mindenekelőtt: a készülék egyáltalán nem rossz, vagyis elbírja az összehasonlítást legnagyobb versenytársa, azaz az iPhone jelenlegi csúcsával.
Először
Ez nem egy fizetett PR-cikk, ez egyszerűen egy személy őszinte álláspontja egy olyan helyzetről, amelyről nem is gondolta, hogy bekövetkezik. Úgy, hogy az Android készülékeket az iPhone rovására fogja dicsérni. Ne értsd félre. Nem fogok versenyezni, mert az Apple ökoszisztémája annyira erős, hogy nem is akarok. Világának összekapcsolódása egyszerűen kellemes és általában zökkenőmentes (még akkor is, ha a Samsung is részt vesz a Windows-hoz való kapcsolódásban). Jómagam azonban nem gondoltam volna, hogy valaha is fogok a kezemben egy olyan eszközt, amely képes lesz rávenni az embert istállóváltásra.
A dél-koreai cég ugyan nem kerülte el a másolást, mert már önmagában a csomagolás nagyon feltűnő az Apple-nek, illetve annak tartalma is, amiben csak a legszükségesebb dolgok maradtak. Bár kérdés, hogy manapság szükségszerű-e az USB-C kábel beépítése. A Galaxy S22+ már első látásra lenyűgöz a dizájnjával. Nem játékboltról van szó, hanem egy precíziós kivitelezésű eszközről, amelynek még az előlapjában sincs csavar, a felső előlap pedig olyan jól elrejti a hangszórót, hogy azt hinné, nincs is benne.
Kijelző és kamerák
Kicsit számítani kell a kivágás hiányára, a piercing természetesen kevésbé zavaró, de a beismert kivágással ellentétben olyan foltnak tűnik, amit érdemes letörölni. Így legalább egy iPhone-felhasználó szemszögéből az Androidosok természetesen elégedettek lesznek vele. Maga a kijelző mindössze 0,1 hüvelykkel kisebb, mint a legnagyobb iPhone-é, és még ez is 120 Hz-re képes. Bár az alsó határ hivatalosan 48 Hz-nél kezdődik, még nem volt időm megnézni, hogyan hat az akkumulátorra. De a kijelző pontokat szerez a fényerőben, amikor eléri az 1750 nitet, ami egyértelműen felülmúlja az iPhone 1200 nitjét. De ezt csak nyáron fogjuk értékelni.
Nagyon féltem a kameráktól, de igazából semmi okom nem volt rá. Az éjszakai fotók remekek, a zoom tartomány is, a portré módhoz nyilván ideális fényviszonyok és statikus téma kell, de az eredmény jól néz ki. Nem annyira a hardverről, mint inkább a szoftverről volt szó, az iPhone XS Max már a mindennapi fotózást is kezelte. A natív Camera alkalmazás viszont teljesen rendben van, példamutatóan működik, nincs késés, így minden bizonnyal direkt összehasonlítható az iOS-es fotóalkalmazással. Szubjektíven is áttekinthetőbbnek találom, mert sok olyan mód, amit ritkán használsz, el van rejtve itt a More menüben. Ezt még egy iPhone-on is értékelném, ahol nem használtam az időzítést, vagy nem emlékszem rá.
A mintafotókat a weboldal használatához kicsinyítettük. Teljes felbontásban és minőségben nézheti meg őket nézd meg itt.
A probléma a rendszerben van
Ami a megjelenést és a feldolgozást illeti, itt csak a hangerőszabályzó gombok okoznak gondot, amelyek a másik oldalon vannak, mint ahogy az iPhone felhasználók megszokták. A nagyobb, de még mindig kisebb problémák a rendszerben vannak, ami persze máshogy viselkedik, mint az iOS és hozzá kell szokni, ami nekem még nem sikerült. Itt elsősorban a multitaskingról van szó, ahol egy speciális gomb és egy gyorsindító panel van erre, ami az értesítési és vezérlőközpontot képviseli. Másként szoktuk használni. De ami nagyszerű, az a hátsó ikon, ami mindig kéznél van és az ideális helyen, vagyis a jobb alsó sarokban – az Androidosok persze nevetnek, mert mindig is ott volt.
Egyszerűen nincs mit kritizálnom. Egyszerűen fogalmazva, a Galaxy S22+ egy nagyon szép okostelefon, amit csak azzal a ténnyel kell megközelíteni, hogy Samsung, és Androidon fut. Mindkét tényező leküzdhetetlen egyesek számára, de ha félreteszi az előítéleteit, rá fog jönni, hogy egy ilyen telefon valójában mindent megad, amire szüksége van. És még egyszer emlékeztetlek arra, hogy ez nem egy PR-cikk. Továbbra is nagyon kíváncsi lennék, hogyan állna a Galaxy S22+ a Google Pixel 6-tal szemben. Ugyanilyen kíváncsi vagyok a Galaxy S22 Ultra-ra és az integrált S Pen ceruzára is. Ha tényleg ennyire függőséget okozó kiegészítőről van szó, vagy a Samsungnak tényleg le kellett volna vágnia a Note szériát, és nem reinkarnálnia kellett volna a sorozat legnagyobb modelljébe.
Itt például megvásárolhatóak lesznek az újonnan bemutatott Samsung termékek
Elég bátor cikk az apple pozitív szerverről. De az utolsó ponttal egyetértek. Én pont az ellenkező helyzetben vagyok, öt év Androidon (Samsung S8, S10e és S21) után váltottam az iPhone 13 Pro Max-ra. Annak ellenére, hogy nem vagyok új az Apple ökoszisztémájában (évekig volt MacBook Pro-m munkámhoz), ki akartam kapcsolni a telefont, és már az első napon visszaadni. Az ember egyszerűen rájön, hogy az IOS-en minimális lehetőség van a rendszer testreszabására, és jó néhány funkció vagy más, vagy egyáltalán nincs. De fokozatosan megszokom, és azt tapasztalom, hogy jól hangolt, és meglehetősen következetes a kialakítása. Valószínűleg kibírok vele pár évet :).
Nos, én is játszok ezzel a gondolattal, pár év droid után iOS-re váltok. Közel egy éve használom az Ipad Pro 2020-at és remek a rendszer, megfelelő a hibakeresés, szóval lehet, hogy a következő telefon az iPhone 14 lesz...
Hiába tűnődöm, mire való a vissza gomb. Az alma szerelmesei közül hiányzik a vissza gomb? Valószínűleg zavarna. Mindig egy logikus egyujjmozdulattal térek vissza.
És képzeld csak el, hogy ha valakinek nem tetszenek a gombok, akkor kikapcsolhatók, és az iOS-nél még finomabb gesztusok is használhatók. Például az általad említett hátsó gesztus az egész rendszerben használható, ráadásul jobb és bal oldalról. Sokkal több a választék...
😁 Nagyon jó, hogy már Androidon is elérhető. Évek óta fent van iOS-en.
Androidot és IOS-t is használok, a vissza gomb pedig baromi jó dolog. A cikk írója pedig nem is tudja, hogy el tudja rejteni a vissza gombot 😂
A hátsó funkció hasznosságát értem, de hogy mire kell a gomb, azt nem. Haszontalanságát nyilvánvalóan megerősíti, hogy el lehet rejteni, vagy más funkciót is át lehet adni neki.
Teljes megállapodás. Az iPhone-nal töltött évem egy kicsit csalódás volt. De a vissza gomb egyszerűen vitathatatlanul az ő királyuk. Egyszerűen jobb, mint a gesztusok. Három lépés hátra kell, tuk tuk tuk és ennyi. Mindig ugyanazon a helyen. Nem tűnik annak, amíg az ember nem használja. És ha nincs, akkor megesik vele :) Persze a gesztusokat meg lehet szokni. De a jobb alsó gomb egyszerűen jobb :)
Az Android rendszergombjai természetesen átválthatók gesztusvezérlésre, de én személy szerint jobban szeretem az Androidot ezekkel a gombokkal vezérelni, és nem csak az alapértelmezett funkcióikról van szó, hanem sok Android telefonnál hosszabb idő után más funkciók is rendelhetők hozzájuk. nyomja meg.
Ezt szerettem volna én is írni, az Androidon a kezelőszervek pontosan ugyanúgy állíthatók, mint az iOS-en, gombok nélkül, csak gesztusok, csak pontosan ugyanazok 🙂
Ugyanis először Android volt néhány évig, aztán Windows, aztán 2 iPhone és újra az Android lett a vége. A Samsung technikailag több éve megelőzi az Apple-t, főleg a kamerában (S21 Ultra van). Az én szemszögemből az Apple-nek csak jobb videója van, de ez nem az én problémám. A platformok közötti különbséget nem lehet jobb/rosszabb stílussal összehasonlítani, ez csak megszokás kérdése.
Azt kell mondanom, hogy amint a kezembe kapom az iPhone-omat, általában el vagyok veszve, és sok olyan dolog nincs ott, aminek a telefonomon kell lennie. Például a vissza gomb nagyon jó dolog (ráadásul van egy másik alkalmazással és a telefon mindkét oldaláról egy mozdulattal. Például hogyan nyithatom ki a bokám a főoldalról, majd térjek vissza a főoldal iPhone-on, ha ott van az idnes alkalmazás? Androidon simítással átváltok egy másik cikkre, és a telefon szélétől a főoldalra húzom az ujját.
Vagy például egy alkalmazás, ahol pontosan kiválaszthatom, hogy melyik alkalmazás (jellemzően e-mail, fotók) soha ne kapcsolja ki a kijelzőt, vagy hogy ne kapcsoljon ki, ha a kezemben tartom (finom rezgéseket vezérel). Ez iPhone-on működik?
Elnézést, de ha látom a szövegedet, valószínűleg nem mindegy, hogy mit használsz. Használja azt, amiben jelenleg kényelmes, és valószínűleg az lesz, amit megszokott. Talán tetszik, hogy a telefon nem kapcsolja ki a képernyőt, ha a kezében tartja. Úgy legyen. Van, akit zavarna, de örülnek, hogy nem kell a kezükben tartani az iPhone-t, hogy el ne menjen, hanem az iPhone-nak elég csak ránézni. Ha abbahagyja a nézését, akkor kikapcsol és zárolja magát. És szerintem ennek van értelme.
Ezt még a Motorola is meg tudja csinálni 5000-ért😅😅