Filip Novotny Amikor a Deponia kalandjáték legutóbbi ismertetőjében kifejeztük azt a kívánságunkat, hogy a szerzők minél hamarabb kiadják a második részt, nem is sejtettük, hogy ez ilyen gyorsan valóra válik. Még három hónap sem telt el, és megérkezett a Káosz a Deponián című folytatása. Azonban hogyan áll össze a nagyon jó minőségű első részlettel?
A német Deadalic Entertainment stúdió olyan rajzfilmes kalandjairól ismert, mint az Edna & Harvey, a The Dark Eye vagy a The Whispered World. Játékaikat a kritikusok gyakran a Monkey Island sorozat stílusában összeállított teljes kalandklasszikusokhoz hasonlítják, magát a Daedalic-ot pedig az eredeti LucasArts szellemi utódjának tartják. A német fejlesztők egyik legsikeresebb próbálkozása a Deponia sorozat, aminek már az első része vagyunk áttekintették és izgatottan vártuk a következő részeket.
Az emlékezet felfrissítésére: A Deponia egy csúnya, büdös bolygó, amely egy halom szemétből, piszkos vízből, több kisvárosból és a benne lakó tehetetlen egyszerű emberekből áll. Fölötte az Elysium lebeg, egy léghajó, amelyről a Wasteland minden lakója álmodik, és amelyről a bűzös lyuk teljes ellentéteként tekintenek, amelyben élniük kell. Ugyanakkor egyikük sem gondolná, hogy valaha is eljuthat ebbe a felhők között húzódó paradicsomba. Azaz, kivéve Rufust, egy idegesítő és ügyetlen fiatalembert, aki viszont folyamatosan (és sikertelenül) erre törekszik. Kísérleteivel naponta bosszantja szomszédait, és tönkreteszi velük az egész falut. Számtalan próbálkozása közül az egyik mindenki meglepetésére sikeres, de Rufus szerencséje nem tart sokáig. Egy idő után ismét megmutatkozik morbid ügyetlensége, és gyorsan visszazuhan a Deponiának nevezett valóságba.
Előtte azonban sikerül lehallgatnia egy fontos beszélgetést, amelyből kiderül, hogy Deponia hamarosan megsemmisül. Valamiért az elysaiak azt hiszik, hogy alattuk nincs élet a földön. Ami azonban még ennél a felfedezésnél is jobban befolyásolja hősünk sorsát, az az, hogy magával rántja a gyönyörű Elysian Goalt. Azonnal beleszeret - szokás szerint -, és így hirtelen egy szerelmi történetünk van.
Ebben a pillanatban egy őrült és összefonódó küldetés kezd több fő feladat teljesítésére is – hogy egy csúnya bukás után ismét „beinduljon” Goalt, hogy meggyőzze őt az iránta érzett határtalan szeretetéről, és végül elutazzon vele Elysiumba. Az utolsó pillanatban azonban hőseink útjába áll a gonosz Cletus, aki minden tervüket lerombolja. Ő áll a Deponia kiiktatásának terve mögött, és Rufushoz hasonlóan beleszeretett a gyönyörű Gólba. Az első rész Cletus egyértelmű győzelmével zárul, és Rufusnak mindent elölről kell kezdenie.
Hogy ne felejtsük el, mit is takar a Landfill világa, a legelső jelenet gyorsan és hatékonyan visszavezet minket a történetbe. "Hősünknek", Rufusnak, miközben meglátogatja Dokit, az egyik asszisztensét az első részből, egy ártalmatlannak tűnő tevékenység során sikerül tüzet okoznia, megölni egy szeretett házi kedvencét és elpusztítani az egész szobát. A gyanútlan Doki ugyanakkor Rufus minden jótéteményeiről beszél, és arról, hogyan lett totális idiótából lelkiismeretes és okos fiatalember.
Ez a sikeresen komikus kezdet azt sugallja, hogy a játék szintjének legalább az első rész szintjének kell lennie. Ehhez a benyomáshoz hozzájárul az a sokszínű környezet is, amellyel utazásunk során találkozunk. Ha élvezte a nagy és sokszínű falu felfedezését az első szeméttelepről, az új város, a Floating Black Market biztosan elkápráztat. Találhatunk egy zsúfolt teret, egy komor ipari negyedet, egy undorító köpködő utcát vagy egy örökké rakoncátlan halász által lakott kikötőt.
Ismét rendkívül bizarr feladatok elé nézünk, amelyek teljesítéséhez alaposan be kell járnunk a hatalmas város minden szegletét. Hogy ne legyen olyan könnyű a dolgunk, a tetteinket sokkal megnehezíti, hogy Rufus számos balesete egyike során a szerencsétlen Goal elméje három részre szakadt. Ahhoz, hogy egy helyről elmozdulhassunk, mindegyikkel – Lady Goal, Baby Goal és Spunky Goal – külön kell megküzdenünk.
Ugyanakkor néhány rejtvény valóban nagyon nehéz, és néha a logikátlanság határát súrolja. Ha az első részben az összes helyszín elégtelen feltárásának tulajdonítottuk az összeomlások hibáját, a második részben néha maga a játék okolható. Néha elfelejt bármilyen támpontot adni a következő feladatról, ami a világ hatalmassága miatt elég frusztráló. Könnyű eltévedni, és elképzelhetjük, hogy egyes játékosok emiatt neheztelnek a hulladéklerakóra.
Míg az első rész a jó és a rossz polarizált felfogásával operált, a Káosz a Deponián sikeresen megváltoztatja Rufusról mint kizárólag pozitív szereplőről alkotott nézetünket, és hősiessége mellett érvel. A játék során megtudjuk, hogy az indítékai de facto megegyeznek Cletuséval. Főhősünk csak abban különbözik az antagonistától, ahogyan cselekszik, miközben célja ugyanaz: elnyerni Goal szívét és eljutni az Elysiumba. Egyiküket sem aggasztja a Dömper sorsa, ami még közelebb hozza őket. Ebből a szempontból a trilógia érdekes morális dimenziót kap, amely korábban hiányzott.
A történet összetevője azonban egy kicsit más. Az összes vicces párbeszéd és a nehéz feladványok teljesítésével járó elégedettség elmúlik, amint rájövünk, hogy bár a történet nagyon bonyolult, alapvetően nem mozdul sehova. Egy többszintű kalandjáték befejezése után még azt is feltesszük magunknak a kérdést, hogy volt-e mindez valamiért. A hosszú kósza és bonyolult fejtörők önmagukban nem tudják összetartani az egész játékot, ezért reméljük, hogy a harmadik felvonás más megközelítést kínál majd.
Bár a második epizód nem éri el az első minőségét, még mindig viszonylag magas szintet tart. Az biztos, hogy a Landfill utolsó részének még sok tennivalója lesz, ezért kíváncsian várjuk, hogy a Daedalic Entertainment hogyan fogja megbirkózni ezzel a feladattal.
[button color=”red” link=”http://store.steampowered.com/app/220740/“ target=”“]Káosz a Deponián – 19,99 €[/button]
