Libor Kubín Jan Rybář – grafikus és programozó, aki kevesebb, mint hat éven keresztül szórakozott azzal, hogy blogján rendszeresen eltitkolja az Apple körüli eseményeket. Övé Apple} grafikon jellegzetes stílusban tudott érdekes információkat közölni, szalvéta nélkül pedig különféle hibákat kiabált. 2009 novemberében sok rajongót meglepett a blog befejezésének bejelentése: Rybář felhagyott az írással és a grafikával, és kecsketenyésztő lett.
Visszavonulása számos kérdést vetett fel. Meg akartam tudni a választ rájuk, ezért megbeszéltem vele egy interjút.
Milyen volt az utazásod a Mac-hez?
Már a középiskolában éreztem a számítógépek szagát. Volt egy IQ151-es az osztályteremben, aminek a billentyűzete örökre nem működött. Tehát megnéztük őket vallásilag és elméletileg programozott ugró négyzetek és számok hozzáadásával tízig. Ez akkoriban vicces volt számomra, és biztos voltam benne, hogy az életemben nincs szükségem számítógépekre. Hosszú szünet után egy Intel 286-ra tettem fel DOS-szal és egyfajta Office-előddel. Itt értettem meg, mennyire praktikus és hasznos lehet egy számítógép még egy olyan BFU számára is, mint én. Nemsokára lehetőséget kaptam, hogy egy Powerbook G3-mal dolgozzam Németországban, ahol tanultam – megszületett a döntés: őrülten spóroltam, és hamarosan egy Powermac G4 boldog tulajdonosa lettem. Egyszerre szórakozott és bosszantott az OS 9, és még akkor sem értettem a Mac-tulajdonosok bizonyos pártfogó magatartását – elvégre még a gépeik is összeomlanak és problémákkal küzdenek. Csak az OS X megjelenésével voltam megelégedve: nem mintha nem láttam volna a hibáit (valójában csak béta volt a 10.4-es verzióig), de láttam a benne rejlő lehetőségeket.
Mi késztetett arra, hogy saját blogot alapítson, és az Apple-ről írjon?
Jól emlékszem, hogy a fő ok két volt: a cseh források gyengesége (amikor elkezdtem blogolni, itt rendszeresen csak a maler.cz és a mujmac.cz élt, kivételekkel), és az Apple általános tudatlansága a számítógép-felhasználók körében. Bár valahol a viták során heves viták kezdődtek a Mac vs. PC, de szinte senki sem tudott mélyrehatóan megvitatni, érvekkel és nyilvánvaló tapasztalatokkal mindkét platformon.
Tudatosan inspirált J. Grubertől és a Daring Fireball-tól?
Nem titkolok el semmit: igen. És valószínűleg el sem indultam volna nélküle. Amikor a blogíráson gondolkodtam, nagyjából tudtam, mit akarok átadni, de nem tudtam, hogyan: nem szerettem a blogokat-naplókat, ahol szétszórják az ellopott fényképeket, és külföldi forrásokból rosszul lefordított kivonatok készülnek. Gruber megmutatta, hogy nem kell mást tennie, mint kifényesíteni a hivatkozást, és elvezetni hozzá az olvasót, hogy ő maga tudja elolvasni és értelmezni. És hogy egy átgondolt reflexió jobb, mint egy kép az ötlet közvetítésére. Hozzá hasonlóan ezért úgy döntöttem, hogy más leszek, hogy nem teszek közzé képeket.
Tetszett, hogy nem féltél beleásni a CDS-be…
Valószínűleg ellenállnék a kifejező "ne félj ásni" kifejezésnek. Demokráciában élünk, és a véleménynyilvánítás magától értetődő. Csak a neuralgikus pontokat neveztem meg címezhetően és tárgyilagosan. Nem szégyelltem még Apple-fanatikus pozícióban sem feltárni az Apple hibáit, hiányosságait (akár az amerikai cégre gondolunk, akár az azt itt évek óta megszemélyesítő cseh szeméthalomra).
Több érdekes esetet is felhoztál (Apple számítógépek szolgáltatásai, a Maximac cég furcsa megszűnése, iPodok egy koronáért...). Ki adott tippeket, hogyan juthatsz el ezekhez a témákhoz?
Leginkább névtelen és nem névtelen tippeket kaptam. Szinte azt mondanám, hogy egy év blogírás után elég nagy adatközlői hálózatom volt, akik vagy nem maguk írtak, és így kínáltak fel nekem témákat, vagy másként értik őket, és szívesen összemérték véleményüket az enyémmel. A pikantéria az, hogy engem is rendszeresen tájékoztatott három nagy Apple eladó, akik dühösek voltak a CDS miatt, ugyanakkor megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy kiadjam haragjukat (az üzlettől féltek).
Ez meglehetősen skizofrén... Miért adja ki magát a CDS évek óta, hogy az Apple képviselője, de nem tud vagy nem akar szinte semmit tenni a közösségért vagy a kiskereskedőkért? Mit gondolsz, miért csak az elmúlt három évben kezdtek el kissé megmozdulni a dolgok?
Vezetői alkalmatlanság (a CDS csak egy "lila kabát" volt, mamut kvázi vállalkozások, amelyek a 90-es évek elejétől érthetetlen módon napjainkig fennmaradtak) és egy kis piac kombinációja. Csak az iPhone-nal indultak meg a dolgok – ha nem lett volna ott (és ha a hagyományos Apple disztribúciós csatornákat esetünkben nem vették volna át sokkal rátermettebb telefonszolgáltatók), véleményem szerint a helyzet most szomorú.
Hogyan látja tehát az Apple jövőjét a Cseh Köztársaságban, és tágabb értelemben a világban? Mit szeretsz, mit nem?
Persze optimistán. Az új termékek (iPhone, iPad, iOS) jól mutatják, hogy az Apple minden fenntartás ellenére világelső a technológia területén, és meghatározza azt az irányt, amerre mások (sikeresen és sikertelenül) követik. Ami a szórakoztatást és a tömegtechnológiát illeti, ez csak kisebb fenntartásokkal (a teljes lokalizáció és az iTunes Music Store cseh verziójának hiánya) érvényes. A "professzionális munkaállomás" történelmi pozíciójában a helyzet kissé stagnál, és nehéz megmondani, hogy az Apple vagy az Adobe és a Microsoft okolható-e inkább: a CS5 és az Office is olyan termék, amivel OS X alatt sokkal több probléma van, mint Windows alatt. .
Gondolod, hogy láthatunk valaha cseh iTunes Store-t dalokkal?
Kicsit pesszimista vagyok itt. Személy szerint úgy gondolom, hogy a belátható jövőben (néhány éven belül) több lesz egyetlen páneurópai iTunes Music Store - amikor az összes szemétláda, zenei kiadó és szerzői jogvédő szervezet megállapodik, vagy arra kényszerülnek. uniós szabályozási eszközökkel. Egy esetleges cseh iTMS csak ezután jöhetett.
Hogyan láttad magad kutyának? Mi a helyzet a népszerűséggel? Tudtál róla? Az olvasóid a blogon kívül is írtak?
Azt hiszem, nem voltam különösebben népszerű, inkább tucatnyi rendszeres olvasó volt, mint több ezer. A vicces az volt, hogy sokakat bosszantott a névtelenségem (ragaszkodtam hozzá, hogy az emberek több véleményt érzékeljenek, ne egy személyt) és egy bizonyos még naiv romantika (cselekvés Felnőtt hét). Az viszont igaz, hogy amikor abbahagytam a blogírást, nem csak az oldalon feltüntetett okok (azaz a magánéletemben bekövetkezett változások és a remélhetőleg virágzó Apple-újságírás) játszottak szerepet, hanem egy bizonyos "felelősségi fáradtság" is: bármikor történt valami és nem írtam róla , kaptam e-maileket, hogy miért hallgatok.
Egy fiatal amatőr testépítő és "alma-rajongó" Pilsenből "kölcsönvette" a Felnőttség Hetét...
Az ilyen ötletekre nincs szerzői jog. Nem érdekel; olyan, mint egy kis kavics a mozaikban, ami megmutatja a rajongó Apple-újságírás színvonalát hazánkban: kevés az eredeti, sokat vettek át, vagy akár el is loptak.
Milyen érzés elvonulni, kivágni az életedből a grafikákat és a blogot, és a kecskéknek szentelni magad?
Eleinte nagy sokk volt – a részletekről már írtam (Magányos óda az iPhone-hoz); amit hamarosan megkönnyebbülés váltott fel. Rájöttem, hogy az ilyen életnek kézzelfogható értelme van: egy egész napi munka után az ember tudja, hogy az ő erőfeszítéseiből van egy etetett csorda, egy kupac sajt és egy kancsó tej. És hogy van egyfajta őszintébb visszajelzés is: aki szereti a sajtot, mosollyal az arcán újra és újra visszatér. Ez hiányzott a grafikából és a programozásból, amivel a kilencvenes évek közepe óta élek - mindkettő megvan, értelem és visszajelzés, de valahogy virtuálisan - az almaborhoz és az ipari limonádéhoz hasonlítanám. Mindkettő részeg lehet, mindkettőnek vannak lelkes támogatói, de az első kétségtelenül egészségesebb. De semmiképpen sem vagyok "a természetbe való kilépés apostola". Ha a körülmények nem lennének megfelelőek, továbbra is a fenekemen ülnék, és grafikákat vagy programokat készítenék.
Nem hiányoznak a régi idők?
Nincsenek régi szép aranykorok egyik területen sem. Csak az emberi memória van beállítva, hogy hamisan generálja őket.
Még mindig érdekli, hogy mi történik az Apple körül? Olvasol valamilyen cseh oldalt?
Vállaltam, hogy fél évig nem olvasok semmit. Nem követtem be teljesen, de így is fontos távolságra tettem szert, és az Apple körüli dolgok ismét elkezdtek igazán érdekelni, nem szakmai kötelezettségből. És valójában néha úgy érzem, hogy túlságosan elhamarkodtam a szünettel, hogy az "Apple-újságírás egyfajta új hullámának" ígéretes beindulása csak félgázon megy végbe.
Új Apple újságírás? Inkább néhány oldalt mondanék, aminek viszonylag hamar vége lett. Mások inkább nem térnek le a kitaposott útról...
Az összes nagy oldal elköveti azt a hibát, hogy mindenről gyorsan, felületesen akar írni; külföldi forrásokon kérődznek, összetévesztik a riportot a megjegyzéssel, a recenziót a PR-szöveggel. Az elmélkedések és esszék, amelyeknek van mondanivalójuk, egy kéz ujján megszámolhatók. Az oknyomozó újságírásnak, amivel a Superapple.cz egy időben keményen próbálkozott, itt éles öncenzúra határai vannak, amelyeket nem lépnek túl (a szerzőknek ragaszkodniuk kell a rövidhez, mert elveszítenék az áttekintő gépek kölcsönét és a tesztelési lehetőséget béta szoftver indulás előtt stb.)... És ez az oka annak is, hogy nem szeretem például a Jablíčkář-t: fogalma sincs, napról napra él, néha meglep egy jó cikkel, de még ez csak átlagos a többi országhoz képest.
Itt senki nem ír olyan okosan, mint Gruber, senkinek nincs olyan többcsatornás szolgáltatása, mint a Macworldnek, hiányzik egy hasonló, a cseh Apple-re fókuszáló Macrumors a kulisszák mögül sem, senki nem ír olyan alapos kritikákat, mint az Arstechnika, az Apple podcastok meghaltak az Ondrával Toral, csinálj egy jó interjút (és jól készülj fel rá) valakivel a cseh Apple vezetőségből vagy az Adobe-ból, lehet, hogy mindenki fél, vagy ilyesmi, stb...
Megannyi kihívást kell vállalni. Tudod, a legszörnyűbbek egy Apple-esemény vagy egy új hardver megjelenése utáni napok: 20 cseh link ugrik be az RSS feedbe, és a legtöbb csak egy-két külföldi forrás variációja, és van, amelyik ügyesebb, van, aki kevésbé ügyes. kérődzés. Ma a Superapple.cz-t látom a legígéretesebbnek (itt mindenre biztosan megvannak a legjobb tippek és trükkök), de elvileg úgy gondolom, hogy egy nagy weboldalhoz à la Aktuálně.cz, csak azzal, hogy a politika helyett az Apple. témákkal foglalkozunk, ez itt egy kitöltetlen hely.
merek nem érteni egyet. Összehasonlítja azokat az amerikai szakembereket, akik az Apple témája szerint élnek, és hozzáférnek információkhoz, szoftverekhez és hardverekhez, cseh amatőrökhöz. Személy szerint kétlem a Macrumors és mások cseh változatát. Az 90-es évek közepe óta több próbálkozás is volt egy nyomtatott Apple magazin létrehozására, de ezek az erőfeszítések hamar meghiúsultak. Attól tartok, hogy a cseh vagy szlovák nyelvű speciális Apple oldalak is ezt az utat járnák be...
Ugyanazok az érvek hangzottak el az Aktuálně.cz élén, amikor elindult: nem lehet tisztán online és egyben szakmai újságot csinálni – az újság az újság, vonat nem megy át rajta. Egy profi csapatnak van esélye valamilyen nagy játékos anyagi hátterével. Csak még senki nem próbálta. Egy blog természeténél fogva soha nem versenyezhet egy nagy folyóirattal vagy újsággal, lehetetlen a blog részleges professzionalizálásával továbbmenni - ahogyan azt nálunk legtöbbször teszik. Zöld mezőn kell indulni, vezetői projekttel és képzett újságírókkal.
A cseh medencében sem pénzt, sem embert nem lehet találni egy ilyen projektre, ez az én véleményem. Tehát térjünk át az utolsó kérdésre. Az Ön által kritizált felületesség nemcsak az internetet, hanem a klasszikus médiát is áthatja. Aligha az emberek fele fog olvasni egy-egy jó cikket/elmélkedést a neten, inkább valami pletyka érdekelni fogja. Saját tapasztalatból beszélek…
Az Apple kisebbség, de a többséget jelentősen befolyásolja, akár pozitív, akár negatív reakciót vált ki. Ez azonban egy élő, dinamikus kapcsolat, amelyre egy vállalkozást lehet oltani. Ha a Respekthez (az "értelmi olvasók hasonló kisebbsége") vagy az Archa színházhoz ("intellektuális néző") kerül, akkor az Apple közösséghez is eljuthat. Előzetesen bedobni egy kovakőt a rozsba, és inkább kocsmákban (vitafórumokban) beszélgetni ahelyett, hogy bűncselekményeket követnénk el, cseh betegségek. Amíg meg nem gyógyítjuk őket, nem leszünk egészségesek társadalomként. De hogy senki ne vegye félre: nincs kéznél tervem, emberem, csak megvan a véleményem, és lehet, hogy tévedek. De örülnék, ha nem tévednék...
Köszönöm az interjút.
Végre valaki, aki mindent egy kis perspektívából lát...
Igaz. Amikor az Esemény után van, akkor megtelik az RSS 100 és 1 lerágott cikkel, nem is olvasom el, csak az elsőt... De hogy valaki írjon véleményt pl. iOS, hova fog menni, néhány gondolat, koncepció... ha ügyesen meg volt írva , akkor szívesen olvasnám.
Köszönjük a rólunk szóló kedves szavakat, mostanában tényleg igyekszünk másképp csinálni a dolgokat. Az interjúkkal kapcsolatban annyit szeretnék még hozzátenni: itt senki nem fél tőlük, csak nincs kivel megcsinálni – az Apple munkatársai közül senki nem adhat interjút. Minden odáig fajul, hogy ha azt akarták, hogy az Apple képviselői új termékeket mutassanak be az újságíróknak, megtiltották nekik, hogy elmondják a nevüket (és ebben sok magas rangú ember is volt), az Apple rövidítés ebben a tekintetben teljesen másképp működik, mint más cégeknél. . Egy egyszerű interjú (vagy hasonló formátum) az Apple-lel tiszta sci-fi…
És igen, nagyon kell Az elmúlt hónapokban az Aktualne volt a modellünk, az idei év kiindulópontja a magazinnak és a könyvrovatnak is van kialakítva, szóval talán egy év múlva találkozunk és változtatunk a véleményen :)
Érdekes cikk, és sok haragot, negatív véleményt stb. fejez ki. A szerző néha úgy tűnik, nem sokat tud az Apple-ről. Nem mindig lehet beszélni valakivel az Apple-től. Az illető másnap már nem lesz az Apple-nél. És így van ez mindenhol a világon. Utána elmentem a kereskedőhöz, és még ő is szívesen emlékezett arra, amikor itt CDS-t használtak. Most még rosszabbak a dolgok az Apple-lel, és ahol csak lehet, elpusztítom. Ismerek két bloggert és nem szeretik annyira a CDS-t. És ez pont azért van, mert fizetni akartak érte, hogy írnak, és a CDS nem adott semmit. Szóval most szidlak érte. Úgy tűnik, itt is ugyanaz a probléma…
Františka, attól tartok, hogy kissé kilóg a sorból, és valamelyest eltéveszti a vita lényegét.
Például: Körülbelül háromszor vettem fel a kapcsolatot e-mailben a cseh Apple képviseleti irodával és PR-ügynökségükkel. Soha nem válaszoltak nekem. Sajtóközleményeket akartam küldeni nekem.
Próbálj meg velük beszélgetni. Örömmel közöljük.
A CDS-en való „esküdtség” kérdése nagyon távoli dolog. A te oldaladról. Honza Rybář blogírásának kezdete óta rámutatott a CDS hibáira. Normálisnak tűnik számodra, hogy külön kell fizetni a rendszerhonosításért? Nota bene olyan időszakban, amikor a vevőnek a törvény szerint cseh nyelvű kézikönyvet kell kapnia az áruhoz? Vagy szeretsz prémium áron vásárolni? Sok éven át a Macek ára itt 10 százalékkal vagy még ennél is magasabb volt (Nyugat-Európához képest). Ugyanakkor az értékesítés, a szolgáltatás, a reklamáció és a weboldal színvonala több mint gyenge volt.
Akkor miért kell a CDS-nek továbbra is fizetnie egy bloggernek a negatív reklámokért? Ha úgy gondolja, hogy "két blogger" rágalmazza a CDS-t, amiért nem fizetnek nekik, akkor ez talán mond valamit.
Így hát merek nem érteni ezzel az úrral. Véleményem szerint itt csak az egóját simogatja, és azzal kérkedik, hogy több rálátása volt, mint másoknak azokban az időkben, amikor az Apple-t kevésbé ismerték hazánkban.
De ehhez egy kis önkritika is kellene. Azt gondolhatnánk, hogy az érvelés a legjobb, és aki talán csak "hétköznapi" információkat közöl, az egy kicsit kevésbé az. Ha valami, akkor legalább javítania kell a formáját. Bekezdés nélkül írsz, monoton szöveg... Szinte nem is volt kedvem olvasni, amikor láttam, hogy minden rohan.
Szép, nosztalgikus interjú. Arra számítottam, hogy aki egyszer olvasott, az emlékezni fog, akinek pedig fogalma sem volt, az elkezd babrálni (Meklavr, Frantisek, és biztosan lesz még más is). Kontextus nélkül a beszélgetés teljesen más, mint kontextussal. Köszönöm és remélem visszatérek! — PS. Ezek a "nagy" interjúk műfajként folytatódnak? Végre valami úttörő Jablíčkář-ból!
Folytatni akarjuk a "nagy" tárgyalásokat, több érdekes emberben is megegyeztünk. De ez függ az interjúalanyok időterhelésétől.
Milyen gyakran fognak kijönni? Szeretnénk egy nagy interjút egy hónapon belül.
De ez érdekes. Egyáltalán nem ismerem ezt az urat.
Érdekes, okos olvasmány. Remek interjú.
Részben olvastam, olyan hosszú, mint a Biblia. :) De kiváló, köszi, várok egy újabb interjút hasonló stílusban.
Egy idő után elolvastam. Okos, pontos. Lesznek még ilyen beszélgetések?