Hirdetés bezárása

Minél többet ígérsz valakinek, annál rosszabb lehet cserébe. A Gearbox Software srácai elég sokat ígértek a Borderlands for iOS esetében, és az eddigi vélemények szerint nagyon eltalálták. Most nézzük meg, hogyan is sikerült az első mobil Borderlands.

Amikor a hivatalos Gearbox Software fórumon kiszivárgott egy előzetes a A határvidék legendái, a hamarosan megjelenő iOS-játék, meghódította az internetet. "Ez feldobja a fejét" - olvasható. A fejlesztők stratégiai lövöldözős játékot ígértek, amely véletlenszerűen generált küldetéseket, több ezer különféle fegyvert és az ellenségek elleni stratégiai fedezetrendszert tartalmaz. Aztán van 36 egyedi képesség és készség, és végül a legjobbak: az első résztől kezdve játszhatunk a kedvenc hősökként. Egyszóval minden arra utalt, hogy a Borderlands világából remek játékot kell várnunk, igaz, más műfajban, mint a korábbi "nagy" játékok. Szóval mi romolhatott el? A válasz már néhány perc múlva megjelenik.

A lenyűgöző bevezető után egy oktatóanyag fogad minket, amely lehetővé teszi a fő funkciók és elemek érintését. Egyfajta zárt arénában találjuk magunkat, ahol a Borderlands sorozat első részéből négy hős vár türelmetlenül. Ők a megvadult Brick, az elemi Lilith, a katona Roland és a mesterlövész Mordecai. A sorozat többi játékától eltérően nem csak egy hőst fogunk irányítani, hanem mind a négyet egyszerre. A vicc az, hogy minden karakternek megvannak a maga előnyei és hátrányai, így ügyesen kell kombinálnunk képességeiket.

Például Brick hatalmas nyers erővel jeleskedik, de nagyon korlátozott hatótávolsága, míg Mordecai egy egész arénát képes lefedni, de nem tud túlélni az ellenség hosszan tartó közelharci támadásait. Ezért szükséges a karakterek helyes elhelyezése, valamint a képességek felhasználásának megfelelő időzítése. Ezek is minden hősnél egyediek, de van egy közös vonásuk: cooldown van bennük, így egy adott időpontban csak egyszer használhatjuk őket.

Miután rászoktunk az irányításra, az ellenségek fokozatosan elkezdenek berohanni ránk. Mindegyik arénánál négy nagy hullámra osztják őket, majd a következő képernyőre lépünk. A véletlenszerűen generált feladatok mindegyikében három-öt ilyen aréna képernyő található, és néha egy nagyon kemény főnök is lehet a végén. A feladat elvégzéséért jutalmat kapunk pénz formájában, amit a gépben költhetünk el jobb fegyverekre, felszerelésekre.

Dióhéjban ez minden, amit a Legends kínálhat nekünk. És itt van az első a játékot kísérő problémák közül: a harcok ismétlődnek, és egy idő után elfáradnak. Kapsz egy véletlenszerűen generált küldetést, amely nyilvánvalóan nem fér bele egyetlen nagyobb történetbe sem, lőj le néhány visszatérő ellenséget, gyűjts pénzt, és talán továbblépsz a következő szintre. Nincs mire hajtanunk; ez egy végtelen és egy idő után unalmas forgatás, amelyért akár 5,99 eurót kell fizetni. Ez persze nagyon alacsony összeg a sorozat nagy címeihez képest, de a rengeteg felhasználónak köszönhetően iOS-en rengeteg kiváló játék található, lényegesen kedvezőbb árcédulával.

Egyszóval minőségileg a mobil verziót egyáltalán nem lehet összehasonlítani a konzolos verzióval. A Borderlands első két része nagy térképek, furcsa NPC-k és bájos környezetek felfedezésének lehetőségeivel szórakoztat. A Legendákban nincs semmi. A gyönyörű grafika megvan (még ha a legújabb eszközök biztosan húznának is valami elviselhetőbbet), a feladatok véletlenszerűen generálódnak, ezért nincs értelme, a stratégiai lövöldözős játék elve pedig egyszerűen nem húz minden súlyt.

Mindezeken felül az is lehetséges, hogy csalódottan eldobja a játékot az első indításkor. Ennek oka a rosszul kiegyensúlyozott nehézség, amely meglepően magas az első küldetésben, és idővel gyorsan leesik. A játék későbbi szakaszaiban még a legnagyobb ellenséghordák kivédése is gyerekjáték, és csak a főnökök jelentenek igazi kihívást. Természetesen ez a tény egyáltalán nem növeli a játszhatóság vonzerejét és színvonalát.

A játékban a legidegesítőbbek a technikai problémák, amelyek végigkísérik. A karakterek irányításának elvileg nagyon könnyen kell működnie: egy érintéssel kiválasztjuk a hőst, a másodikkal pedig a kívánt helyre küldjük a térképen. Az elmélet azonban ebben az esetben mérföldekre van a gyakorlattól. A nagyobb számú ellenséggel rendelkező arénában könnyen kialakuló zűrzavarban sokszor nehéz karaktert választani. És még ha sikerül is, lehet, hogy a rossz útkeresés miatt egyáltalán nem engedelmeskedik a parancsunknak. A hősök elakadnak az akadályokon, kollégáikon és ellenségeiken, vagy egyszerűen makacsul ellenállnak, és nem hajlandók mozogni. El tudod képzelni, milyen beteg a legkeményebb csata pillanatában irányítani a játékot. Ez idegesítő. Igazán idegesítő.

A közepes móka pillanatnyi villogása rendszeresen váltakozik a nehézkes vezérlések és a mesterséges intelligencia tompasága miatti dührohamokkal. Ha egy relaxációs játéknak így kell kinéznie, akkor pont az ellenkezőjét teszi. Ha ezzel a kreációval a fejlesztők vásárlásra akarták rávenni a játékosokat Borderlands 2, ezennel az év öngyilkosainak nevezzük őket.

Mit kell hozzáfűzni zárásként? A Borderlands Legends egyszerűen megbukott. Egy adag javítás talán egy átlagos játékot csinálhat belőle, de még ezek sem mentik meg a kimerült koncepciót. Ezt a címet inkább csak a sorozat hardcore rajongóira hagynánk, a többieknek ajánljuk, hogy próbálják ki az eredeti Borderlandst PC-n vagy valamelyik konzolon. Egy nagyszerű játék vár rád, amit még ez a szégyenletes kiáltás sem fog beárnyékolni.

[app url=”https://itunes.apple.com/cz/app/borderlands-legends/id558115921″]

[app url=”https://itunes.apple.com/cz/app/borderlands-legends-hd/id558110646″]

.