Lukas Gregor Steve Jobs hivatalos életrajzának értékelése anélkül, hogy feladnánk Jobs személyiségének értékelését, csak nagy lemondás mellett lehetséges. A kérdés azonban továbbra is a levegőben marad, hogy valójában miért kell lemondanunk egy ilyen lehetőségről.
Valószínűleg kevés olvasó/hallgató veszi meg Isaacson Bichle című művét az életrajzok vagy a kérdéses író iránti szeretete miatt. A könyv régóta várt esemény volt, megjelenése után megrázta a könyvespolcokat és hangos formára is lefordították. (Várjuk a filmeset.) Az érdeklődés pedig érthető módon az Apple alapítóját körülvevő aurából fakad. Jobsról írni irodalmi kielégülés, mert élete egy Oscar-díjas dráma összetevőit tartalmazza, a bukásokkal és életbánatokkal fűszerezett amerikai álom, a siker fokozatos fináléja, amelynek ajtajában a rosszindulatú betegség okozta halál vár. A központi hős pedig olyan ellentmondásos reakciókat mutat, akár vízióiról, akár természetéről beszélünk, hogy sokféle műfajú szöveget lehet rá építeni (így horrort mindenképpen el tudok képzelni).
Nem sokkal a nyomtatott változat megjelenése után a Práh kiadó egy dobozt is kiadott 3 MP3 formátumú CD-vel, ill. az Audioteka.cz portálon keresztül csak az önéletrajz digitális audio változata. Majdnem huszonhét órát fog vele tölteni, ami több estét is igénybe vehet, ugyanakkor rengeteg információt és főleg inspirációt ad. Bármit is gondol az Apple-ről vagy Jobsról, egy dolgot nem lehet tagadni: igazi vezető volt és igazi siker. Csak rajtad múlik, hogy minden tettéért mennyire csodálod, vagy szereted a viselkedését, szerencsére Isaacson nem zár be egyetlen ajtót sem. Bár a könyvét a Jobs család olvasta, Steve állítólag nem avatkozott bele a szövegbe.
Igaz, nem olvastam Isaacson másik művét, de miután meghallgattam, megvan az étvágyam Steve Jobs Nekem van Az ő kézírása a legjobb, ha közhelyet görgetsz a nyelveden nagyszerű mesterségbeli tudás. A könyv nem lep meg sem felépítésével, sem megközelítésével, olyan, mintha egy hollywoodi filmet néznénk – például Ron Howard (Apollo 13 vagy Tiszta lélek). Isaacson rendelkezik azzal a képességgel, hogy az úgynevezett láthatatlan stílusban mesél (ez egyébként az amerikai filmművészetre jellemző). A történet elengedhetetlen, és ha a történet erős, akkor gyakorlatilag nincs vesztenivalód a mesterség elsajátítása során. Isaacson pedig nem rontott el semmit, maximális teret adott a sztorinak, maga mögé utasította magát, a keretezésben az egyetlen „játék” található, de igazából ennek is van köze a hagyományos életrajzokhoz. A prológusban és az epilógusban kiemelkedik a csendéletből, és saját tapasztalatait kommentálja, mint az elmúlt évtizedek technológiai fejlődését radikálisan befolyásoló kontextusokba behatoló szerző, Jobs által választott személy. És valójában behatoltak az üzleti gondolkodás, promóció és életmód útjába. Valójában Jobs mindebben (és még többen) részt vett, valószínűleg tudatosan, valószínűleg az intuíciónak és az érzelmeknek köszönhetően, amelyek erősebbek voltak, mint az egyensúly.
Ebben rejlik a könyv egy újabb szikrája: olvasunk/hallunk arról, hogyan születnek otthoni számítógépek, okostelefonok és táblagépek, mégis mindent átjár a hígítatlan kreativitás és érzések. A tisztaság csodálata, a dizájn, különleges ajándék a még megszületendő dolgok feltárására - ugyanakkor Jobsra jellemző a harag, az emberi tolerancia hiánya, a szocializáció.
Isaacson könyve kiváló dráma. Hol máshol egy technológiai innovációról szóló könyvben találkozhatna oly gyakran idegenkedéssel valakivel szemben, akinek a munkáját tiszteli, vagy éppen ellenkezőleg, olyan személy iránt, aki olyan termékeket készít, amelyeket Ön annak bizonyítékaként érzékel, hogy eleve passzív befogadóként kezelik a felhasználókat. Hol máshol hallgathatsz gyengéd vallomásokat zenére, hogy aztán Jobs arroganciájának újabb hulláma zúdítson rád, gyakorlatilag mindenkit megsértve a Földön?
Ha a szöveg végén földön maradok, nem kerülhetem el, hogy dicsérjem a szerzőt, amiért lassan és óvatosan követte Jobs útját. A 27 óra nagyon megéri nekem, van lehetőségem megérteni az összefüggéseket, főleg: ha valaki megkérdezi, hogy miért nincs USB az iPaden, vagy miért kell az App Store-on keresztül jóváhagyni az alkalmazást, mosolygok és ajánlom Isaacson könyvét. Ez nem csak egy prominens személy életrajza, hanem kézikönyv vállalkozóknak, irodalmi kiegészítés a személyes fejlődés könyvtárához, valamint útmutató az Apple és termékei megértéséhez. Szerencsére Isaacson nem hagyta, hogy Jobs személye lehúzza, nem kényszerítette ki a könyvből, hogy további információkat tudjon meg, kikérdezze a másik felet, magyarázzon és foglalkozzon olyan dolgokkal, amelyeken nem a bélyeg van. "menő címke", mint az iPhone. Csak így hozhat létre olyan mozaikot, amely valóban plasztikus képet ad az Apple-ről.
A hangfeldolgozást javaslom, amiből alább meghallgathat egy mintát. Igaz, az életrajz „oldalain” tucatnyi nevet találunk (a hangoskönyv fizikai kiadásában Práh mindet felírta a borítóra, és egy rövid magyarázatot is mellékelt), de ez nem okoz ekkora problémát az észlelésben, ill. a szövegkörnyezet megértése. Martin Stránský olvasata bizonyos fokú összetettséget feltételez, ezért nem siet sehova, mi több, Stránský hangszíne és intonációja dramatizálja a non-fictiont, és tovább fokozza annak végzetességét. (Igen, néha sajnos túl sokat...).
Mindenképpen érdemes lenne megbeszélni, hogy a könyv mely részei döbbentek rád a legjobban, vagy hoztak új, váratlan összefüggéseket, információkat, és hogy Isaacson szövege megváltoztatta-e bármiben is az Apple-ről alkotott véleményedet. Oszd meg magad. De ami a legfontosabb, próbálj meg odafigyelni Steve Jobs idő, megéri.
[youtube id=8wX9CvTUpZM width=”620″ height=”350″]
Arra számítok, hogy Stránská úr dramaturgiája számos angol név és cím kiejtését készíti elő, amelyeket angolul kell kiejteni. Fülre húz, kár egy ilyen tökéletes műért. Ugyanez a betegség a televízióban. Ahogyan az olvasás (cseh vagy angol) beépíti az ember fejébe a nyelvtant, úgy a hallgatás a kiejtést.
Igazad van. Szeretem Stránskýt, mint MacGyver és Dr. House, de amint meghallottam pár mondatot a Jobsról szóló könyvből, ki akartam hányni :X
De hát most vettem az audioteka.cz oldalon, és nem rossz – eddig elégedett.
Persze ez megszokásról, ízlésről szól, és túl messzire mentem a hányással. Viszont nálam az van, hogy nem szeretem a szakkönyveket az úton, ráadásul az angol kifejezések és nevek "utazásától" könnybe lábad a fülem :X
A cseh nemzetnek tovább kell beszélnie :)))))) senki nem lenne elégedett veled, még akkor sem, ha mindent pontosan szerinted csinálna:))))))
egyrészt ez is igaz :D
Igen, igaz, hogy az angol címek egy részét Martin jobban tudna olvasni, de srácok - már harmadszor hallgatom a könyvet és angolul, nem angolul - a Martin Stránský által bemutatott Jobs-történet számomra magával ragadó! Nem merek egyetérteni a recenzió írójával abban, hogy a dramatizálás túl sok - éppen ellenkezőleg - egyes részek olvasott formában soha nem hangzanak úgy, mint ebben a hangoskönyvben. Például a Mac 1984-es bemutatása, az 1984-es reklám leírása, Jobs drámai beszélgetései néhány emberrel, vagy az Apple vagy a PIxar eredményeinek számokban való felsorolása drámai módon úgy jelenik meg, hogy minden alkalommal, amikor hallgasd őket, kiráz a hideg. Azt hiszem, ami engem a legjobban megfogott, az az, ahogy Stránský bemutatja Gates reakcióját, amikor először tartotta a kezében az iPod-ot – "... nagyszerű dolognak tűnik." Ez csak Macintoshra való?”, de hallani kell :).
Természetesen egyéni ízlés dolga, hogy Martin Stránský beszédében mennyire vagy túlzottan dramatizálódik. Megírtam az álláspontomat – más hangoskönyvek szereplőihez képest Stránský beszéde néha feleslegesen intenzív.
Gondolom, ezek a dolgok nem lesznek benne az iTunesban, igaz?
Én is harmadszor hallgatom. Csodálatos dolog számomra az autóban. Amikor először olvastam/hallgattam (egyszerre olvastam és hallgattam, attól függően, hogy volt-e időm és könyvet olvasni, vagy az autóban ültem, tehát ott hallgattam, ahol abbahagytam) az audio verzió , elsősorban Martin Stránskének és az ő munkájának köszönhetően a bemutató határozottan jobb, mint magát a könyvet elolvasni. Különösen azok a részek lenyűgözőek, ahol közvetlen beszéd van, és Jobs beszél. Ez a második hangoskönyvem, és nagyon ajánlom.
Igen, az angol kifejezések kiejtése kicsit nehezíti a fület, de egyébként A+