Vratislav Holub Amikor az Apple a múlt héten bemutatta a vadonatúj M1 Ultra chipet, nagy figyelmet sikerült magára vonnia, és nem csak maguktól az Apple felhasználóktól. Ez a lapkakészlet lélegzetelállító teljesítményt nyújt viszonylag alacsony fogyasztás mellett. Ez egy érdekes evolúció a kar chipek világában. Különböző információk szerint az is nyilvánvaló, hogy az Apple tovább tudná szaporítani ezt a teljesítményt, és elméletileg még erősebb számítógépeket hozhatna. A cupertinoi óriás felfedezett egy képzeletbeli receptet a szupererős chipekhez, vagy hamarosan szembesül a technológia korlátaival? Jelenleg sok almatermesztő spekulál erről.
Lehet, hogy érdekel téged
Pavel Jelic Az Apple a földbe tapossa a versenytársát?
Az M1 Ultra teljesítményét tekintve megkérdőjelezhetetlen, és olyat kínál, amiről az Apple rendszerhasználói két éve még álmodni sem tudtak. Azt viszont mindenképpen meg kell említeni, hogy ezzel az Apple biztosan nem előzi meg például a konkurens AMD-t, amely hosszú évek óta processzorok és grafikus kártyák fejlesztésére szakosodott. Itt éppen egy alapvető megközelítési különbséggel találkozunk. Míg az Apple az úgynevezett ARM architektúrára építi chipjeit, ami főleg a mobiltelefonokra jellemző, addig az AMD/Intel a régebbi x86 architektúrára támaszkodik. Ez uralja a mai piacot, és elméletileg még több lehetőséget kínál a teljesítmény tekintetében, ami következik abból, ami jelenleg a piacon elérhető. Nem kell több százezer processzornak lennie.
Az Apple azonban a SoC-t vagy a rendszert egy Chip útvonalon haladja meg, ahol az összes szükséges komponens egyetlen chipben található. Legyen szó például Apple A15 Bionicról, M1-ről vagy M1 Ultra-ról, a processzoron kívül mindig találunk grafikus processzort, egységes memóriát, Neural Engine-t a gépi tanuláshoz és számos egyéb alkatrészt, amely biztosítja egyes műveletek zavartalan lebonyolítása. Ez a megközelítés az adatátvitel szempontjából jobb lehet, de a felhasználó semmilyen módon nem avatkozhat be, sőt nem is módosíthatja azt. A klasszikus PC-s készleteknél ez a probléma megszűnik, hiszen egyszerűen elég (alaplap szerint) új processzort, grafikus vagy szerkesztőkártyát, stb.
Szuperszámítógépek az Apple-től
De térjünk vissza magához a témához, nevezetesen, hogy az Apple valóban megtalálta-e a szupererős számítógépek receptjét. Tavaly év végén kezdtek el terjedni az interneten nagyon érdekes hír az M1 Max chipről, akkor az Apple Silicon sorozat legjobb/legerősebb darabja. A szakértők megjegyezték, hogy ezeket a chipeket úgy tervezték, hogy elméletileg összekapcsolhatók egymással, hogy dupla teljesítményt nyújtsanak. Az almás cégnek pontosan ez sikerült, és az M1 Ultra érkezésével az egész találgatás beigazolódott. Az M1 Ultra chip az új UltraFusion technológián alapul, amely lehetővé tette két M1 Max chip összekapcsolását. Ráadásul úgy néz ki, mint egy komponens a rendszer előtt, ami abszolút kulcsfontosságú.
Az M1 Ultra két M1 Max chip összekapcsolásával jött létre
Viszont már akkor is szó esett arról, hogy akár négy chipet is lehetne így csatlakoztatni. Bár jelenleg még nem áll rendelkezésünkre hasonló, be kell látnunk, hogy az Apple Siliconra való átállás elméletileg még mindig nem teljes. Egyre több szó esik egy új Mac Pro érkezéséről, amely pontosan így fejlődhet. Ha ez megtörténik, a számítógép 40 magos processzort, 128 magos GPU-t, akár 256 GB egységes memóriát és 64 magos Neural Engine-t kínál. Az azonban, hogy valóban jön-e ilyen eszköz, még mindig nem világos.
Ennek a spekulációnak a részleges megerősítése számos érdekes ötletet hoz az almatermesztők számára. Kezdenek megjelenni a vélemények arról, hogy ezt az egész technológiát egy kicsit tovább lehetne-e tolni, és elméletileg akár több chip összekapcsolásával is létrehozható szuperszámítógép. Meg kell azonban említeni, hogy ez puszta spekuláció, amelynek megvalósítása valóban sok munkát igényelhet. A chipek összekapcsolása ugyan nem teljesen lehetetlen, de nem egyszerű feladat, hiszen az egyes részek közötti kommunikációt meg kell oldani. Ebben a tekintetben a jelenleg elérhető M1 Ultra több mint 10 2,5 jel összekapcsolására támaszkodik, aminek köszönhetően a chip másodpercenként 86 TB átviteli sebességgel büszkélkedhet. Több chip egyidejű halmozása több problémát jelenthet, mint hasznot, különösen ilyen sebességeknél. Jelenleg az a kérdés, hogy az Apple meddig mozdítja el a teljes Apple Silicon projektjét, és hogy végül elsodorja-e a verseny a stabilabb xXNUMX architektúrával. Ez azonban nem számít. A következő generációk valószínűleg nagyon kellemesen lepnek meg bennünket, mert különben az Apple soha nem fogott volna bele ilyen alapvető változásba.
Lehet, hogy érdekel téged
Ez alapvetően nem újdonság. Lásd Playstation cell processzorral vagy Ryzens az AMD-től. Ott alapvetően két processzor van összeragadva, és van valami közös buszuk. Frekvenciája a RAM frekvenciájától függ, így a felhasználó néhány százalék plusz teljesítményhez juthat, ha jobb RAM-ot vásárol. Az Apple nem talált ki semmi újat